Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Általános információk Nyomtat E-mail
Ázsia - Pakisztán
2007 July 06, Friday
Pakisztáni zászlóTalán felfokozott és túlzott előzetes várakozásainknak köszönhetően, Pakisztán egy kicsit csalódást okozott számunkra. Természetesen láttunk gyönyörű tájakat és épületeket, találkoztunk nagyon kedves és vendégszerető emberekkel, az összhatás azonban mégsem volt annyira lenyűgöző, mint Irán, vagy India esetén.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy különleges törzsi kultúrája, és magas hegyi túralehetőségei miatt az ország egyik legnagyobb látványosságának számító északi területeknek mi - az időjárási viszonyok miatt - csak nagyon kis részét jártuk be. Ha ezeken a részeken több időt töltünk, valószínűleg könnyen megváltozott volna a véleményünk.

 Kalandjaink

Quetta, Sukkur, Multan, Lahore, Peshavar

Swat-völgy, KKH, Islamabad



Forrás: CIA - The World Factbook
Forrás: CIA - The World Factbook

Csirkefej jegyzetei

Pakisztánban a jelszó: Hi tea!

Én is a Pakisztánba utazók 70%-ba tartozom

Biztos, amit tuti átvettem a vezetést

Terület:
778.720 m2
Népesség: ~165 millió fő (2007-es becslés)
Egy főre jutó GDP:2.600 USD (2006-os becslés)
Munkanélküliség:
7,9% + a részleges alulfoglalkoztatottság (2006-os becslés)
Vallás:
A népesség ~76,5%-a a muszlim hit szunnita, míg ~20% síita ágát követi. A hinduk és keresztények aránya egyaránt 1,6-1,6%, a maradék pedig több kisebb vallás között oszlik szét.
Nyelvek:
A hivatalos nyelv - bár kevesebb, mint a lakosság 10%-a beszéli anyanyelvként - az urdu, amely mellett az országban több mint 20 nyelv, kb. 300 dialektusát használják. Angolul elég sokan beszélnek, a magasabb beosztású állami alkalmazottak (rendőrök, hivatalnokok, katonák, stb.) gyakorlatilag kivétel nélkül.
Főváros: Islabamad (1959 óta, előtte Karachi)
Pénznem:
PKR (Pakisztáni rúpia) Aktuális árfolyam (2007): 1 EUR=~80 rúpia
Bankkártyával széleskörűen lehet fizetni, de készpénzfelvételt csak néhány - a kártyatársaságok logóival megjelölt - ATM tesz lehetővé. (A nemzetközi bankok, nagyvárosokban található automatái szinte biztos tippek, de vidéken nem szabad erre építeni.) Az elektronikus kártyák (Visa Electron, Cirrus Maestro) egyaránt használhatók.
Elektromosság:
220V, 50 Hz, európai és angol aljzat vegyesen fordul elő. Az európai villásdugó általában használható.
Mobil telefon:
A Pannon SIM kártyák postpaid előfizetéssel általában használhatók. A lefedettséggel nem volt problémánk, de a nagyvárosoktól távoli bázisállomások gyakran nem engedtek hívást kezdeményezni. Az elérhető öt mobil szolgáltató közül három - valószínűleg ezeket állami célokra használják - megtagadta a kapcsolódást, és a maradék közül a PAK 06 nyújtotta a legjobb hangminőséget.
Telefon:
Telefonálni a rendkívül elterjedt PCO-kból (public call office) lehet a legegyszerűbben.
Internet:
Az ország Internet ellátottsága meglehetősen elmaradott. Még a nagyobb városokban is nehéz Internet kávézót találni, és ezek jellemzően csak modemes (56 kb/s) hozzáféréssel rendelkeznek. (A hozzáférés díja 20-30 rúpia/óránként.) Szélessávú kapcsolattal csak Iszlabamadban találkoztunk a Jinnah Market-nél (40 rúpia/óra). Alternatívaként a top szállodák jöhetnek szóba, ahol normális széles sáv, és WIFI várja a betérőket. Az egyetlen problémát az ár jelenti :-( (300 rúpia/óra). (Kellemes meglepetés a Swat Serena Hotel Saidu Sharif-ban, illetve Florence Guest House Islamabad-ban, ahol ingyen folyt a falból a manna.)
Ingyenes WIFI-t sehol nem találtunk.
Árak:
Az árak jóval alacsonyabbak a hazaiaknál, de muszlim ország lévén alkoholhoz és disznóhúshoz elég nehéz hozzájutni :-). Egy utcai kajáldákban két fő 100 rúpiából jól tud lakni, míg egy tál főétel egy közép kategóriás étteremben 100-150 rúpiába kerül. A kétágyas szobák 300 rúpiától indulnak, a tisztaság azonban nagyon sok helyen elfogadhatatlan. Ha nem marad más lehetőség a közép kategória 1.500-5.000 rúpia között mozog.
Egy liter gázolaj 38 rúpia körül kapható, és ennek megfelelően az utazási költségek is viszonylag alacsonyak.
A látványosságokkal kapcsolatban iráni és indiai mintára most kezdték el bevezetni - a számunkra nagyon visszatetsző - kettős árképzést, ráadásul elég szigorú szorzóval: átlagos látnivaló helyieknek 10 - külföldieknek 200 rúpia. Az aránytalanságot ők is érzik, így érdemes alkudni, még a leghivatalosabbnak tűnő helyeken is. Legfeljebb nem sikerül... (Az írásainkban feltűntetett árak a külföldi állampolgárokra vonatkoznak.)
Az időjárásról:
Iszlamabad, Chitral, Gilgit, Karachi, Lahore, Peshawar
Vízum:
A magyar útlevéllel rendelkezőknek vízum szükséges, amelyet 1125. Adonis u. 3/a (Nyitva tartás: H-P: 9-12 óráig, Tel: 355-8017, Fax: 375-1402) cím alatt található követségen a legegyszerűbb beszerezni.
Az igényléshez útlevél, 2 db fénykép, a követségen kapott vízumkérő lap kitöltésre, és a megfelelő anyagi fedezet igazolása szükséges.
A vízum díja 2006-ban tizenegynéhány ezer forint volt, amelyet a helyszínen készpénzben kellett kifizetni.
Az ügyintézés kb. 1 hét, a kiadott vízum pedig, a kiadás napjától számítva 4 hónapig, a belépéstől 1 hónapig érvényes. (Az érvényesség a nagyobb városokban meghosszabbítható.)
Egyéb:
Írástudatlanság aránya a 15 év feletti lakosság körében: 51,3% (2007-es becslés)
Egy pék napi átlagkeresete: 150 rúpia (2007)
Engedély nélkül tartott fegyverek száma: ~18 millió (2004-es becslés).
Véleményünk:
Nekünk az eddig látottak alapján nem nyerte el a tetszésünket az ország. Bár számos szép dolgot láttunk, és a PTDC (Pakistan Tourism Development Corporation) is sok mindent megtesz az utazók érdekében, még nagyon hosszú út áll Pakisztán előtt, hogy a "Destination 2007 Pakistan" szlogen valósággá váljon (ráadásul most még a turisztikai miniszter asszony is lemondott).

