Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Thaiföld III. - Bangkok, Nong Khai (2007. június 14. - július 2.) Nyomtat E-mail
2007 July 16, Monday
Végre DK-Ázsiában
Végre DK Ázsiában

Csütörtök hajnalban lámpa kapcsolásra ébredtünk a Khao San Road felé tartó Krabi-Bangkok buszon. Néhány perc múlva kipattogtunk a színes gépcsodából, levakartuk magunkról az ügyesen próbálkozó tuk-tuk sofőröket és besétáltunk a Khao San Rd-ra.

A megérkezést egy néhány órás alvással ünnepeltük meg, majd bevízibuszoztunk a belvárosba, hogy találkozzunk Charnchai-jal, a hajózási ügynökünkkel. Itt vette kezdetét Defi visszaszerzésének kéthetes története.
Cry



A találkozónkon Charnchai elmondta, hogy utánajárt a thai vámhatóságnál az ideiglenes autóimportálás részleteinek és az információi alapján két lehetőségünk van:
Nyugalom
Nyugalom
1) A legkézenfekvőbb (szerinte), hogy nem vesszük ki az autót a konténerből, hanem ők szárazföldön továbbszállítják nekünk Thaiföld és Laosz határára.
2) Elképzelhető megoldás az is, hogy mi vezetünk fel a laoszi határig, de még ha sikerül is ezt elintézni, az ideiglenes importálás idejére vámbiztosítékként mindenképpen le kell tennünk a thai vámhatóságnál az autó értékének ~300%-át.
Annyira nem tűnt realisztikusnak egyik megoldás sem, hogy nem is lettünk nagyon izgatottak tőle. Elmondtuk neki, hogy nyilvánvalóan egyik megoldás sem elfogadható számunkra, így találjon egy harmadikat. (Például: pecsét az útlevélbe az autó behozataláról és az exportálás elmulasztása esetén orbitális büntetés kilátásba helyezése.)
Átadtuk neki a szükséges eredeti papírokat és ezzel el is váltunk.

Délután megnéztük az Ocean’s Thirteen-t. A thaiföldi király-kultusz mókásan jelenik meg a mozikban. A filmek előtt egy néhány perces intro-t vetítenek a királyról, melyet felállva kel végignézni. Mi is megadtuk a kellő tisztelet. Long live the King! Kicsit olyan flash, mint régen a mozifilmek előtti Híradó, csak színesben.
Aztán jött George Clooney és Brad Pitt, akik elegánsan bebüntették Al Pacino-t, a vegasi rosszfiút. A filmben minden mozdulat és minden kellék ultra trendi. Belenyomták Hollywood legjavát.

Pénteken elkezdtünk küzdeni a fényképezőgépünkért, hogy - miután Indiából hazautazott, Mutka és Apu megszereltették, majd ismét átutazva Európán és Ázsián megérkezett Thaiföldre - végre ismét kézbe foghassunk és import vám fizetése nélkül!
A történet nem túl izgalmas részleteit mellőzve kedden kezünkben volt a gép, a TNT elengedte a helyi kezelési költségeit, az import vámmentesség elintézése viszont túl nagy szívás lett volna, így azt lenyeltük (~10 rugó mínusz). Ez van. Bangkokban szerencsére úgyis jó az utcai kaja. Wink

Szerdán meglátogattuk a bangkoki vietnámi követséget és megpróbáltuk rábeszélni őket, hogy hosszabbítsák meg a még otthon megszerzett, július 30-án lejáró vietnámi vízumunkat. Kísérletünk eredménytelen volt. Új vízumot kellene igényelnünk, ami ráadásul a normál ügymenet szerint négy munkanap. Úgy döntöttünk, hogy Laoszban újra próbálkozunk.

