Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Nepál - Lumbini, Pokhara, Katmandu-völgy, Royal Chitwan NP (2007. május 1. - május 17.) Nyomtat E-mail
2007 May 17, Thursday
Lótuszvirág
Lótuszvirág
Első nepáli éjszakánkat Buddha szülőhelyén, Lumbini-ben töltöttük. Reggel megtudtuk, hogy két nap múlva, telihold napján tartják Buddha születésének 2551. évfordulóját. A jeles nap alkalmából minden évben buddhisták tömegei érkeznek Lumbini-be, hogy együtt ünnepeljenek.

Mi is úgy döntöttünk, hogy a tervezett egy éjszaka helyett kettőt maradunk és megnézzük az ünnepségeket. Mégiscsak ritka, hogy az ember pont Lumbini-ben van Buddha születésnapján.


Az érkezésünket követő napon délelőtt csak lazultunk, majd körbejártuk Lumbini falucskát, ahol a település lakóházai és vendégházai állnak, illetve a több négyzetkilométer kiterjedésű Lumbini Development Zone-t, ahol a valódi látnivalók találhatóak. A legfontosabb épület a Maya Devi templom, amely Buddha születésének helyét jelöli. A templomot körülvevő szent kertben már 1-én este elkezdődött a megemlékezés, az igazi ünnepségre azonban következő nap került sor. A zarándokokkal együtt mi is korán keltünk és így részt vehettünk az ünnepi körmenetben.

Annapurna
Annapurna
Délben elindultunk a Phewa Tal partján fekvő Pokhara-ba. Jó néhány trek - többek között a híres Annapurna Circuit - is innen indul, így a város a civilizáció utolsó bázisa a hegyek világába való belépés előtt (vagy az onnan való kilépés után). A település a kelet és nyugat érdekes találkozása. A tibeti ajándékokat, nyugati és keleti CD-ket, szőnyegeket, túra felszereléseket árusító boltokat az ’om mani padme hum’ hangja itatja át, miközben mindenhol imazászlók lobognak. Valószínűleg nincs olyan étel, ami a város éttermeinek valamelyikében ne lenne megtalálható, és ha a széles kajaválaszték valakinek nem lenne elegendő a feltöltődésre, akkor irány bármelyik juice bár, ahol legalább egy tucat különböző friss gyümölcs ital közül lehet választani. Mi is rágyógyultunk a vitamindús facsart levekre, mert a Nepálba való megérkezésünk előtti két hét elsősorban a kilométerekről és rohanásról, semmint a feltöltődésről szólt.
Hat éjszakát lazultunk Pokhara-ban, sétáltunk, írtunk és kipihentünk magunkat. 3 hónap utazás után egyértelművé vált, hogy - bár nagyon nehéz de - fontos leszűkítenünk az úti céljaink körét a legfontosabbakra, és a kiválasztott helyeken legalább 3-5 napot tölteni, mert különben nagyon szétforgácsolódik a figyelmünk és az energiánk. Reméljük, hogy sikerül megtalálnunk a helyes egyensúlyt.

Elosztó
Elosztó
Pokharai tartózkodásunk alatt megismerhettük az áramellátás nepáli módját. A napi rendszerességgel meglepetésszerűen bekövetkező áramszüneteknek köszönhetően, időzítéstől függően, koraesténként kellemes félhomályba, esténként teljes sötétségbe borul a város. Így a körülmények máris adottak egy gyertyafényes vacsora elfogyasztásához. Kevésbé romantikus, ha a jótékony sötétség pont az esti zuhanyzás alatt áll be. (A néhány napos pokharai felkészülésnek köszönhetően, a fővárosban már szemrebbenés nélkül sétáltunk esténként az éttermekből hiányosan megvilágított utcákon, az aggregátorok lágy zümmögése közepette.)
Mindez leginkább annak tükrében érdekes, hogy a királyi család kiegyenlítetlen villamos energia számlákból felhalmozott tartozása több mint 100 millió forintnak megfelelő rúpia, de ők természetesen még egy perc áramkimaradást sem tapasztaltak.

