Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Laosz II. - Vang Vieng, Luang Prabang (2007. július 5. - július 18.) Nyomtat E-mail
2007 July 22, Sunday
Vang Vieng környékén
Vang Vieng környékén

Csütörtökön este 8 körül érkeztünk Vang Vieng-be. Sajnos maga a falu - az egykori hippy hangout - ma a felelőtlen turizmus okozta „rombolás” egyik szomorú példája: Neonfény, Fish ’n Chips, Playstation és majd minden étterem tévéjén az elmaradhatatlan Friends. Csodálatos!

Szerencsére a hely eredeti vonzereje továbbra is megvan: napokat el lehet tölteni a környék karszt barlangjainak és falvainak bejárásával, illetve a Nam Song folyón való kötelező tubingolással (traktorbelsőzéssel) vagy kajakozással.


Buddha a barlangban
Buddha a barlangban
Egy nap írás, olvasás és internetezés után szombaton nekifutottunk egy aktív napnak és beálltunk a sorba az aznap ügyeletes garázs előtt, hogy megkaphassuk traktorbelsőnket, és egy kis teherautó platóján felgördülhessünk a folyó felsőbb szakaszához, ahonnan tetszőleges számú folyó parti megállással lecsoroghatunk a lassan hömpölygő Nam Song-on. A napot így néhány Beerlao és két traktorbelső társaságában fürdéssel, kötélhágcsókon való ugrálással és egy szolid leégéssel töltöttük.
Este összefutottunk a Vientiane-ban megismert Barbarával, Ausztráliából, aki elvitt minket a falu egyik igazi helyi utcájában, a Friendship étterembe. A hely azonnal a kedvencünk lett a városban, és innentől lényegében törzsvendégekké is váltunk itt tartózkodásunk hátralévő részére.

Laosz útjain
Laosz útjain
Vasárnap meg akartunk nézni néhányat a környék barlangjai közül, viszont mivel négykor sikerült elkezdenünk a „túrát”, csupán egy rövid barlang kalandra maradt időnk. A Tham Jang-ot választottuk, amelyet bunkerként használtak a XIX. századi kínai támadások során. A bejáratnál gyorsan kiderült, hogy fél ötig lehet bemenni. A környéken már senki nem volt, de a kerítés túloldalán látni lehetett azt a lépcsősort, amely felvisz a barlang főbejárathoz. Kíváncsiak voltunk, hogy mi látható a lépcsősor tetejéről, amelytől csak egy ugrás és egy mászás választott el bennünket. Meghoztuk a szükséges döntést és ugrottunk. A lépcső tetejére érkezve sajnos egy újabb rácsos kapu fogadott minket, így mindössze a kilátást csodálhattuk meg, de az is megérte Surprised.
A barlang alsó részébe záróra után is be lehet menni, így megnéztük a méltóságteljesen ott ülő különböző méretű Buddha szobrokat, majd hazasétáltunk a kellemesen hűsítő esőben. (Mielőtt elindultunk az útra, sokat gondolkodtunk rajta, hogy mennyire lesz gáz, pont monszun idején Dél-kelet Ázsiában lenni, de mostanáig egy pillanatra sem bántuk meg. Sőt, érdekes látni, hogy hogyan élnek együtt az emberek a hosszú hónapokig tartó esőzéssel, és külön jó egy kis bőrpihentetés az Indiában töltött égető hetek után.)

Hétfőn úgy keltünk fel, hogy indulunk tovább északra, a világörökség részének számító Luang Prang-ba, azonban az autó indításakor egy kis meglepetés ért minket: konkrétan nem indult az autó. Izzítás volt, az önindító forgott, de az autó nem indult. Motorháztető fel, nézelődés, gondolkodás. Amikor már egy kisebb szerviz üzemeltetéséhez elegendő szerszám és műszer elől volt, az önindító ismételt meghallgatásából rájöttünk, hogy az első akkumulátor töltöttsége (~11 V) már nem elegendő az indításhoz. Megnyugtató felismerés volt Cool. Összekapcsoltuk az első és a hátsó akkut és már pörgött is a motor. Az akku merülését okozó fogyasztó megkeresését későbbre hagyva, megebédeltünk és elindultunk Luang Prabang-ba.

A világörökség része
A világörökség része
A két település mindössze ~170 km-re fekszik egymástól, mégis több mint négy óráig róttuk a szerpentines utat az Anamit hegylánc csúcsai között. Laosz területének egyébként 70%-át hegyek és fennsíkok uralják, így kevés helyen lehet lendületesen haladni az országban Yell.
Sötétedéskor értünk a Mekong partján fekvő Luang Prabangba, amely Vientiane-hoz hasonlóan egy francia kisváros benyomását kelti. Nem voltunk fent túl sokáig, mivel 10 körül már zártak be a helyek és csupán néhány ember volt az utcákon. Érdekes, hogy az itt élők és az ide látogatók számának folyamatos növekedése ellenére a helyiek szemében a település továbbra is egy kis falunak számít, ahol az emberek a Nappal kelnek és fekszenek.