Kitartás
Kitartás
Időközben telefonált Charnchai a hajózási ügynökségtől és beszámolt az örömhírről: vezethetünk Thaiföldön Laughing. Továbbá megkért minket, hogy szerezzünk a bangkoki magyar követségről egy támogató papírt az utunkkal kapcsolatban. Megállapodtunk, hogy másnap találkozunk és átbeszéljük, hogy pontosan hol tart a folyamat és mire is van szüksége pontosan. (Este még kaptunk egy sms-t, hogy a találkozóra vigyük magunkkal az autó kulcsát.)
Csütörtök reggel így megint Charnchai-nál kezdtük a napot. Rögtön a beszélgetés elején elmondtuk, hogy a kulcsot nem szeretnénk átadni senkinek, így ha ki kell nyitni az autót, esetleg mozgatni kell, akkor szeretnénk ott lenni. Kiderült, hogy át kell vinni az autót a konténerből egy raktárba. Megállapodtunk, hogy az egyeztetésünk után együtt kimegyünk a kikötőbe és elintézzük az átparkolást.
A beszélgetés során Charnchai megerősítette a korábban említett két lehetőséget, majd kiemelte, hogy - a vámhatósággal történt ismételt egyeztetései alapján - az autó Thaiföldre történő ideiglenes importálása esetén a 300%-os letéttől, a vámszabályozás értelmében nem lehet eltekinteni.
Kíváncsiságból megkérdeztük, hogy mennyiért is vállalnák az autó határig történő szállítását. Kis gondolkodás után barátunk maga elé húzta az asztalon lévő számológépet és már be is ütötte, hogy 1.500 USD! Ezt a lehetőséget végleg kihúztuk, és elmondtuk, hogy a felsorolt két opció közül ezt biztosan nem választjuk. Ezzel látszólag komoly, meglepetéssel vegyes csalódást okoztunk neki.
Végül abban maradtunk, hogy amíg mi megszerezzük a követségi papírt addig ő még kicsit próbálkozik a vámhatóságnál.
A beszélgetés után együtt kimentünk a kikötőbe. Nem voltunk meglepődve, hogy a plombák már rég le voltak szedve, és konténer ajtaja nyitva volt. Átálltunk Defivel a kijelölt raktárba, és egy rövid időre még búcsút intettünk Neki.
Miután átparkoltunk kiderült, hogy át kell adnunk a raktár őrének az autó kulcsot, mert ez a szabály. Áramtalanítottuk az autót (így lehetetlen elindulni vele) és átadtuk a kulcsot a riasztók távirányítói nélkül.

A magyar követség délután zárva volt, így a látogatásunk másnapra maradt. Este előkészítettünk egy tervezetet a követségi támogató levélhez és elolvastuk a thai vámhatóság ideiglenes gépjármű importról szóló szabályozását, melyből valóban úgy nézett ki, hogy az autó behozatalához egy, a vámhatóság által meghatározott - a szabályozásban nem definiált - mértékű letét, vagy bankgarancia szükséges. Egy halvány reménysugár látszott összesen: motorok esetében az importáló személy felajánlhatja önmagát biztosítékként.

Péntek reggel ellátogattunk a bangkoki magyar követségre, elővezettük, hogy mit szeretnénk és megmutattuk az előkészített dokumentum tervezetet. A követség munkatársai elmondták, hogy mivel „nem tudják” ellenőrizni sem az adatainkat, sem a történetünk hitelességét, ezért nem tudják kiállítani részünkre a kívánt papírt. Azt javasolták, hogy készítsünk egy nyilatkozatot az utunkról, írjuk alá, ők pedig hitelesítik az aláírást. Lehetőleg azonban csak egyikünk írja alá, mert egy aláírás hitelesítésének díja 30 Euro! Ez egy vicc. Mindegy. Fél óra múlva kész volt a papír. A semminél ez is jobb.
Charnchai nem volt az irodában, így nem tudtuk bevinni neki a nyilatkozatot. Az egész ügy nagyon lassan haladt és ráadásul nem is voltunk meggyőződve, hogy a helyes irányba. Elhatároztuk, hogy hétfőtől kicsit komolyabban vesszük az autó „kiszabadítását”, és személyesen utánajárunk a vámhatóságnál az ideiglenes import folyamatnak.
Péntek délután lévén előtte azonban két nap pihi következett. Előző nap volt a Happy Endings bemutatója, melyre már egy hete vártunk, így a mozi felé vettük az irányt. Nem csalódtunk. Sőt, várakozáson felüli volt. Párhuzamos történtek, melyek szereplői végül összetalálkoznak. Mi pedig nevetünk, de közben nagyon elgondolkodunk mindennapi gyarlóságainkon.
Az egész hétvége eseménytelen boldogságban telt. Úszás, thai masszás, írás, ilyenek.

