Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Közlekedés: A behajtott visszapillantó tükrök földje Nyomtat E-mail
Ázsia - Pakisztán
2007 July 06, Friday
Pakisztán úthálózatának állapota komoly megdöbbenést okozott számunkra. Miután a Mirjaveh (Irán) és Taftan (Pakisztán) közötti határ iráni kapuja bezárult mögöttünk jöttek az első meglepetések:
    1. Hol az út?
    2. Hol a határátkelő?
Arra ugyanis nem számítottunk, hogy a Mauritániában látottakkal fogunk szembesülni.

Az útlevélkezelés egy földút melletti, a falu szélén álló földszintes vályogházikóban történik, ahonnan Defi előtt sétálva vezetett át egy öregember a vám elkerített épületéhez. (Az afrikai országhoz képest azért vannak fontos különbségek. Itt nem tapasztaltunk korrupciót, és belépéskor az adataink számítógépes rögzítésekor, mindenkiről digitális fénykép készül. Egy tippünk azért lenne, hogy arra vonatkozóan, hogy kinek köszönhető ez a rendszer Wink.)
A vámot elhagyva már csak pár percet kell földúton autózni azon töprengve, hogy tényleg jó irányba haladunk, amíg megpillantjuk a nemzetközi főútvonal helyi változatát: egy sáv aszfalt, kétszer fél sáv murva!

A nem túl nagy forgalmú út gyorsan megvilágította az egymással szemben haladó járművekre vonatkozó pakisztáni KRESZ-szabályt, amely szerint: Mindig a nagyobb járműnek van elsőbbsége! (Szerencsére az egyébként Indiában is érvényes gyakorlatot útkereszteződésekben nem alkalmazzák, de az útszűkületeken való áthaladás, illetve a rosszul felmért előzések sikeres befejezése meglehetősen nehézkes lenne a hiányában.)
Esetünkben a következő eljárást kellett követni: Ha buszt, vagy teherautót láttunk közeledni abban a biztos tudatban húzódhattunk le a padkára, hogy ezt a szembejövő úgysem fogja megtenni. (A sokadik eset után kipróbáltuk a csirkejátékot, de villogásnál - nagy ritkán dudálásnál - többet nem tudtunk elérni.) A dolognak persze meg volt az az előnye, hogy a személyautók készségesen tértek ki előlünk.
A szabály alkalmazása akkor sem okoz problémát, ha egyforma méretű járművek találkoztak, mivel ilyen esetben az egy sáv aszfaltról mindkettőjüknek le kellett húzódni.

A félsivatagi táj monotonitását csak a brutális fekvőrendőrökkel védett vasúti átjárók, illetve a vízmosásoknak köszönhetően hiányzó padka darabok törik meg. (Az úttesten sorakozó fél tégla méretű kövekre mindig érdemes figyelni, ui. ezek töltik be az elakadásjelző háromszög, illetve az "Egyéb veszély" tábla szerepét. Megjelenésük általában a padka hiányát, vagy a kanyar után lerobbant / éppen kereket cserélő teherautókat jelzi.)
~200 km megtétele után az út hirtelen 2x1 sávossá változott, és máris megjelent az első fizető bódé (a helyi terminológiában toll plaza). Megállás után a pénzt szedő emberke rutinosan csak annyit kérdezett, hogy van-e pakisztáni rúpiánk, és ennek hiányában simán tovább engedett. (Taftan-ban egyetlen bank / pénzváltó sincs, és a határ után először Quetta-ban lehet hivatalos úton helyi pénzhez jutni.)
Az eset alapján úgy tippeltük, hogy külföldi rendszámú autók esetében az útdíjszedést - bár gyakorlatilag minden szakasz fizetős - nem veszik túl komolyan. A sejtés később beigazolódott, mivel a legalább száz hasonló alkalom során összesen háromszor fizettünk. Egy mosoly és egy kissé értetlen tekintet minden más esetben elegendő volt. (A kivételek: Az ország egyetlen európai értelemben vett autópályája, Lahore-Islabamad között 170 rúpia egyszer oda, egyszer vissza. A Great Trunk Road-on valahol Peshawar előtt 10 rúpia.)

