| Laosz III. - Plain of Jars, Vieng Xai, Vietnámi határ(átlépés) (2007. július 18. - július 21.) |
|
|
| 2007 August 02, Thursday | |
 A rendőrőrsön Szerdán késő délután érkeztünk Phonsavan-ba. A tervünk az volt, hogy csütörtök reggel megnézzük a Phonsavan-tól ~10km-re található rejtélyes Plain of Jars-t (Korsók földje), majd továbbutazunk az ország észak-keleti sarkában található Vieng Xai-ba. A Pathet Lao Veing Xai mellett fekvő Rejtett városának megnézése után, még pénteken át akartunk lépni Vietnámba. Terveinket a vietnámi határőrök kicsit újraírták, így a péntek éjszakát a „veszélyes” Hanoi helyett egy rendőrőrs röplabdapályájának biztonságában tölthettük.  Kerités design A II. Világháború során történt japán megszállás Dél-kelet Ázsiában jelentősen legyengítette az európai gyarmatosítók hatalmát. 1946 után, amikor a franciák megkísérelték visszaszerezni indokínai gyarmataikat, szembe kerültek az egyre erősödő nemzeti mozgalmakkal, akik a gyarmatosítóktól független államaik megalapítását tűzték ki célul. Laoszban a legerősebb szervezet a kommunista Pathet Lao (Land of the Lao) mozgalom volt, amely közeli kapcsolatban állt a Ho Chi Minh-i Viet Minh-nel. A Viet Minh csapatok Dien Bien Phu-nál aratott győzelme végleg véget vetett a franciák Indokina feletti kontrolljának, melynek eredményeként Laosz észak-keleti területei a Pathet Lao kezébe kerültek. A terület a laoszi függetlenségi mozgalom irányító bázisává vált, ugyanakkor az ország közepén fekvő Vientiane-ban, a Királyi Lao Kormány komoly támogatásokat kezdett kapni az Egyesült Államoktól. Az instabil politikai helyzet 1964-ben tragikussá vált, ekkor kezdte meg az amerikai légierő - a Királyi Lao Kormány tudomásával - a Pathet Lao vezetők rejtekhelyéül szolgáló északi területek bombázását. A statisztikák szerint az amerikai gépek 9 éven keresztül, minden 8. percben, egy teljes repülőgépnyi klaszter bombát ürítettek ki az ország északi területei felett, a Pathet Lao befolyásának megszűntetése érdekében. A fel nem robbant bombák, ún. UXO-k (Unexploded Ordnance) keresése és hatástalanítása jelenleg is folyamatban van, így a biztonsági kockázatok miatt, az ország északi területeinek jelentős része a mai napig nem használható például mezőgazdasági célokra sem. (Szomorú, hogy Koszovóban, az Öböl-háborúban, sőt még Afganisztánban is ilyen klaszter bombákat alkalmaztak.)  Óriás korsó A három legjelentősebb terület közül mi a legnagyobbat néztük meg (Site 1), amelyen közel 250 darab, 600 - 1000 kg tömegű korsó található. A hely már önmagában is elég különleges, de külön hátborzongató érzést társítanak hozzá a titkos háború során hátrahagyott bomba kráterek és az UXO-k feltérképezésével foglalkozó MAG által elhelyezett jelzések, melyeken nem javasolt túlsétálni. Délután továbbindultunk Vieng Xai felé, a Pathat Lao rejtett barlangjaihoz. Phonsavan és Vieng Xai mindössze 200 km-re fekszik egymástól, de az út ~6 órát vett igénybe, ugyanis az oda vezető szerpentinen kicsit több, mint 30-as átlagot sikerült nyomnunk. A táj látványa szerencsére kárpótolt. Estére a Vieng Xai-tól kb. 25 km-re fekvő Sam Neua-t tűztük ki célul. Az esőtől vizes úton változó útburkolatokkal találkoztunk, az aszfalt néha murvára, majd sárra változott, de az igazán bizarr a védőkorlát hiánya volt. Az egyik jobb kanyar előtt aztán kivert bennünket a víz. Baloldalon a szakadék, jobb oldalon a hegy, kb. az út közepén haladtunk, amikor az előttünk látható jobb kanyarból, pontosan a mi sávunkban megjelent EGY BUSZ!... Alattunk sár, a busz tőlünk kb. 10 méterre. Ő csak egyenesen tud tovább jönni, mert ha fékez