Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Laosz IV. - Vang Vieng, Champasak, Si Phan Don, Voen Kham, Pakse (2007. július 22. - július 30.) Nyomtat E-mail
2007 September 19, Wednesday
Föld körüli út
Föld körüli út

Két nap Vang Vieng-i feltöltődés után kedden egy késői reggeli után ismét ráléptünk a gázpedálra és elindultunk délre, a Voen Kham-nál található Laosz - Kambodzsa határ felé.
Voen Kham… ez a szó egy életre bevésődött az emlékezetünkbe. Három nap autózás után ugyanis - a kedvezőtlen útviszonyok miatt - egy két napos kényszerpihenőt kellett tartanunk ebben a különösen csengő nevű, néhány fakunyhóból álló határfaluban.

Az ott töltött napok eseményei alapján sok különböző címet adhatnánk ennek a fejezetnek.
A legkifejezőbbek talán:

- Majdnem megvártuk a monszun végét Voen Kham-nál
- Voen Kham - kis híján az utunk végállomása
- Utunk első igazi off-road élménye
- Kétszeri illegális határátlépés Kambodzsába
- Egzotikus nyaralás Kambodzsában kalandokat kedvelőknek!


Zarándokok imája
Zarándokok imája
Vang Vieng-ből indulva, első nap az ~500 km-re dél-keletre fekvő Tha Khaek városig autóztunk el, ahol csak aludtunk egyet és másnap indultunk is tovább. Következő egyéjszakás állomásunk a ~400 km-re délre fekvő Champasak volt. A Mekong parti éjszaka után délelőtt elautóztunk a városhoz közeli ősi Khmer vallási komplexumhoz, a Wat Phu Champasakhoz, melyet az UNESCO Világörökség Bizottsága 2001-ben felvett a Világörökségi Listára.
Az épület komplexum és a bejáratánál található rendkívül informatív múzeum körbejárása után tovább indultunk délre a ~100 km-re fekvő Si Phan Don - azaz Négyezer sziget - nevű régió felé.

Rizsföldek
Rizsföldek
A szigetek közül a 8 km széles és 18 km hosszú Don Khong-ot választottuk (nem mintha sok választásunk lett volna az autóval). A komphoz érkezve bevártunk még egy autót és már robogott is át velünk a Mekong-on a max. 3 gépjármű szállítására alkalmas gépezet. A szigetre érkezve egyszerre hihetetlen csend és nyugalom vett körbe minket. Ha Laosz egészére mondjuk a csendes, békés szavakat használjuk, akkor itt gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy áll az élet.
Egész este élveztük a falusi élet nyugalmát, majd reggel a szigetről való visszakompozás után még elautóztunk a ~10 km-re délre fekvő Phaeng vízeséshez, hogy laoszi utunkat e gyönyörű természeti képződmény megcsodálásával zárhassuk le.

Phaeng vízesés
Phaeng vízesés
Vízesés, fotó, ebéd és már robogtunk is a határ irányába. Néhány kilométer után előttünk egy sorompót, balra pedig néhány fakunyhót pillantottunk meg: a laoszi vámhoz érkeztünk. Kipattantunk az autóból, és sikerült néhány perc alatt elintézni a Carnettel kapcsolatos formalitásokat. Megkérdeztük, hogy hol kezelik az útleveleket, amire azt mondták, hogy ahhoz tovább kell menni Voen Kham-ig. 4 km múlva egy néhány étkezdéből, egy monostorból és egy határőrbódéból álló helyhez érkeztünk, ez Voen Kham. Bár ez volt a laoszi határ, de a határőrbódéban lévő arcok azt mondták, hogy menjünk vissza az úton a vámépület irányába és a vámépület előtti kereszteződésnél kanyarodjunk jobbra. Arra van Kambodzsa és ott pecsételik be a laoszi kilépést is. Ők sejtettek valamit a kambodzsai autós belépéssel kapcsolatban, amit mi még nem, valószínűleg ezért nem ütötték be a laoszi kilépési pecsétet.