Buddha tekintete
Buddha tekintete
8-án kedden tettünk egy utolsó kört Pokhara-ban, felmentünk a Világ Béke Pagodához (World Peace Pagoda), majd egy néhány órás vezetéssel átautóztunk a fővárosba, Kathmandu-ba.
Kellemetlen meglepetés volt a várakozásainkat meghaladó szmog a Kathmandu völgyben, de a belváros felé haladva fokozatosan alámerültünk a szürke ködben, amelyről a kíváncsiságtól fűtve gyorsan meg is feledkeztünk.
Szerdán és csütörtökön felfedeztük Kathmandu belvárosát és alaposan körbejártuk a Durbar (palota) teret, amely egy különleges épület komplexum számos buddhista és hindu imahellyel, illetve a királyi palotával. A Durbar tér a város vallási és kulturális életének fő helyszíne. Itt tartják a koronázási szertartásokat és a XX. század elejéig az itt található palota volt a királyi rezidencia.
Egyébként pont az itt jártunkat megelőző évben szakadt meg a Shah dinasztia több mint 200 éves autokratikus uralma Nepálban. Az indokok elsősorban a megelőző másfél évtized eseményeiben keresendőek.
Nepál az 1990-es demokratizálódást követően nem sokkal általános sztrájkok, majd felkelők és rendőrök közötti nem egyszer halálos kimenetelű erőszakos összecsapások színtere lett.
Az 1994-es időközi választások hatása sem tartott sokáig. A ’90-es évek második fele felrúgott koalíciókról, feloszlatott kormányokról, elbocsátott politikusokról szólt.
A demokráciától várt fejlődés késlekedésével, a kormányzati korrupciótól megcsömörlött maoisták (Nepál Kommunista Pártja) 1996-ban meghirdették az emberek háborúját (people’s war). A maoista felkelések azonban csak nehezítették a helyzetet.
Az új évezred egy váratlan tragédiával indult 2001-ben, amikor is Dipendra herceg - azóta sem teljesen tisztázott indokkal - lemészárolta a királyi családot, beleértve saját magát is.
A nehéz éveknek még ekkor sem lett vége. Az új király, Gyanendra megelégelve a helyzetet először 2002-ben, majd 2005-ben feloszlatta a kormányt, hogy kezébe vegye a hatalmat (lassan már hagyományt teremtve lépésével a Shah dinasztia uralkodóinak körében).
Ismételt tömegdemonstrációkat, könnygáz felhőket, haláleseteket követően, 2006 tavaszán a király beleegyezett a parlamentáris demokrácia visszaállításába. A király autokratikus vezetői szerepének elvesztésével új időszámítás kezdődött az ország belpolitikai életében.
Sajnos Nepál történelmének e-hányatott másfél évtizede sok más negatív hatás mellett a turizmus drasztikus visszaesését is okozta, mely iparág korábban több százezer nepáli mindennapi kenyerét jelentette. Ha valaki eddig a belpolitikai feszültségek és a maoisták miatt kerülte volna el Nepált, akkor most már bátran repülőre pattanhat (vagy autóba ülhet Cool).

Newar bábok
Newar bábok
A Kathmandu-ban töltött napok alatt úgy döntöttünk, hogy adunk még egy esélyt a Tibetbe utazásnak. A fővárosban több tucat utazási iroda foglalkozik tibeti utak szervezésével, így gondoltuk bepróbálkozunk, hátha tudnak segíteni az autóval való belépés megszervezésében. Kiválasztottunk egy szimpatikus irodát és elmondtuk a kérésünket. Abban maradtunk, hogy összerakunk egy pontos útitervet, melyet aztán ők elküldenek Lhasa-ba és leegyeztetik, hogy mi szükséges az autóval való belépésünkhöz. Elkészítettük a tervet és már ment is az e-mail Lhasa-ba.
Időközben megismerkedtünk egy Thaiföldön élő angol arccal, aki összehozott minket egy nepáli és tibeti utak szervezésével foglalkozó nepáli - német - thai utazási iroda tulajdonosával. Jól hangzott, így felcsillant egy másik reménysugár és lelkesen vártuk a híreket immár két helyről. A két kapcsolaton keresztül számos emberrel beszéltünk, mígnem eljutottunk ahhoz a cégtábla nélküli, második emeleti utazási irodához, akik már láttak, sőt csináltak ilyet. Első ránézésre nem volt egyértelmű, hogy beléjük helyezzük-e a bizalmunkat, de gondoltuk, egy beszélgetésből még baj nem lehet. Átbeszéltük a lehetőségeket és végeredményként gyorsan kiesett, hogy az autós belépéshez a szükséges papírok átadásától, pontosabban azok Lhasa-ba való elküldésétől számítva minimum 10, de reálisan inkább 30 napos engedélyeztetési folyamatnak nézünk elébe, aminek a vége vagy „Igen” vagy „Nem”. Megköszöntük a segítséget és ismét jól megbeszéltük, hogy nem most megyünk Tibet-be.