A bevezetőből talán már kiderült, hogy az általunk bejárt területen Pakisztán úthálózata elég sokára fogja elérni Németország jelenlegi fejlettségét :-). Az egyetlen tényleg kiváló autópályát leszámítva - bár nagyon sok helyen zajlik útépítés - a minőség kritikán aluli. Az ország fő ütőerének számító Karachi-Lahore útvonal 2x2 sávossá alakítása már megkezdődött, de főként a hidak hiánya miatt rengeteg helyen kellett - a viszonylag nagy forgalomban, előzési lehetőség nélkül - a régi 2x1 sávos úton traktorok és teherautók mögött 20 km/h-val zötykölődni. A hegyi szakaszokat - amennyiben járhatók - a gödrök mellett a félig-meddig letakarított hegyomlások maradványai, és a szakadékba zuhanást megakadályozó tereptárgyak (kőfalak, szalagkorlátok) szinte teljes hiánya teszi emlékezetessé.
A forgalom nagysága meglehetősen változó. A nagyvárosok bevezető útjai, és a már említett Great Trunk Road zsúfoltak, de Baluhisztánban és a hegyekben viszonylag kevés a jármű. A Lahore-Iszlabamad autópályán - mivel a lassú teherautó nem használják - a gyakori sebességmérések figyelembevételével (120 km/h engedélyezett) jól lehet haladni.

FONTOS: Pakisztánban hihetetlen mennyiségű trafipax van. Ha egy nemrég átadott útszakaszon haladunk, és sebesség korlátozást látunk biztosra vehető a sebességmérés. A leggyakoribbak a rendőrautók (jellemzően Toyota Corolla, Suzuki Omni, Toyota Hiace) mellett felállított három lábon álló készülékek, de sok kézi radart is láttunk.
Csak halkan jegyezzük meg, hogy talán itt sem trafipax-okra kellett volna elkölteni a rendelkezésre álló keretet. Az országban sebesség túllépés egyáltalán nem jellemző, viszont számos a közlekedéssel összefüggő olyan terület van - pl. járművek világítása, balra tarts, stb. - ahol lenne tennivaló.

Az átlagos pakisztáni járművezetők - tisztelet a kivételnek - technikai értelemben elég rosszul vezetnek, és a közlekedési kultúrán is nagyon sok fejleszteni való akad.
A citromdíj a hivatásos teherautó sofőröknek jár, akik a gyönyörűen dekorált, de üresen is csak maximum 45 km/h végsebességre képes Bedford-jaikkal előzik a megrakottan ~40 km/h-val haladó társaikat a 2x2 sávos úton, majd lehúzódás helyett percekig ünneplik a belső sávan az egyébként sem rövid manővert! (Egyszerűen hihetetlen, és akkor még nem beszéltünk a 26 km/-h-val végrehajtott traktorelőzésekről.)
Talán már sejthető, de aki nem tudja most eláruljuk a bal kormányos autó legnagyobb előnyét a jobb oldali közlekedésű országban: Könnyedén lehet velük balról előzni! (Nem csak a többsávos utakon, hanem ott is ahol a padka ezt lehetővé teszi.)
Az otthon megszokott jobbra, helyetti balra tarts egyébként a személyautók körében sem számít bevett szokásnak. Ahol a külső sávban gyakran tűnnek fel kerékpárok, motorok és traktorok ott még érthető, de a kvázi üres autópályán már nehezen indokolható a gyakorlat.
A modernebb távolsági buszok vezetői viszont egyértelmű dicséretet érdemelnek. Nagyobb sebességükből kifolyólag valószínűleg állandóan szembesülnek a leírt problémákkal, így átérzik a gyorsabban haladók helyzetét, és azonnal segítik megelőzésüket.
Az egymásra való figyelésről sokat elárul, hogy a személyautók 90%-án - ha még nincs letörve - be vannak hajtva a visszapillantók, a teherautókon pedig akkora zsebtükrök vannak, amelyekkel még borotválkozni sem lehetne rendesen.
Az index használata ritka látvány. Helyette elkerülhetetlen esetekben - például amikor előzés alatt kívánnak jobbra kanyarodni (a közlekedés bal oldali!) - a lehúzott ablakon keresztül történő kiintegetésből lehet tudni, hogy mire készülnek. A személyautók balra nem jelzik kanyarodási / sávváltási szándékukat, mivel oda nem ér el a sofőr keze. A teherautókon pedig külön erre a célra rendszeresített ember ül, aki a jobb oldali visszapillantó tükröt is helyettesíti.
Az index használatára vonatkozó ritka kivétel az előzési lehetőség jelzése a hátsó jármű számára. A dolog egyértelműen pozitív, csakhogy ez jobbra indexeléssel történik. Így külföldiként kezdetben sokat lehet azon töprengeni, hogy az előttünk haladó jármű:
    a) balra kíván kanyarodni
    b) előzni fog
    c) az úton álló járművet / úthibát kerül ki
    d) azt jelzi, hogy jönnek szembe, és így nem lehet előzni