A határ érdekessége egyébként, hogy ugyanazon a határátkelőhelyen két módon lehet átlépni egyik országból a másikba. Hajóval a Mekong folyón át, vagy úton a Mekong folyó mellett. (Először mi sem értettük.)
Azt tudtuk, hogy nekünk az utat kell megtalálnunk. Visszafordultunk tehát és a határőrbódéból kapott instrukciók alapján lekanyarodtunk az aszfalt útról és irány Kambodzsa. Néhány száz méter után jobb kéz felé volt egy vékony leágazás, de mi haladtunk tovább a fő csapáson. Azt mondták, hogy 7 km, úgyhogy nyomtuk neki. Az út felétől először tócsákon, majd kisebb tavacskákon haladtunk át, miközben a csapás egyre vékonyabb lett. 7 km az 7 km, és mivel kétszer is visszakérdeztünk, hát haladtunk. Aztán kb. a 7. km-t elérve egy mocsárként induló és egy helyes kis tóba torkolló képződmény állt előttünk. Ekkor azonban már nem nagyon volt mit tenni, mivel folyamatosan mocsárban mentünk, ha megállunk, akkor azonnal elakad az autó. Egy tizedmásodpercnyi megingás után belehajtottunk és ezzel el is ástuk magunkat. Tengelyig. (Nem túl jó visszagondolni erre a pillanatra.)
Délután 3 óra volt, így sötétedésig volt néhány óránk, hogy megpróbáljuk önerőből kivarázsolni az autót. Az eredmény: zéró!

Úton Kambodzsába
Úton Kambodzsába
Elpakoltunk az autóban, bezártuk és elindultunk gyalog Voen Kham-ba. 7+4 km, de szerencsére az utolsó 8 km már száraz talajon. Este 9 után futottunk be Voen Kham-ba, ahol természetesen már nagyjából csak a Hold világított. A határőrbódéban megtudtuk, hogy vendégház az csak a kambodzsai oldalon van, de szerencsére odáig gyalog is el lehet menni.
Megbeszéltük, hogy csak aludni megyünk át, és mivel még „van egy kis dolgunk” Laoszban, ezért reggel jövünk vissza, így nem kell, hogy kezeljék az útlevelünket.
Kis sötétben botorkálás után, rátaláltunk egy minősíthetetlen szállásra, de nem volt más választásunk. Fürdeni nem lehetett és egy koszos szoba várt ránk az éjszakára.
Épp amikor rászántuk magunkat, hogy lefekszünk, halkan kopogtak az ajtót. Mintha csak a házigazda akart volna mondani vagy behozni valamit, de nem. Az ajtó túloldalán egy kambodzsai rendőr állt, aki látszólag nagyon mérges volt. Jól csinálta, de egyértelmű volt, hogy csak pénzt akar.
Elmondta, hogy „This is Cambodia country!”, ahova mi az ő engedélye és pecsétje nélkül léptünk be, úgyhogy azonnal pakoljunk és kövessük őt a határőrségre. A dologban a vicces az volt, hogy a határőrségig korábban el sem mentünk, mert a szállás közelebb volt a laoszi határhoz, mint a határőr bódé.
Mérges barátunk nem hitte el, hogy csak egy hátizsákunk van és külön leellenőrizte, hogy nem hagyunk-e valamit a szobában. Követtük a határőrségig, ahol az útlevelünk átnézése után kiderült, hogy van a belépésre jogosító érvényes vízumunk, illetve elmondtuk, hogy csak a szállás miatt vagyunk itt, és holnap reggel megyünk is vissza Laoszba.
További fontoskodás következett, majd barátunk elmotorozott az útleveleinkkel. Valószínűleg a laoszi határra ment, megérdeklődni, hogy mi a téma velünk. Visszatérve semmi újat nem mondott, csak a már jól ismert mondatot ismételgette nem túl erős angolsággal: „You have problem!” Elmondtuk, hogy szerintünk minden rendben, mert van érvényes vízumunk, tehát, ha akar pecsételhet, egyébként pedig ahogy már említettük továbbra is csak a szállás miatt vagyunk itt, és reggel húzunk vissza Laoszba. (Őt pedig soha többet nem látjuk, mert ha át is jutunk Kambodzsába, azt úgyis a (száraz)földi útvonalon tesszük majd, nem itt.)
Utolsó próbálkozásként azt mondta, hogy hagyjuk itt az útleveleinket, menjünk aludni és reggel jöjjünk vissza értük. Mi közöltük, hogy sehova nem megyünk az útleveleink nélkül, de szívesen kiírjuk belőle neki az összes adatunkat, amivel azt tesz, amit akar.
Kis gondolkodás után visszaadta az útlevelünket és utunkra bocsátott minket, valószínűleg meglehetősen boldogtalanul, mivel egy fillért sem tudott kisajtolni belőlünk. (A történet alapján levontuk a következtetést, hogy valószínűleg igaz a korábban hallott szóbeszéd, miszerint ezen a határátkelőhelyen egyedileg meghatározott „vámot” fizettetnek a turistákkal a határátlépési ügyintézésért cserébe.)
A történtek után nem volt mit tenni, visszasétáltunk a Voen Kham-ba. A helység egyetlen utcáján állva megtudtuk, hogy a határfalucska közepén álló falak nélküli fa építmény alatt tudunk aludni. Egy pillanatra a teljes kétségbeesés lett úrra rajtunk, így leültünk gondolkodni az egyik, már zárva lévő étkezde műanyag székein.
Rövid idő múlva előkerült egy srác az „étteremből”, aki felajánlotta, hogy aludhatunk az étteremben, az egyik padon, de először meg kell kérdezni erről a határőröket. Megkaptuk az engedélyt, kaptunk szúnyoghálót, sőt még takarót is, és nem sokkal később már aludtunk is.