Alkura készen
Alkura készen
Hétfőn felhívtuk Charnchai-t, megbeszéltük, hogy bevisszük neki a követségi papírt, utána pedig szeretnénk személyesen meglátogatni a vámhivatalt.
Mire beértünk az irodába, Charnchai egyeztetett egy találkát a vámügynökével és a vámhivatal illetékes ügyintézőivel, délután 2-re. A találka előtt nekiálltunk megvitatni az általa nyújtott lehetséges szolgáltatási csomagok tartalmát és azok árait. (Eddig ezzel nem nagyon foglalkoztunk, mert még Indiában kaptunk egy - számunkra elfogadható és Charnchai által is ismert - körülbelüli becslést a bangkoki vámkezelésre, és mi már csak a pontos árra vártunk, melynek kikalkulálásához Charnchai első találkozásunkkor jelezte, hogy ki szeretné deríteni a vámkezelés pontos folyamatát.) Na, itt kezdődött életünk eddigi legkeményebb üzleti alkuja.
A következő szolgáltatási csomagokat ajánlotta fel és megkért, hogy válasszunk.
- Csomag 1. (ún. teljes szolgáltatás): Thai import vámügyintézés és kikötői díjak, Összes határátkelés intézése a Thaiföld - Laosz - Vietnám - Kambodzsa - Thaiföld körút során
- Csomag 2. Thai vámügyintézés és kikötői díjak, Thaiföld-Laosz határátkelés
Megkértük, hogy kalkulálja ki csak a thai vámügyintézés és a kikötői díjak árát (mivel ez, amire igazából szükségünk van), illetve az érdekesség kedvéért az általa felsorolt - de általunk soha nem kért - két csomag árát is.

Nem sokkal később két ajánlattal jött vissza:
- Csomag 1. 4.900 USD
- Csomag 2. 2.900 USD
A harmadik lehetőségről látszólag megfeledkezett.

Thai Baht
Thai Baht
Elmondtuk, hogy ezek a számok viccesen messze vannak attól, amire mi az Indiában kapott előzetes ajánlat alapján számítottunk (persze ezt ő is tudta), illetve hogy az ő javukra visszapattintott kedvezőtlenebb indiai ajánlatot is figyelembe véve maximum 900 dollárt vagyunk hajlandók fizetni erre az ügyre (annyira naivan becsületesek voltunk, hogy bemondtuk az utolsó árunkat, így még jobban megnehezítettük az ezt követő alkut). Kb. egy órája küzdöttünk, amikor végre az utolsó 50 dollárról is lemondott és megállapodtunk 900-ban. Öröm, megnyugvás, nagy mosolygások, majd még mielőtt elindultunk volna a vámhatósághoz, barátunk elhagyta a tárgyalót a számológéppel a kezében, és néhány perc múlva visszajött egy csak thai baht-ban összegzett, 950 USD-nek megfelelő összegű számlával a kezében, hogy írjuk alá.
Közben 3 óra lett, a vámosok vártak ránk, és tudtuk, hogy ha nem írjuk alá, azzal visszaugrunk pár mezőt a játékban, és megint távolabbra kerülünk attól a naptól, amikor átvehetjük Defit. Aláírtuk.
Az ezzel okozott öröméből nem nagyon sikerült kizökkentenünk azzal, hogy elmondtuk, mennyire kisstílűnek tartjuk az iménti számla kiállítási trükköt.

