Utam korábbi részében nem szereztem túl jó benyomást hazánk külképviseleti szerveirõl. Sajnos azt tapasztaltam, hogy a különbözõ követségeken dolgozó magyar diplomaták általában nem beszélik a helyi nyelvet, és segítség nyújtási lehetõségeik meglehetõsen csekélyek (tolmácsolás a helybéli titkárnõk által, ismerõs ügyvéd elérhetõségének megadása). Az pedig csak hab a tortán, hogy ha esetleg egy, a követség pecsétjével ellátott igazolásra van szükséged, akkor azt jó eséllyel nem fogják kiállítani számodra . Szerencsére kvázi közjegyzõként is mûködnek, így legalább annak tanúsításra képesek, hogy elõttük írtál alá egy papírt. Mindezt 30 EURO-ért !
Élményeim hatására gyorsan levontam azt a következtetést, hogy ha külföldön bajba kerülök, akkor valójában – Pipet és TomCsit nem számítva – csak magamra számíthatok. (Ezt neked is érdemes szem elõtt tartanod !)

2008. elején azonban ismét külsõ segítségre szorultam. Január 15-én ugyanis lejárt Defi Carnet-e, és az új okmány átvételéhez szükségem volt egy mexikói levelezési címre.
E-mail-ben felvettem a kapcsolatot a cancun-i tiszteletbeli konzullal, és nagyon kellemes meglepetés ért. Roberto Diaz, aki anyai ágon magyar származású nagyon kedvesen, és rugalmasan ajánlotta fel segítségét. Ráadásul a városba érve az irodájában fogadott bennünket, és – bár nem beszéli a nyelvünket – nagyon jól eltársalogtunk, és megtudtunk egy-két érdekességet a tevékenységérõl.
Úgy tûnik nem mindegy, hogy valaki sikeres üzleti tevékenysége mellett önként vállalja egy ilyen pozíció betöltését, vagy csak a munkájának tekinti azt.

Senor Roberto Diaz tiszteletbeli konzul és TomCsi

Chiapas-ban az elnyomás elleni lázongások nem tegnap kezdődtek.
Az állam központi része 1528-ben került spanyol uralom alá, de tartomány részét képező Lacandon-dzsungelt soha nem sikerült teljes ellenőrzés alá vonni.
1544-ben egy Európából érkező járványban az indián őslakosság közel fele elhunyt, és az életben maradókra, illetve utódaikra is kemény sors várt. A spanyol uralom alatt ugyanis a tartományt Guatemala városból meglehetősen erőtlenül kormányozták, és a bennszülöttek a fehérek elnyomása alatt éltek.
Az 1821-ben függetlenné váló Mexikó 1822-ben nem tudta a közép-amerikai tartományokat – köztük Chiapas-t sem – elfoglalni, de 1824-ben egy népszavazáson Chiapas lakói a Mexikóhoz való csatlakozást választották a Közép Amerikai Egyesült Tartományok helyett. A függetlenség azonban nem hozott jelentős változásokat, mivel a központi kormányzat által kinevezett kormányzó a helyi földesurakkal együttműködve feudális viszonyokat teremtett.

A jövö forradalmárai