Reggel beavattuk kedves vendéglátónkat, hogy van egy, az alvásnál sokkal nagyobb problémánk. Adott néhány tippet, de neki sajnos el kellett motoroznia a piacra, így nem tudott segíteni. Ezt követően az ember és jármű keresés 2 órája következett, melynek eredményeként kétszer, két különböző felállásban vágtunk neki az útnak és az autó kiszabadításának.
Először egy mikrobusszal és összesen négyen indultunk el, ami azért történhetett, mert nem nagyon akarták elhinni, hogy hogyan is néz ki az út ott, ahol elakadtunk. Az első menet így rövid volt. Beazonosítottuk, hogy az autónk az általuk járhatatlannak titulált és nem használt úton áll, és már vissza is fordultunk Voen Kham-ba.
Második nekifutásra négy motorral vágtunk neki az útnak, melyhez később további kettő csatlakozott. Az így felsorakozott 6 ember segítségével, a homoklapok és az emelő használatával 3 óra alatt sikerült kiásni az autót a mocsárból. Az utolsó pillanatig maximális izgalom és koncentráció kísérte a műveletet: amikor már túl voltunk azon, hogy a kemény ásás, de gyakorlatilag nulla eredmény miatt kétszer ott akartak hagyni bennünket, és végre mozgott az autó, akkor jött a fékvezeték kis híján történő elszakítása. Ezt is megúsztuk, és egy nagy lendülettel kiszáguldottunk a mocsaras terület végéig.
A dolog külön pikantériáját adja az ásás közben kapott információ, hogy a mocsár túloldalán egyáltalán nem barátságos, törvényen kívüli kambodzsaiak laknak. Még jó, hogy nem jutottunk tovább Surprised.