Az index mellett a hátsó világítást sem erőltetik. A kerékpárokon és traktorok pótkocsiján nincs, a teherautókon nem működik, a helyi buszokon pedig össze van törve a hátsó lámpa, mivel az lóg ki a legjobban a hátfalból.
A leírtak alapján a sötétedés utáni / éjszakai vezetés kihívásait talán nem kell ecsetelni.
Utunk során - egy két apró koccanást leszámítva - balesetet nem láttunk, bár az út melletti árkokban jó pár, a nyomokból ítélve nem túl régóta ott lévő teherautót láttunk felborulva. Ráadásul a Lahore előtti 2x2 sávos úton hátulról nekünk jött egy korábban megelőzött Suzuki Mehran, amikor egy a belső sávba - természetesen irányjelzés nélkül :-) - behúzódó teherautó miatt egy nagyobbat kellet fékeznünk. Szerencsére csak a hátsó pótkerék nyomta meg egy picit a Suzuki motorháztetejét. Megállás után így a sofőr az égre tekintve jogosan adott hálát Allah-nak.


A benzinkutak sűrűsége és állapota megfelelő. Egy liter gázolaj 54 rúpiába kerül (a benzin árát sajnos nem jegyeztük meg). Bankkártyát - típustól függetlenül - nagyon sok helyen elfogadnak, de a használatáért általában automatikusan 2,5% költséget számolnak fel. (Az aláírásra kerülő összeg megegyezik a tankolás értékével, de a bankszámlán 2,5%-kal több jelenik meg terhelésként.)

Szállítható személyek száma - Egy új értelmezés
Magyarországról kelet felé indulva talán Pakisztán az első ország, ahol jelentősen eltérően értelmezik a szállítható személyek számát, és itt lehet először a városi közlekedésben nélkülözhetetlen szerepet betöltő autoriksákkal (motoros riska, Thaiföldön a kétütemű motorjaik hangja miatt tuktuk) találkozni.
A régióban (Pakisztán, India, Nepál, és valószínűleg Bangladesh-ben sincs másképp) az együtt utazni kívánó személyek számától függően az alábbiak szerint választanak járművet (Zárójelben a kategória legjellemzőbb képviselőjét tüntettük fel.):
    - 1-3 személy: motor - sorban egymás mögött, a legkisebb gyerek mindig a benzintankon
    - 4-5 személy: autoriksa - elöl a sofőr mellett ketten, hátul hárman
    - 6-7 személy: kis méretű személyautó (Suzuki Mehran) - elöl hárman, hátul négyen
    - 8-11 személy: kombi személyautó (Toyota Corolla) / "egyterű" (Suzuki Omni) / terepjáró (régi Toyota LandCruiser) - elöl hárman, a két hátsó üléssoron négyen-négyen
    - 12 személytől: mikrobusz (Toyota Hiace)/ szimpla kabinos pickup (Toyota Hilux) - A különböző célra használt mikrobuszok kapacitása még azonos típus esetén is eltérő. Turisták szállítása esetén négy üléssor, soronként három, az utolsóban négy utas (13 fő). A helyi közlekedésben öt üléssor, soronként négy fő, hátul öt (21 fő). Pickup esetén a fülkében négyen hátul állva megszámlálhatatlanul sokan. (Eső esetén előfordulhat, hogy egy pickup kabinjában öten ülnek egy sorban! Ilyenkor nem árt tudni, hogy a jobbról a második a sofőr.)

Megjegyzés: A határok a feltüntetnél rugalmasabbak, egy-két személy eltérés minden további nélkül belefér. (Pl: egy motoron négyen, stb.)




