A Phu Si hegy csúcsa
A Phu Si hegy csúcsa
Kedden délelőtt körülnéztünk a belvárosban, majd a nap jó részét egy kávézóban töltöttük. Szerdán nekifutottunk egy egész napos városnézésnek, mely során bejártuk a francia kolonizáció előtt épített és még fennálló 32 templom többségét, majd lesétáltunk a Mekong partjára, ahol hosszan néztük a helyieket, ahogy a gyarmatosítók által hátrahagyott pétanque-ot játsszák.
Este benéztünk a Királyi Palota Múzeumba egy kis kultúráért. A Királyi Balett Színház előadása során betekintést nyerhettünk a klasszikus laoszi zene- és táncművészetbe. Sajnos az országban a kevés klasszikus előadás mellett a kortárs zene- és táncművészetnek egyáltalán nincs kultúrája. Laosz közelmúltbeli több évtizednyi háborús történelmét figyelembe véve persze nem csoda, hogy nem a művészet volt az elsődleges prioritás.

A megmentett tigris
A megmentett tigris
Csütörtökön hajnalban keltünk, hogy felmenjünk megnézni a naplementét a város közepét domináló Phu Si hegyről. (Később többször is mókás pillanatokat éltünk át, amikor angol ajkú utazótársainkat arra bíztattuk, hogy ők is menjenek fel hajnalban a „Phu Si” hegyre napfelkeltét nézni. Kiss)
A napfelkelte után 6-ra lementünk a városba és megnéztük az ország legtöbb településén jellemző, de Luang Prangban elhíresült alamizsnaosztást. A minden nap ismétlődő szertartás keretében a város monostoraiból több száz narancssárga szerzetes jön elő és járja körbe hosszú sorokban a város utcáit, a helyiek pedig házaik előtt térdelve átadják nekik adományaikat (elsősorban ragacsos rizs, avagy sticky rice formájában). Nagyon különleges látvány.
Délutánra barlang és vízesés túrát terveztünk, de a hajnali felkelés után visszafeküdtünk és mire magunkhoz tértünk már nem volt értelme elindulni. A kirándulás így péntekre maradt.

Alamizsna osztás
Alamizsna osztás
Azt hallottuk, hogy júliusban - a vízállást figyelembe véve - a nem messze lévő Pak Ou barlangot és a Kuang Si vízesést érdemes megnézni. Elsőként (rögtön az autó - akku lemerülés miatti - behúzása után) a 25 km-re északra fekvő barlanghoz mentünk, amely tele van különböző méretű és formájú Buddha szobrokkal. A Mekong-on való hajókázás és a barlang bejárása után elautóztunk a 32 km-re délre fekvő Kuang Si vízeséshez. A bejáratnál rögtön érdekes „látványosságok” fogadtak bennünket, néhány mackó és egy tigris lakik a vízesés területén, akiket orvvadászok fogságából szabadítottak ki kölyökként, és azóta emberi gondozásra szorulnak. A kedves állatok megcsodálása után felmásztunk a mészkő formációkon alázuhanó több ágú vízesés kiinduló pontjáig, majd a leereszkedés után sötétedésig ugráltunk a vízesés mentén kialakult tavakban.
A vízeséstől hazafelé autózva végleg bebizonyosodott, hogy valami gáz van a zene rendszerrel az autóban. Már jó ideje olyan hangokat adott, mintha régi bakelit lemezeket hallgatnánk. Az akkuval úgyis foglalkoznunk kell, így beillesztettük ezt is a következő napok programjába.

Szombattól keddig szép sorban kipipáltuk az elmúlt hetekben felhalmozódott feladatokat (akku lemerülés okának megkeresése, hifi cucc megszerelése, újabb Világjáró cikk megírása, egyéb kisebb feladatok elvégzése), és közben összebarátkoztunk egy kedves palesztin sráccal, illetve két angol szomszédunkkal. A kanadai és angol útlevéllel utazó palesztin sráccal való beszélgetések leginkább a közel-keleti helyzet - mint világpolitikai hadszíntér - megvitatásáról váltak emlékezetessé, míg az angol arcoktól megtudhattuk, hogy Európa sex fővárosa Budapest. E beszélgetések minden perce azóta is csodálatos emlékként él a fejünkben.

Szerdán 6 előtt keltünk, hogy Luang Prabang elhagyása előtt még egyszer megnézhessük az alamizsnaosztást, majd elindultunk keletre az ország legnagyobb fennsíkja - az 1200 méter magasan fekvő Xieng Khuang - felé, hogy megnézzük a rejtélyes Plain of Jars-t.



A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
No. 4 :
A kislány a képen tüneményes, jól alkapott pillanat. Nincs gond, hogy elázik a ruha. Még unokának is el tudnám képzelni...Anya
Hozzászóló: Kókai család • 2007-08-18 16:12:08
No. 3 :
Örülünk, hogy tetszenek a képek .

Ja, a 01-est és 07-est véletlenül pont én lőttem .
Hozzászóló: chicken • 2007-08-18 07:41:13
No. 2 :
Buktanak igaza van. Az emberes kepek nagyon jo, bar en a tajkepeket is szeretem - a lenyeg, hogy minel tobb fotot lassak :-)). Talan a 01_Vang_Vien g_Laosz_2007.JPG es a 07_Luang_Prabang_Laosz_2007.JPG a kedvenceim ebbol a sorozatbol.
Hozzászóló: hayim • 2007-08-17 00:38:03
No. 1 :
Az emberekről készített fotók különösen jól elkapottak, csodálkozom, hogy ezt még senki sem állapította meg. A "Világjárók" ezt nagyon jól mutatja be.
Hozzászóló: Bukta • 2007-08-16 14:50:59
 
< < <   > > >