Ásás után
Ásás után
A kivezető úton 5 francia és egy belga arc fogadott minket, akik szintén úton voltak Kambodzsába, és épp a buszsofőrjükre vártak, aki a határátlépés előtt még a segítségünkre sietett néhány dollár reményében, ezzel hátrahagyva maga mögött a buszával utazó turistákat. Amikor meglátták a szembejövő sárral borított autót, a türelmetlenség helyett inkább együttérzés csillogott a szemükben.
A találkozást követően együtt indultunk el a Kambodzsai határ felé, most már a jó úton Wink. A határátlépésnél azonban sajnos ismét búcsút kellett intenünk nekik, mivel az autóval való átkelés itt sem bizonyult problémamentesnek.
Az útlevelünk és a vízumunk rendben volt, de a vámos fiatalember - a felettesével történt telefonos egyeztetést követően - azt mondta, hogy autóval nem mehetünk be az országba. Elmondtuk, hogy vízum igénylésekor külön rákérdeztük a vientiane-i kambodzsai követségen az autóval való belépésre, és onnan megnyugtató válasszal bocsátottak utunkra bennünket.
A dolog külön szépsége egyébként az volt, hogy a vámos fiatalember - aki egyébként egész jóindulatúnak bizonyult, csak épp döntést nem mert hozni - nem tudta felsorolni a belépéshez szükséges dokumentumokat. Így nem volt egyszerű megérteni, hogy ha nem tudja felsorolni mi szükséges a belépéshez, akkor milyen dokumentum hiányában nem akar beengedni minket. Idővel ez is kiderült, de nem tőle és nem is a főnökétől.
1-2 óra várakozás után - ja, időközben délutáni szieszta is volt a határon - megérkezett egy thai turistacsoport ~10 autóval. A vezetőjüktől sikerült megtudnunk, hogy nekik a Phnom Penh-ban található kambodzsai turisztikai minisztériumtól van egy papírjuk arról, hogy mehetnek. Kiegészítő információként megtudtuk azt is, hogy ehhez „állami szinten történő egyeztetés” volt szükséges (ezt nem értjük, de ő így fogalmazott), illetve természetesen egy kis C-Vitaminnal is megsegítették a folyamatot.
A konklúziónk az, hogy van módja a Kambodzsába autóval történő bejutásnak, csak - mint ahogy a példa mutatja - előre be kell zsírozni a folyamatot. Mi azonban az ilyesmit nem szeretjük, így most egy ideig még inkább képeken és filmeken nézegetjük Angkor Wat-ot.

Fáradtan és csalódottan hátat fordítottunk a határnak és elindultuk vissza északra a ~100 km-re lévő Pakse-ba, ahonnan így - egy-egy sikertelen vietnámi és kambodzsai határátkelés után - Thaiföldön keresztül Malajzia felé folytatjuk majd utunkat.
A szombat estét és az egész vasárnapot Pakse-ban töltöttük. Lemosattuk és alaposan kitakarítottuk az autót, illetve átnéztük, hogy lett e valami baja a faágak közötti sárdagonyától. Szerencsére összesen egy nagyobb problémát találtunk. A mocsárból való kiszabadulás utolsó néhány pillanatában a jobb első kerék feltekert egy közel egy méteres, kb. 10 cm átmérőjű faágat, amelynek kiszedésekor megnyomódott a sárvédő. Ezt egy rövid karosszéria munkával sikerült az eredetihez közeli állapotra alakítani.

Vasárnap este hosszan beszélgettünk egy belga párral, akik néhány hónapos Dél-kelet Ázsia túrán voltak. Az autós élmények helyett ők izgalmas trópusi kalandokról számoltak be, például a dengue láz átéléséről egy tavalyi thaiföldi kiruccanás során. Az emlékezetes beszélgetés, illetve az elmúlt napi kalandok után komolyan fontolóra vettük az utasbiztosítás megkötését. A mocsárból mondjuk nem húzott volna ki bennünket, de egy szúnyogháló nélküli éjszaka után errefelé könnyen szükség lehet rá.