Emberek:
A világ hetedik legnépesebb országának számító Pakisztán több mint 160 millió lakosa nagy többségében muszlim vallású, de különböző népcsoportokhoz tartozik. A tartományi határok többé-kevésbé megegyeznek az etnikai határokkal, de a területi eloszlás meglehetősen egyenetlen. (Az ország területének 44%-át jelentő Baluhisztánban a népesség kevesebb mint 5%-a él.)
Az egyes területeken a következő népcsoportok élnek:
    - Pandzsab (Punjab, jelentése öt víz/folyó) tartományban: pandzsabi,
    - Szindh-ben (Sindh, az Indus szanszkrit nevéből): szindh és mohajir,
    - Baluhisztánban (Balochistan): balucsi (Baloch/Baluch), brahui és az északi részeken pastu (Pasthun),
    - NWFP-ben (North West Frontier Province): többségében pastu.
Az északi területeken több kisebb népcsoport él (balti, burusho, gujar, wakhi), akik közül feltétlenül meg kell említeni az egyedi hagyományokkal rendelkező, nem muszlim kalash-okat, és nem szabad elfelejtkezni az afgán menekültekről sem. (Az 1980-as években ~3.3 millió, jelenleg kb. 1 millió fő.)


A főbb népcsoportokról, egymás közötti kapcsolataikról és az ország irányításában betöltött szerepükről az alábbi bekezdések adnak részletesebb áttekintést.

Az indo-árják leszármazottainak tartott pandzsabiak a népesség több mint felét alkotják, és az ország megalapítása óta jelentős befolyással rendelkeznek a hadseregben és az államigazgatásban.
A két legismertebb pandzsabi politikus talán Zia ul Hag tábornok, és Nawaz Sharif miniszterelnök volt.