Pénteken kiderítettük, hogy hol van a helyi Land Rover szerviz, melyet rögtön meg is látogattunk. A legfontosabb dolog, amit meg akartunk csináltatni az ökölfej szimering csere volt, de emellett néhány rutin feladatot is el kellett végezni a negyedik 20 ezres szervizhez kapcsolódóan. Átbeszéltük a teendőket (ökölfej szimering csere, hátsó difi szimering csere, olaj csere, kardánkeresztek bezsírozása, szűrők cseréje, meg ami még esetleg adódik) és megállapodtunk, hogy vasárnap reggel 10-re hozzuk az autót.

Szombaton felmásztunk a város nyugati részén található Swayambhunath sztupához, ami Nepál egyik legjellegzetesebb szimbóluma. A legenda szerint a Kathmandu völgy helyén valaha egy tó terült el, melyből egyszer csak kiemelkedett a Swayambhunath, mint egy lótuszvirág, majd ennek tetejére építették a sztupát. A hegyen található vidám kis szőrös állatok számából ítélve, a hely látszólag Kathmandu maki populációjának kedvenc találkozó és szórakozó helye.

Szervízben
Szervízben
Vasárnap 10-től 5-ig a szervizben sasoltuk a srácok minden mozdulatát. Meglepő, hogy a szervizben dolgozók átlag életkora jóval alacsonyabb az otthoninál, beleértve a szerviz menedzsert és a szerelőket is. Rossz látni, hogy azok a srácok, akiknek még az iskolapadban lenne a helyük, itt fekszenek az autók alatt. Egyébként le a kalappal, nagyon ügyesek és alaposak voltak. Szép sorban mindent megcsináltak, ami a listánkon szerepelt, illetve észrevették, hogy a hátsó lengéscsillapítók alsó gumibakjai teljesen szétnyíródtak, így azokat is kicserélték.
Az egész napos móka alkatrészekkel és olajjal együtt (kivétel a szűrők, mert az volt nálunk) 40.000 Ft-nak megfelelő rúpiába került ;). Ja, és a végén még egy mosást is kaptunk, ami három és fél hónap utazás után elég komoly megjelenésbeli változást jelentett Definek.

Templom részlet
Templom részlet
Hétfőn felkerekedtünk, hogy egy egész napos városnézés után estére eljussunk Nagarkot-ba, a Kathmandu-hoz közeli hegyi faluba. Elsőként a Kathmandu belvárosától néhány kilométerre délre fekvő Patan-ba mentünk. A település egyike a híres newar városoknak, melyekben a házak, terek, udvarok, sikátorok, tavak, templomok egy nagy egymásba fonódó hálózatot alkotnak, megkoronázva mindezt a központi helyet elfoglaló palotával. A newar városok a művészet és a mindennapi élethez szükséges praktikum csodálatos ötvözetei.
Patan utcáin sétálva olyan érzés fogott el minket, mintha a városban manók laknának. Kicsik a házak, az ajtóik, az ablakaik, és persze kicsik az emberek. Nagyon kedves hely és a város Durbar tere szerintünk sokkal lenyűgözőbb, mint Kathmandu-é.

Bodnath sztupa
Bodnath sztupa
Patan fő nevezetességeinek bejárása után tovább autóztunk a Kathmandu-tól szintén néhány kilométerre fekvő, Bodnath sztupához, amely a világ egyik legnagyobb ilyen építménye. Úgy éreztük, hogy a naplementéhez közeledve a legjobbkor érkeztünk a tibeti buddhizmus e vallási centrumához, mivel ilyenkor, a közeli monostorokban tartott délutáni imádságok végeztével, hívők tömegei jelennek meg, hogy megtegyék szertartásos köreiket a sztupa körül. Különleges érzés beleolvadni a hit erejével körbe - körbe áramló menetbe, vagy egyszerűen csak valamely ház tetőteraszáról szemlélni a sztupát körbeölelő színes tömeget. Ezek azok az örökké emlékezetes pillanatok, amelyekre a nehéz helyzetekben visszagondolva megnyugvás tölthet el bennünket.