Hétfőn reggel tisztán és nagyjából kipihenten indultunk tovább Thaiföldre, ahol az esti úti célunk Bangkok volt. Az eredetileg tervezett 2 hét helyett így összesen 4 hetet töltöttünk Laoszban, melyet egyáltalán nem sajnálunk, mivel az ország az eddigi utunk egyik legkedvesebb állomása volt. Nyugalom, őszintén kedves emberek, temérdek látnivaló, … ja, és más ázsiai országokkal (pl. Thaifölddel) ellentétben a pénzéhség és ostoba szabályokhoz való értelmetlen ragaszkodás teljes hiánya. Reméljük mindez így is marad.



A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
No. 7 :
Hellocska Mindenkinek! Előkerültünk ;)) Nyomtunk egy több mint 10000km-es kört Ausztráliában. Szép nagy ország sok homokkal és kevés Internet kávézóval. Visszaértünk Melbourne-be és most végre feltesszük az eddig elkészült híreket.
Katka! Ruhák megvannak, de egyébként már egészen hozzászoktam a nadrág + szoknya, póló + pulóver + poló + sarong kombinációhoz ;). Írtunk Neked kisregényt is levélben.

Fiatalember! A tavaszi találkozóra tutti ott leszünk Dél-Amerikában. Hogy pontosan hol, azt találjuk ki év elején . (Ezzel sajnos ismét le kell mondanunk Murau-ról, de 2009-ben már tutti, hogy ott leszünk .)

Vasárnap lépünk tovább Új-Zélandra, addig teszünk fel képeket és történeteket . Csirkefej most még lovi-lázban ég, mivel pont most tartják az egész ausztrál nemzetet megállító Melbourne Cup-ot, de ha vége van, valszeg ő is ontani fogja a sztorikat .
Hozzászóló: pip • 2007-10-31 03:28:33
No. 6 :
Hahó!

itthon minden OK, mennék már én is el innen. nemtom hogy lesztek ti márciusra/áprilisra délamerikában, de a találka még áll, ugye?

más: van 1 barátom, aki most jött meg 2 hónapos venezuela-kolumbia nászútból, és vannak friss infói kolumbiárol, ha kell (bár még odébb van) átküldöm az emailcímét.

további jó utat és várunk itthon (de emiatt nehogy siessetek haza:)
Hozzászóló: markomirko • 2007-10-10 16:56:01
No. 5 :
üdv
gondoltam benézek
megkaptátok a levelem?majd ha tudtok jelentkezzetek!
remélem jól vagytok,ruhák megvannak
sok pussz
Hozzászóló: katka • 2007-10-06 10:58:46
No. 4 :
Drága Pip és Tomcsi!
Már nagyon régen tudtam felnézni az oldalatokramost is csak megkukucsolom gyorsan merre jártok épp, de ha lesz időm elolvasom minden írásotokat
remélem jól vagytok, sokat gondolok rátok, további szép utat!sok-sok puszi Nektek!
Hozzászóló: katka • 2007-09-24 00:11:30
No. 3 :
Huh.
Jo hogy irtatok, mar aggodtunk.
Kemeny kalandok ezek.
81.183.219.28
Hozzászóló: Sanyi • 2007-09-21 14:27:54
No. 2 :
Helló Utazók!
Lehet mondani, hogy nagy mázlitok volt abban, hogy elsüllyedt az autó, mert ha át tudtok menni a mocsáron, akkor még rosszabbul is járhattatok volna. Az ember sosem tudja, hogy mi mire lesz jó.
Üdv Bukta
Hozzászóló: Bukta • 2007-09-20 20:27:28
No. 1 :
Vakker, de jó hallani megint Felőletek! Örülök, hogy símásan úszik is már a gép! Sziloplaszt, Leukoplaszt, szig.szalag és minden műxik!
Hozzászóló: gozolo • 2007-09-20 08:35:12
 
< < <   > > >