és kanyarodik, akkor ott van neki a szakadék, így a dolog nagyjából rajtunk múlik. Egy választásunk van: pontosan be a busz és a hegyoldal közé. Összeszorítottuk a fogunkat, a pillanatok peregtek, és bíztunk benne, hogy sikerül. Aztán megálltunk, ő is megállt és ismét megállapítottuk, hogy a vezetést centiméterben mérik. Mindkét oldalon sértetlenül elment az autó. Miután a busz továbbhajtott, már csak egy feladatunk maradt: a hegy felőli oldalon a két jobboldali kereket kipörgetni az esővíz elvezetésére szolgáló helyes kis sárvályúból. Aztán ez is megvolt. A szívszorító másodpercek után kicsit elemeztük a nyomokat a sárban, majd megkönnyebbülve továbbhaladtunk. Az estét Sam Neua-ban töltöttük. A hely magas fekvése miatt a városban kellemes idő volt, így hosszú idő után éjszaka végre ismét az autónk kényelmét élvezhettük.  Élet a barlangban  ). Félháromkor kibukkantunk a napsütésre és nem sokkal később már úton voltunk a ~50 km-re fekvő vietnámi határ felé. Úgy tudtuk, hogy a határ ötkor zár, így addig mindenképpen oda akartunk érni. Út közben eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lesz, ha kilépünk Laoszból és a vietnámi oldalon derül ki, hogy 1) nem engednek be az autóval, vagy 2) igaz a történet, mely szerint az autót a határon hagyva gyalog kell bemenni Vietnámba elintézni az autó regisztrációját. Ahogy jött a gondolat, úgy el is hessegettük, és optimistán haladtunk a határ felé.  Két határ között Aztán újdonsült határőr barátunk egy ponton megköszörülte a torkát és jelezte, hogy van egy rossz híre: az autót le kell állítanunk a határon, és egyikünknek el kell küzdenie magát egy, a határtól 200 km-re fekvő rendőrkapitányságra, ahol regisztráltatni kell az autót és csak utána léphetünk be vele az országba. Erről az álláspontról a következő egy órában nem nagyon mozdultak el, így nem volt más választásunk, mint fontolóra venni Vietnám kihagyását. Még felhívtuk a bangkoki magyar nagykövetséget, hogy mondják meg a hanoii magyar nagykövetség ügyeletes számát, hátha ők tudnak mondani valamit. Megkaptuk a kért számot, melynek felhívása után - egy közös hőbörgésen kívül - nem sokkal jutottunk előbbre. Megtudtuk, hogy ez nehéz dió és nem javasolják. A két gyors telefon után eldöntöttük, hogy kihagyjuk Vietnámot, és Laoszból közvetlenül Kambodzsába megyünk. Elköszöntünk a határőröktől és visszaindultunk Laoszba. A hivatalosan már zárva lévő laoszi határon elmeséltük a történteket és elmondtuk, hogy nincs más választásunk, mint visszamenni Laoszba. Megkérdeztük, hogy ki lehet-e ütni az „Exit” pecsétet az útleveleinkből, vagy új vízumokat kell vennünk. Rövid gondolkodás után meglepő választ kaptunk egy egyenruhát nem viselő személytől: megkérdezte, hogy hajlandóak vagyunk-e fizetni az új vízumért. Nem nagyon értettük, hogy milyen más választásunk lenne, mint fizetni érte, ha új vízumot kapunk, így visszakérdeztünk. Erre ő elismételte a kérdését. Láttuk, hogy ez nem vezet messzire, így megnyugtattuk, hogy nyilvánvalóan fizetünk az új vízumért. Aztán kissé meglepő pillanatok következtek. Új vízum kiállítása helyett megkezdődött a határon való áthaladásunk nyomainak sztornózása mindenhonnan. A folyamat befejeztével átadták az új vízumokat nem tartalmazó útleveleinket és visszafogott utalást tettek arra, hogy fizessük ki a két vízum díját (de a Baratság-hídnál lévő határátkelőhelytől eltérően számlát nem adnak!). Itt egy ~negyedórás kis epizód következett, melynek a vége az lett, hogy a „lefoglalt” útleveleinket egy kis közelharcban magunkhoz vettük, beálltunk az autóval a sorompó elé és közöltük, hogy két választásuk van: felnyitják a sorompót és átengednek minket, vagy megvárjuk a reggelt, majd részletesen elmeséljük a történteket a frissen munkába érkező határőrparancsnoknak. Tizedmásodpercnyi gondolkodás után felnyitották a sorompót, mi pedig úton voltunk Vieng Xai-ba.  