A főként a déli részeken élő szindhek rendelkeznek a legvegyesebb eredettel. India és Pakisztán szétválasztásának valószínűleg ők a legnagyobb vesztesei, mivel a jól képzett szindh középosztály tagjainak többsége hindu volt, akik 1947-ben elhagyták az országot, és a helyettük érkező kb. 7 millió menekült (mohajir) jelentős többségbe került saját tartományukba.
Napjainkban úgy érzik, hogy nem rendelkeznek megfelelő képviselettel, mivel azok az idők már rég elmúltak, amikor Zulfiqar Ali Bhutto, illetve - a jelenleg száműzetésben élő - lánya Benazir Bhutto töltötte be a miniszterelnöki posztot.

Az etnikailag vegyes összetételű, muszlim vallású, urdu nyelvet beszélő, India területéről főként Szindh tartomány területére bevándorló és ott a lakosság kb. 2/3-át alkotó mohajirok (a szó jelentése: menekült) hosszú ideig meghatározó szerepet töltöttek be Pakisztán államigazgatási rendszerében. A helyzet 1959-ben, a főváros Karachi-ból Islamabad-ba való átköltöztetésével kezdett megváltozni (a költöztetés egyébként a térségben sok feszültséget okozott). A mohajirok MQM néven (Mohajir Quami Mahaz - kb. Menekült Emberek Mozgalma) politikai szervezetet hoztak létre. Az MQM - bár hivatalosan mindig tagadta - nagymértékben hozzájárult az új iszlám nemzetből egyaránt kiábrándult szindhek és mohajirok közötti (1980-as években kirobbant) etnikai villongások eldurvulásához. A konfliktus legkegyetlenebb időszakai során Karachi-ban minden éjszaka legalább 20 embert öltek meg, és az erőszakhullámnak csak a hadsereg 1995-ös - brutális és sok jogellenes gyilkossággal kísért - bevetése vetett véget.
Jelenleg a legbefolyásosabb mohajir az oszág elnöke - és a hadsereg főparancsnoka - Pervez Musharraf tábornok.

A nagy valószínűséggel török-iráni eredetű balucsok a VI-XIV. század között telepedtek le a mai Baluhisztán sivatagos területén, illetve egy csekély kisebbség Pandzsab tartományban.
A balucsok már az ország megalapításakor sem akartak Pakisztánhoz csatlakozni, és az angol kivonulást követően a négy baluhisztáni hercegség közül a legnagyobb - Kalat - azonnal kikiáltotta függetlenségét, amelyet végül a hadsereg akadályozott meg. A későbbiekben több fegyveres konfliktus is kirobbant, amelyek közül a legjelentősebb 1973-ban kezdődött, miután Zulfiqar Ali Bhutto leváltotta Baluhisztán regionális kormányát. A négy évig tartó, ~9.000 életet követelő polgárháború megnyeréséhez a hadseregnek 80.000 katonára volt szüksége.
Villongások ma is folyamatosan előfordulnak, de ezek nem jelentenek veszélyt Pakisztán egységére. (A szélsőségesek pár nappal Quetta-ba érkezésünk előtt gyújtottak fel jó néhány, a központi kormányzattól kapott, és a helyi tömegközlekedésben használt új buszt, amely cselekedetet egyik helybeli beszélgetőtársunk egyszerűen dilettantizmusnak minősített.)

Az Indus völgyi civilizáció leszármazottaikként a brahuik az egyik legősibb népnek tekinthetők a szubkontinensen. Nyelvük a Dél-Indiában és Sri Lankán beszélt nyelvek (pl. tamil és malayam) ősének tartott dravidian és egy ismeretlen nyelv keveredéséből alakult ki. Hosszú évtizedek stagnálása után a brahuik nyelve és kultúrája jelenleg egyaránt megújulását éli.

A világ legnagyobb autonóm törzsi közösségét alkotó pastuk szinte teljes egészében szunnita muszlimok.
Az 1940-es években felmerült saját országuk megalapításának igénye Pukhtoonkhwa - más források szerint Pusthunistan, illetve Pukhtunistan – néven. Függetlenedési törekvéseik tükrében még komolyabban ellenezték Pakisztán létrehozását mint a balucsok. (Az angolok megérkezéséig a pastuk egy nemzetként éltek a mai NWFP területén és Baluhisztán északi, valamint Afganisztán keleti részén, amely a független állam koncepciójának hivatkozási alapjaként is szolgált.)
E hangok azonban gyorsan elhaltak, mivel egyrészről a pastuk a többi kisebbségnél jóval nagyobb befolyást szereztek az ország irányításában, sőt a ~24 törzs közül néhánynak a vezetője akkora vagyonra és hatalomra tett szert, hogy kvázi mini államot alapított az NWFP területén. Másrészről számos pastu Karachi-ban telepedett le, így sok család az ország stabilitásának fenntartásában vált érdekelté.
Egyébként az ország második elnöke, Ayab Khan tábornok is pastu volt.


A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
 
> > >