Naplemente Nagarkot-ból
Naplemente Nagarkot-ból
Estére megérkeztünk Nagarkot-ba, amely településről - a helyiek szerint - a környéken a legszebb kilátás nyílik a Himalájára és a környező hegyekre. (Természetesen csak tiszta időben.)
Úgy döntöttünk, hogy két éjszakát maradunk, ezzel két napfelkeltényi lehetőséget adunk magunknak, hogy szemtanúi lehessünk annak, ahogy a napkorong hajnalban megjelenik a Himalája hófedte hegycsúcsai felett.
A Nagarkot-ban töltött két nap alatt jól kipihentük magunkat, de kétszeri hajnali erőfeszítésünk dacára is csak felhőket láttunk az előttünk fekvő völgyben, így még a szemközti hegyek lábáig is alig láttunk el.

Szerdán reggel korán indultunk el Nagarkot-ból, mert az estét már Indiában, konkrétan Darjeeling-ben akartunk tölteni, néhány kellemes csésze tea társaságában.
A Lonely Planet alapján jól benéztük, hogy egy rövidített útvonalon le tudunk jutni az országot kelet - nyugati irányban átszelő főútra, Kathmandu elkerülésével. Hosszú szerpentines autózás után, dél körül elég komoly meglepetésben volt részünk. Már távolról ki lehetett venni három buszt egymás mellett az úton, velünk szemben. Ha a buszok haladtak volna, az még nem is lett volna olyan szokatlan látvány, de ezek álltak. Mögöttük pedig nem folytatódott az út. De nem csak úgy, hogy vége az aszfaltnak és jön a murva. Az aszfaltot mintha csak elvágták volna, és mögötte 2 méterrel mélyebben egy végtelen kukoricatábla tárult elénk. Egy zsákfaluba érkeztünk (Sindhuli). Talán nem kell részletezni, hogy a helyiek milyen arccal néztek ránk, amikor megkérdeztük, hogyan juthatunk el a kukoricatábla irányába kb. 50 km-re fekvő faluba. Nem is hallottak még róla!

Az út egyik vége
Az út egyik vége
Így hát visszafordultunk, hogy ismét megcsodálhassuk a szerpentines úton elénk táruló hegyek látványát, csak most épp a másik irányból. Egy ~200 km-es hegyi kerülő elé néztünk, ami után még további ~400 km-en, illetve egy határátlépésen keresztül vezet majd az út Darjeeling zamatos teájáig. Az út egy pontján, a sávunkban haladva, az egyik kanyarban feltűnt velünk szemben egy motoros. Azonnal dudáltunk és még jó néhány méterre volt tőlünk, amikor már teljesen lehúzódtunk az út legszélére, hogy elkerüljük az ütközést, de a sofőr látszólag csak álmodozott a motoron és észre sem vett minket. Megálltunk, ő pedig, az utolsó pillanatban feleszmélve igyekezett elhúzni a kormányt, de már késő volt. A következő másodpercben a motor majdnem pont frontálisan nekiütközött a gallytörőnknek. Szerencsére, addigra már ő is elég lassan közeledett, mi pedig álltunk, így az ütközést követően a kétkerekű egyszerűen csak eldőlt, az utasok pedig lepattantak róla. Senki nem sérült meg, de a motoron sajnos lesz mit javítani.

Délután hatkor kb. félúton voltunk, így módosítottuk a tervet és benéztünk estére a Royal Chitwan Nemzeti Parkba, tigrisek, orrszarvúak, krokodilok, és több mint 500 madár faj otthonába. Naplemente a folyóparton, ellőttünk a dzsungel látványával, reggel elefánt fürdetés, és 11-kor már ismét úton voltunk a nevezetes hegyi település és az áhított tea felé.

Egész nap nyomtuk megállás nélkül, így fél6-ra megérkeztünk a határra. Egy sima határátlépés után nekivágtunk a megálmodott tea felé vezető 2000 méteres szintkülönbségnek. És eljött a nagy pillanat, kétórányi hegyi autókázás után letették elénk életünk első igazi Darjeeling teáját.


A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
No. 1 :
Nagyon jo hangulatu a leirasotok. A legjobban a 'zsakfalu' teszett, biztos neztek a helyiek :-). Hatalmas elmeny lehet az utatok, mar varom, hogy talalkozzunk :-).
Hozzászóló: hayim • 2007-06-03 14:28:36
 
< < <   > > >