| Nepál - Lumbini, Pokhara, Katmandu-völgy, Royal Chitwan NP (2007. május 1. - május 17.) |
|
|
| 2007 May 17, Thursday | |
 Lótuszvirág Mi is úgy döntöttünk, hogy a tervezett egy éjszaka helyett kettőt maradunk és megnézzük az ünnepségeket. Mégiscsak ritka, hogy az ember pont Lumbini-ben van Buddha születésnapján. Az érkezésünket követő napon délelőtt csak lazultunk, majd körbejártuk Lumbini falucskát, ahol a település lakóházai és vendégházai állnak, illetve a több négyzetkilométer kiterjedésű Lumbini Development Zone-t, ahol a valódi látnivalók találhatóak. A legfontosabb épület a Maya Devi templom, amely Buddha születésének helyét jelöli. A templomot körülvevő szent kertben már 1-én este elkezdődött a megemlékezés, az igazi ünnepségre azonban következő nap került sor. A zarándokokkal együtt mi is korán keltünk és így részt vehettünk az ünnepi körmenetben.  Annapurna Hat éjszakát lazultunk Pokhara-ban, sétáltunk, írtunk és kipihentünk magunkat. 3 hónap utazás után egyértelművé vált, hogy - bár nagyon nehéz de - fontos leszűkítenünk az úti céljaink körét a legfontosabbakra, és a kiválasztott helyeken legalább 3-5 napot tölteni, mert különben nagyon szétforgácsolódik a figyelmünk és az energiánk. Reméljük, hogy sikerül megtalálnunk a helyes egyensúlyt.  Elosztó Mindez leginkább annak tükrében érdekes, hogy a királyi család kiegyenlítetlen villamos energia számlákból felhalmozott tartozása több mint 100 millió forintnak megfelelő rúpia, de ők természetesen még egy perc áramkimaradást sem tapasztaltak.  Buddha tekintete Kellemetlen meglepetés volt a várakozásainkat meghaladó szmog a Kathmandu völgyben, de a belváros felé haladva fokozatosan alámerültünk a szürke ködben, amelyről a kíváncsiságtól fűtve gyorsan meg is feledkeztünk. Szerdán és csütörtökön felfedeztük Kathmandu belvárosát és alaposan körbejártuk a Durbar (palota) teret, amely egy különleges épület komplexum számos buddhista és hindu imahellyel, illetve a királyi palotával. A Durbar tér a város vallási és kulturális életének fő helyszíne. Itt tartják a koronázási szertartásokat és a XX. század elejéig az itt található palota volt a királyi rezidencia. Egyébként pont az itt jártunkat megelőző évben szakadt meg a Shah dinasztia több mint 200 éves autokratikus uralma Nepálban. Az indokok elsősorban a megelőző másfél évtized eseményeiben keresendőek. Nepál az 1990-es demokratizálódást követően nem sokkal általános sztrájkok, majd felkelők és rendőrök közötti nem egyszer halálos kimenetelű erőszakos összecsapások színtere lett. Az 1994-es időközi választások hatása sem tartott sokáig. A ’90-es évek második fele felrúgott koalíciókról, feloszlatott kormányokról, elbocsátott politikusokról szólt. A demokráciától várt fejlődés késlekedésével, a kormányzati korrupciótól megcsömörlött maoisták (Nepál Kommunista Pártja) 1996-ban meghirdették az emberek háborúját (people’s war). A maoista felkelések azonban csak nehezítették a helyzetet. Az új évezred egy váratlan tragédiával indult 2001-ben, amikor is Dipendra herceg - azóta sem teljesen tisztázott indokkal - lemészárolta a királyi családot, beleértve saját magát is. A nehéz éveknek még ekkor sem lett vége. Az új király, Gyanendra megelégelve a helyzetet először 2002-ben, majd 2005-ben feloszlatta a kormányt, hogy kezébe vegye a hatalmat (lassan már hagyományt teremtve lépésével a Shah dinasztia uralkodóinak körében). Ismételt tömegdemonstrációkat, könnygáz felhőket, haláleseteket követően, 2006 tavaszán a király beleegyezett a parlamentáris demokrácia visszaállításába. A király autokratikus vezetői szerepének elvesztésével új időszámítás kezdődött az ország belpolitikai életében. Sajnos Nepál történelmének e-hányatott másfél évtizede sok más negatív hatás mellett a turizmus drasztikus visszaesését is okozta, mely iparág korábban több százezer nepáli mindennapi kenyerét jelentette. Ha valaki eddig a belpolitikai feszültségek és a maoisták miatt kerülte volna el Nepált, akkor most már bátran repülőre pattanhat (vagy autóba ülhet  ). Newar bábok Időközben megismerkedtünk egy Thaiföldön élő angol arccal, aki összehozott minket egy nepáli és tibeti utak szervezésével foglalkozó nepáli - német - thai utazási iroda tulajdonosával. Jól hangzott, így felcsillant egy másik reménysugár és lelkesen vártuk a híreket immár két helyről. A két kapcsolaton keresztül számos emberrel beszéltünk, mígnem eljutottunk ahhoz a cégtábla nélküli, második emeleti