A következő meglepetés a vámnál ért minket. Azzal mentünk oda, hogy végre személyesen elmondhatjuk érveinket, és egyeztethetjük a lehetséges megoldásokat. A vámhivatalba megérkezve barátunk magunkhoz ragadta a szót - mielőtt még akár a vámos, akár mi bármit is mondtunk volna - és thai-ul mondott néhány mondatott az ügyintézőnek. Ezt követően azonnal hozzánk fordult és közölte, hogy akkor egyetlen megoldás van: letétbe helyezzük az autó értékének 300%-át. A következő mondatával már éppen megköszönte volna az ügyintéző idejét, amikor is eldurrant a fejünk.
Valószínűleg a nap korábbi feszültségéből merítve, az adott helyzetben elvárhatónál határozottabb és felfokozottabb hangnemet megütve bemutattuk a helyzetet a mi nézőpontunkból ismertetve: Egyrészt ideiglenesen szeretnénk importálni az autót, másrészt, ha kell, akkor az autó átvételétől számított 24 órán belül elhagyjuk az országot, mivel a vízumunk úgyis 1 héten belül lejár. Mindezek tükrében nem sok értelme van az autó értékének 300%-ának megfelelő összeget egy napon belül kétszer átutalni Budapestről Bangkokba, majd vissza. Egyébként pedig nem látjuk, hogy miként garantálják az átutalt pénzünk egy napon belüli visszautalását a bankszámlánkra.
Kis barátunk visszafogottan lefordította az elhangzottakat, a vámosok - most először szóhoz jutva - megtanácskozták egymás között, hogy mi legyen és kb. 2 perc múlva előhúztak egy ideiglenes import formanyomtatványt, melynek kitöltésével lazán lehetséges itt is az eddigi országokban megszokott eljárás. Lehullott a lepel a kis barátunk által vázolt bonyolult és drága folyamatról, illetve az autó Thaiföldön belüli szállíttatásának „szükségességéről”, kiderült, hogy kedvünkre autókázhatunk Thaiföldön a vízumunk lejártáig.

Happy endings
Happy endings
A következő három napban, az autó átvételéig tapasztalt gyengébbnél gyengébb húzások egyszerűen nem érnek annyit, hogy további sorokat vesztegessünk a részletes leírásukra. A legkülönlegesebb pillanatok talán azok voltak, amikor
- illegálisan kihajtottunk a vámterületről (mivel a vámkezelés lezárása után barátunk a számlázási folyamataikra hivatkozva (!) nem volt hajlandó kiléptetni Defit a vámterületéről és elengedni minket vele a pénzért - még az útleveleink letétbe helyezésével sem -, hanem azt szerette volna, hogy tömegközlekedéssel menjünk el a kikötőből a pénzért az onnan ~két órára lévő szállodánkba és először fizessünk neki, majd menjünk vissza Defiért a kikötőbe)
- Charnchai az útlevelünket, illetve a vámkezelésről szóló - és az autó használatához szükséges - dokumentumainkat magánál tartva hátat fordított és otthagyott minket a vámhatóságnál (mert az egyik általa korábban megígért dokumentum megszerzése nélkül azt mondtuk, hogy nem fizetünk neki),
- a hajózási ügynökség vezetősége előtt megvitattuk az elmúlt két hét eseményeit, vagy
- a második, immár végső számla kiállításakor az Euro - USD árfolyammal kapcsolatban megtudtuk barátunktól, hogy szerinte azokat kb. 1-1-ben váltják.

Mindenesetre csütörtök délután boldogan autóztunk végig Bangkok utcáin Defivel, kezünkben az összes papírunkkal, miután kifizettük a végül kiszámlázott 930 USD-nek megfelelő thai baht-ot. (A 20 USD kedvezmény történetét szóban elmondjuk, ha valakit érdekel.)