A személyautók között már régóta a Suzuki a piacvezető, egy meglehetősen széles palettával.
Az otthoni Maruttikat itt Suzuki Mehran-nak hívják, és az új modellek között már két utódja is megtalálható. Az egyik az Alto, a másik pedig a mind méretében, mind megjelenésében hozzá hasonló Zen. A régi Swift különböző változatai eltérő néven futnak: a négyajtós szedán Margalla néven, míg az ötajtós Cultus-ként ismert. Mellettük még megtalálható az utakon a Baleno, a Vitara, a Grand Vitara és az új Swift is. Az igazán mikró buszok között pedig a Suzuki Omni-nak gyakorlatilag nincs versenytársa.
A Suzuki mellett a Toyota rendelkezik még jelentős részesedéssel. Alsó-középkategóriában 4 ajtós Corolla-ból van legtöbb, melynek fejlesztése kiválóan nyomon követhető az ország különböző részein járva. Ugyan a legkorábbi modellek hiányoznak, de a 70-es évektől az összes fontosabb változat megtalálható. A hegyekben sok, a 70-80-as években gyártott hátsó kerék meghajtású, hátul laprugós és merevtengelyes Corolla fut, míg vidéken a 90-es évek elejéről származó, elsőkerék meghajtású, szolidan lekerekített forma a jellemző. A nagyvárosokban pedig már ott vannak a legújabb modellek, de egy dolog nem változott meg az elmúlt 35 évben: Az AUTÓ három dobozból áll (motor, utastér, csomagtartó)!
A Corolla-k mellett láttunk jó pár Yaris-t, és egy-két Avensis-t (mindkettő a helyi piachoz igazított néven fut). A legkedveltebb pickup a Hilux, a terepjárók között pedig a LandCriuser örvend nagy népszerűségnek.
A két japán gyártó mellett néhány Honda (City és Civic), Mitsubishi (Lancer és régebbi Pajero), és Nissan (Patrol, a segélyszervezeteknek köszönhetően) jelent változatosságot. Luxus autókat Islabamad-on, és Lahore-on kívül ritkán lehet látni, de ha mégis szembejön egy az Mercedes vagy BMW, illetve terepjáró esetén Range Rover. Több személyautó gyártó gyakorlatilag nincs jelen a piacon.
A régi Bedford teherautóról már esett szó, és mellettük a japán Hino-k kezdtek rohamos terjeszkedésbe. (Az egyedi dekorációt természetesen ezek a modellek sem kerülhették el.)
A régebbi jellegzetes formájú buszok a teherautókkal megegyező Bedford alvázra épültek, de ma már egyre több kínai gyártású busz jelenik meg az utakon.

Egyedi rendszámtáblát mindenkinek

Rendszám Karachi-ból
Rendszám Karachi-ból
Pakisztánban a piaci verseny elősegítése érdekében a rendszámtábla készítés nem állami monopólium.
A nagyobb városokban az erre specializálódott vállalkozások egy helyen találhatók meg, és a kínálatból egyáltalán nem könnyű választani. A pontos törvényi szabályozást nem ismerjük, de kb. annyi lehet az előírás, hogy fekete alapon olvasható világos színű betűket kell használni.
A kínálat a kézzel festett táblákkal (fekete alapon fehér) kezdődik, de ezekre - könnyű házilagos elkészíthetőségükre való tekintettel - elég kicsi a kereslet. A leggyakoribb megoldás a fekete műanyag lapra felragasztott domború, krómozott betű- és számsorozat, a csúcsot pedig az aranybevonatú karakterek jelentik.
A vevő kívánságára - a rendszám felett, kisebb betűkkel - gyakran a tartomány, vagy város nevét is feltüntetik.















Magyar rendszámú autó bevitele Carnet-tal lehetséges. Elvileg a felelősség biztosítás is kötelező, de tőlünk ezt sehol nem kérték, így megkötését nem erőltettük. (A magyar KGFB tudomásunk szerint nem érvényes Pakisztánban.)
Nemzetközi vezetői engedélyre szintén nem volt szükség.
A határőrök egyébként segítőkészek és az átkelés egy viszonylag egyszerű folyamat.


A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
 
< < <