utazási irodához, akik már láttak, sőt csináltak ilyet. Első ránézésre nem volt egyértelmű, hogy beléjük helyezzük-e a bizalmunkat, de gondoltuk, egy beszélgetésből még baj nem lehet. Átbeszéltük a lehetőségeket és végeredményként gyorsan kiesett, hogy az autós belépéshez a szükséges papírok átadásától, pontosabban azok Lhasa-ba való elküldésétől számítva minimum 10, de reálisan inkább 30 napos engedélyeztetési folyamatnak nézünk elébe, aminek a vége vagy „Igen” vagy „Nem”. Megköszöntük a segítséget és ismét jól megbeszéltük, hogy nem most megyünk Tibet-be. Pénteken kiderítettük, hogy hol van a helyi Land Rover szerviz, melyet rögtön meg is látogattunk. A legfontosabb dolog, amit meg akartunk csináltatni az ökölfej szimering csere volt, de emellett néhány rutin feladatot is el kellett végezni a negyedik 20 ezres szervizhez kapcsolódóan. Átbeszéltük a teendőket (ökölfej szimering csere, hátsó difi szimering csere, olaj csere, kardánkeresztek bezsírozása, szűrők cseréje, meg ami még esetleg adódik) és megállapodtunk, hogy vasárnap reggel 10-re hozzuk az autót. Szombaton felmásztunk a város nyugati részén található Swayambhunath sztupához, ami Nepál egyik legjellegzetesebb szimbóluma. A legenda szerint a Kathmandu völgy helyén valaha egy tó terült el, melyből egyszer csak kiemelkedett a Swayambhunath, mint egy lótuszvirág, majd ennek tetejére építették a sztupát. A hegyen található vidám kis szőrös állatok számából ítélve, a hely látszólag Kathmandu maki populációjának kedvenc találkozó és szórakozó helye.  Szervízben Az egész napos móka alkatrészekkel és olajjal együtt (kivétel a szűrők, mert az volt nálunk) 40.000 Ft-nak megfelelő rúpiába került ;). Ja, és a végén még egy mosást is kaptunk, ami három és fél hónap utazás után elég komoly megjelenésbeli változást jelentett Definek.  Templom részlet Patan utcáin sétálva olyan érzés fogott el minket, mintha a városban manók laknának. Kicsik a házak, az ajtóik, az ablakaik, és persze kicsik az emberek. Nagyon kedves hely és a város Durbar tere szerintünk sokkal lenyűgözőbb, mint Kathmandu-é.  Bodnath sztupa  Naplemente Nagarkot-ból Úgy döntöttünk, hogy két éjszakát maradunk, ezzel két napfelkeltényi lehetőséget adunk magunknak, hogy szemtanúi lehessünk annak, ahogy a napkorong hajnalban megjelenik a Himalája hófedte hegycsúcsai felett. A Nagarkot-ban töltött két nap alatt jól kipihentük magunkat, de kétszeri hajnali erőfeszítésünk dacára is csak felhőket láttunk az előttünk fekvő völgyben, így még a szemközti hegyek lábáig is alig láttunk el. Szerdán reggel korán indultunk el Nagarkot-ból, mert az estét már Indiában, konkrétan Darjeeling-ben akartunk tölteni, néhány kellemes csésze tea társaságában. A Lonely Planet alapján jól benéztük, hogy egy rövidített útvonalon le tudunk jutni az országot kelet - nyugati irányban átszelő főútra, Kathmandu elkerülésével. Hosszú szerpentines autózás után, dél körül elég komoly meglepetésben volt részünk. Már távolról ki lehetett venni három buszt egymás mellett az úton, velünk szemben. Ha a buszok haladtak volna, az még nem is lett volna olyan szokatlan látvány, de ezek álltak. Mögöttük pedig nem folytatódott az út. De nem csak úgy, hogy vége az aszfaltnak és jön a murva. Az aszfaltot mintha csak elvágták volna, és mögötte 2 méterrel mélyebben egy végtelen kukoricatábla tárult elénk. Egy zsákfaluba érkeztünk (Sindhuli). Talán nem kell részletezni, hogy a helyiek milyen arccal néztek ránk, amikor megkérdeztük, hogyan juthatunk el a kukoricatábla irányába kb. 50 km-re fekvő faluba. Nem is hallottak még róla!  Az út egyik vége Délután hatkor kb. félúton voltunk, így módosítottuk a tervet és benéztünk estére a Royal Chitwan Nemzeti Parkba, tigrisek, orrszarvúak, krokodilok, és több mint 500 madár faj otthonába. Naplemente a folyóparton, ellőttünk a dzsungel látványával, reggel elefánt fürdetés, és 11-kor már ismét úton voltunk a nevezetes hegyi település és az áhított tea felé. Egész nap nyomtuk megállás nélkül, így fél6-ra megérkeztünk a határra. Egy sima határátlépés után nekivágtunk a megálmodott tea felé vezető 2000 méteres szintkülönbségnek. És eljött a nagy pillanat, kétórányi hegyi autókázás után letették elénk életünk első igazi Darjeeling teáját. No. 1 : Nagyon jo hangulatu a leirasotok. A legjobban a 'zsakfalu' teszett, biztos neztek a helyiek :-). Hatalmas elmeny lehet az utatok, mar varom, hogy talalkozzunk :-). |
| < < < | > > > |
|---|
Hozzászólások