Szabad ég alatt Lehet, hogy kezdünk paranoiások lenni az egyenruhák valódiságával kapcsolatban, de mivel nem nagyon tudtuk eldönteni, hogy kik is ezek az arcok, beindítottuk az autót és átgördültünk a falu másik részére. Nem sokkal később azonban egyenruhás barátaink ismét előkerültek, most már viszont egy civil, de angolul beszélő srác is volt velük. Megtudtuk, hogy nem aludhatunk itt, mert nem biztonságos. Elvittek bennünket egy vendégházhoz, ahol már akár biztonságos is lehetett volna, de szerintük csak a faházban. Aztán hosszú egyezkedés következett faház vagy autó. Nem sikerült megegyezni, de felajánlottuk, hogy ha szerintük egy vendégház udvarán nem biztonságos a beriasztott autóban aludni, akkor mutassák meg, hogy hol van a rendőrőrs a faluban, melynek az udvarán tutira biztonságos. Először nem támogatták a javaslatunkat, de rövid telefon után kiderült, hogy mehetünk. Mindenki boldog volt. Motoros rendőri kísérettel begördültünk a Vieng Xai-i rendőrőrs előtti röplabda pálya mellé és álomra hajtottuk a fejünket. Reggel egy rendkívül szórakoztató beszélgetést folytattuk a helyi rendőrőrs parancsnokával, közben leellenőrizték az adatainkat, majd engedélyt kértek valami távoli rendőrkapitánytól, hogy távozhassunk. Az engedély megérkezett, így búcsút inthettünk szállásadóinknak. A beszélgetés közben egyébként kiderült, hogy az éjszakát rajtunk kívül az egyik Pathet Lao vezető is a városban töltötte, aki nemrég még a barlangok egyikében rejtőzködött. Így egy kicsit érthetőbbé vált az éjszakai aggodalmuk, de továbbra is nehéz volt megértenünk, hogy miért csináltak ekkora ügyet a dologból, és valójában mi voltunk veszélyben, vagy a Pathet Lao arcot akarták biztonságban tudni. A pihentető éjszaka után egész nap úton voltunk dél felé, és este tíz körül megérkeztünk a már jól ismert Vang Vieng-be, ahol a felhőtlenül szórakozó nyugati és ázsiai fiatalok javában pörgették a szombat éjszakát.         No. 7 : Minden király (mostmár  ). Volt egy kis kalandozás  (ld Laosz IV és majd az azt követő írások). Most teljes biztonságban  Hayim-éknél.No. 6 : Aggódom Értetek, rég nem jött új hír! Oksi vagytok? No. 5 : Megoldottam az átmeneti problémát a web oldallal, de mindig örülünk az ilyen kreatív olvasóknak  .Az meg egy vicc, hogy Pip és TomCsi egy hónapja nem bírnak írni valamit .Csirkegyerek No. 4 : Jo volt dumalni Veletek. Es hat akkor a durva reszek meg csak most kovetkeznek majd az utleirasotokban. Ja, ha csak http://www.keepondiscovering.hu/ -t irok be a bongeszobe, akkor Apache error jon fel (de en ravasz modon rajottam, ha index.php-t is hozzairom, akkor latom az oldalt :-)). Es akkor varunk Benneteket Melbourne-ben. No. 3 : Hayim! Breaking news (legalábbis nekünk ): Malajziából közvetlenül Ausztráliába hajóztatjuk az autót, éééés pontosan Melbourne-be. Most intézzük, de úgy néz ki, hogy szeptember 18-ra érkezik a gép. Írok mail-t. Annyira király lesz találkozni !!!No. 2 : Eleg durva elmeny, van ilyen resze is a vilagnak. Mar varunk Benneteket, nemsokara itt lesztek nalunk :-). No. 1 : Hát fiatalok, szép lassan rá kell jönnötök, hogy a kerek világnak a jobbik felén születtetek, így sok panaszra nem lehet okotok. Egy ilyen utazás erre is jó, sőt még minket is rádöbbent. További szerencsés utat, mert szinte nap mint nap szükségetek van rá. |
| < < < | > > > |
|---|
Hozzászólások