Mit tanultunk a történtekből?
- Errefelé nem csak a piacon alkudnak arcátlanul, hanem nagy tételben, a tárgyaló asztalnál is.
- Rögtön a folyamat elején közvetlenül fel kell keresni a hatóságokat, hogy minél előbb birtokában legyünk a korrekt információknak.
- Bármennyi időt is vesz igénybe az ajánlat készítés, akkor érdemes csak belekezdeni a szállíttatási folyamatba, ha megérkezett az írásos ajánlat a cél országban elvégzendő vámkezelési szolgáltatások áráról.
- Fairlawn néni nem túlzott, amikor azt mondta: „I’ve been to that business. If you’re not careful, those people will rip you off.”

Jó hír az utunk hátralévő részével kapcsolatban:
- Továbbra is úgy gondoljuk, hogy egy nemzetközi tengeri konténeres autó szállíttatás nem kerülhet 1-2 ezer USD-nél többe, a világ bármely országában, függetlenül a feladás és érkezés pontjának földrajzi elhelyezkedésétől.

A jógi sámán szobrai
A jógi sámán szobrai
Vasárnap dél körül elindultunk északra, a ~600 km-re fekvő thai - laoszi határ irányába. Este 9 után értünk a thai oldalon fekvő határvárosba, Nong Khai-ba. Elseje lévén még pont volt egy napunk az egyhónapos thai vízumunk lejártáig, ráadásul a Mekong partján fekvő Nong Khai nagyon hangulatos helynek tűnt, így elhatároztuk, hogy csúsztatjuk egy nappal a határátkelési kalandot és itt töltjük az éjszakát. Egy ízletes vacsora után lesétáltunk a Mekong partjára, ahol egy hajóból kialakított bárban épp egy háromfős, ad-hoc összeverődött csoport játszott andalító helyi dallamokat. Néhány pohár akciós rumos kólával a kezünkben sokáig hallgattuk őket és közben kicseréltük ázsiai utazási tapasztalatainkat a szomszéd asztalnál ülő utazókkal.

A tökéletes este után reggel egy tökéletes organikus reggelit ettünk a folyóparton, majd a határátkelés előtt még ellátogattunk a város szélén fekvő Sala Kaew Ku szoborparkba. A helyiek által Indiai templomnak nevezett különleges park egy Luang Pu nevű jógi-sámán-papnak állít emléket. A létesítményben számtalan bizarr szobor található, melyek a hinduizmus és a buddhizmus hatásainak ötvözésével születtek. Számunkra a legérdekesebb alkotás egy bejárható, óriás szoborcsoport volt, amely a születés - élet - halál hinduizmus és buddhizmus szerinti körforgását szimbolizálja.
A szoborparkot magunk mögött hagyva elindultunk a város szélén fekvő thai - laoszi „Barátság” hídhoz, hogy átkeljünk rajta Laoszba.

A határátlépés szinte hihetetlenül egyszerű volt. A vízumok helyben történő megvásárlásával és az autó átléptetésével együtt, az egész folyamat nem volt több mint 1 óra (annak ellenére, hogy a laosziak hivatalosan nem használják a Carnet-et).
Az igazi plusz pedig az volt, hogy velünk szemben pont két motoros igyekezett Thaiföld irányába, akikkel gyorsan kicseréltük a vámügyintézéssel és térképekkel kapcsolatos legfontosabb infókat. Megtudtuk például, hogy Laoszban sem kell feltétlenül hinni a gazdagon behálózott térképeknek, mert a jelzett utak néha csak a térképkészítők fantáziájának szüleményei.


A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
No. 2 :
sziasztok!

ahogy olvastam, az volt az erzesem, kene vennetek egy masik autot, oszt' kesz :)

sokba' van Nektek mar ez a Defi!

Orulok, hogy nincs vele semmi baj muszakilag (ha yol ertem)

Megerte a Fuji-kat megjavittatni ennyi vamert, meg kalandos postazasert Pestre?
Hozzászóló: gozolo • 2007-08-07 09:50:02
No. 1 :
Ez még így végigolvasva is nagyon durva, hát még ezekkel a gengszterekkel végigcsinálni. Elképesztő és hihetetlen történet. De nagyon tanulságos is. Kihúzhatjátok magatokat.
Hozzászóló: Bukta • 2007-07-22 16:46:50
 
< < <   > > >