| Malajzia I. - Penang, Kuala Lumpur, Putrajaya, Melaka, Johor Bahru (2007. augusztus 7. - 16.) |
|
|
| 2007 October 28, Sunday | |
 Malajzia kedvence Szerdán reggel a sziget fővárosában, Georgetown-ban kezdtük el az ismerkedést Malajziával. Az első szembetűnő érdekesség az itt élő népcsoportok nagy mértékű keveredése. Ugyanazon utcán sétálva, néhány méterre egymástól láthattunk egy indiai nőt száriban, bindivel a homlokán, egy kínai tini lányt miniszoknyában, majd egy maláj nőt kendővel a fején. Az ország lakosságának három fő csoportját alkotó malájok, indiaiak és kínaiak a legnagyobb természetességgel élnek egymás mellett, megtartva kultúrájukat, nyelvüket, vallásukat, ételeiket, stb. Így a városban sétálva egyik pillanatról a másikra Little India-t elhagyva, Chinatown-ban találhatjuk magunkat, ahol azonnal megváltozik a városkép, az illatok, a boltokból áradó zene, mintha csak egy országhatárt léptünk volna át. Alaposan bejártuk Little India és Chinatown különböző templomait és egy muszlim srác invitálására hosszú ideig beszélgettünk a város egyik központi mecsetében, amely egyébként a földet adományozó Keling Kapitányról kapta a nevét. A srác egy hatalmas családfán bemutatta, hogy Ábrahámon keresztül hogyan kapcsolódik egymáshoz az iszlám, a kereszténység és a judaizmus, és egyébként a muszlimok mennyire tisztelik és elismerik Szűz Máriát. Elváláskor jó néhány brosúrát a kezünkbe adott, melyek egytől egyig az iszlámmal kapcsolatos közvélemény pozitív irányú befolyásolását célozzák (pl.: The Quran - A book you can believe in; Women in Islam - Beyond stereotypes; …). Bizarr, hogy a Föld egyik legnagyobb vallásának - amely a történelem során Észak-Afrikától, a Közel-Keleten és Közép-Ázsián át egészen Indonéziáig elterjedt - ma bizonygatnia kell „létjogosultságát”.  Utcakép riksával Georgetown-ba visszaérkezve, délután beültünk egy kávézóba netezni, és ezen a szép augusztusi napon, félév utazás után elérkezett a pillanat, amikor úgy döntöttünk, hogy nyugodtabb lesz az út hátralévő része utasbiztosítással a zsebünkben. A hirtelen elhatározástól vezérelve meg is kötöttük a biztosításokat, így még felhőtlenebbül utazhatunk tovább. A legfőbb indokaink a biztosítás mellett: - Már út eleje óta a fejünkben volt, hogy foglalkozni kellene a kérdéssel, és az elmúlt hetek eseményei alapján úgy éreztük, most eljött az idő; - Az eddiginél nagyobb nyugalomra és biztonságra vágytunk; - Folyamatosan közeledtünk „nyugat” felé, ahol egy váratlan esemény miatt kórházban töltött napok elég komoly hatással lehetnek a költségvetésünkre; - Fél évvel a hátunk mögött, az út hátralévő várható részére már egész baráti áron meg tudtuk kötni a biztosításokat. Akit érdekel, a World Nomads-ot választottuk, egyrészt mert ők voltak szimpatikusak  , másrészt mert az utunkhoz teljesen jól testre szabott a szolgáltatásuk, és harmadrészt mivel - infóink szerint - minden Magyarországon működő biztosító cégnél csak úgy köthető utazási biztosítás, ha a kötés időpontjában a biztosított Magyarországon tartózkodik. (Szerk. megj.: Később nagyot csalódtunk a World Nomads ügykezelésében. Legközelebb semmiképpen nem őket választjuk. Sőt egy ideig fontolgattuk a "www.dontchooseworldnomads.org" domain bejegyzését.)Pénteken pihiztünk, szombaton pedig a Penang-on található híres Tropical Fruit Farm meglátogatása, illetve a helyiek nagy kedvencének számító - de szerintünk ehetetlen  - Durian letesztelése után elindultunk délre, a kb. 500 km-re lévő Kuala Lumpur felé. Este már az egyik éjszakai kaja piacon nyomattuk arcba a sült zöldségeket rizzsel.Vasárnap ébredés után első utunk természetesen a Petronas tornyokhoz vezetett. A tornyok mérete nem okozott nagy meglepetést, viszont annál meglepőbbek voltak a tornyok aljában lévő állandó kiállítás információi. Fogalmunk sem volt például arról, hogy a Petronas tornyok fontos iszlám szimbólumok figyelembe vételével épültek. A tornyok keresztmetszetének alapmotívuma két egymáson 45 fokban elforgatott négyszög, melyek így egy-egy nyolcszöget alkotnak és szimbolizálják az iszlám egyik alapelvét: egység az egységben, harmóniában, stabilitásban, racionalitásban. A két összefonódó négyzet találkozási pontjaiban funkcionális szempontból nyolc körcikk került elhelyezésre, melyekkel megnövelték a tornyok alapterületét.  Az utópisztikus Putrajaya A hely építészeti szempontból nagyon izgalmas, de persze hiányzik belőle az az „élet”, ami a normál ázsiai városokat betölti. Sötétedéskor érkeztünk meg Melakába, ahol szerencsékre a kínaiak pont aznap ünnepelték a (Hungry) Ghost Fesztivál első estéjét. Az ünnep keretében jelképesen feláldozzák földi javaikat az éhes szellemeknek. Az áldozatok bemutatása nagyon vicces formában történik. Az ünnepeket megelőzően a kínai üzletekben hatalmas mennyiségű, papírból készült mobiltelefon, DVD lejátszó, sportautó, … stb. kerül felhalmozásra, melyeket az emberek megvásárolnak, hazavisznek és az utcán rakott tüzekben elégetnek.  Charles Orángután háza Időközben utána jártunk, hogy milyen esélyeink vannak arra, hogy az autót Melakából adjuk fel utunk következő állomására, Indonéziába, és a szállításnak milyen lehetséges módjai lennének. Sokra nem jutottunk, úgy néz ki, hogy Melaka és Indonézia között bár van kompforgalom, de az csak személyszállításra szolgál. Csütörtökön elbúcsúztunk Geni-től és Chrales-tól, majd útnak indultunk a Maláj-félsziget legdélebbi csúcsa felé, Johor Bahru-ba (JB). JB az egyik legnagyobb kikötőváros a környéken, természetesen a johori szoros túloldalán néhány kilométerre fekvő Szingapúr után. Azt terveztük, hogy JB-ben és Szingapúrban is megérdeklődjük az autó Indonéziába szállíttatásának lehetőségeit, és a begyűjtött infók alapján döntünk, hogy hogyan tovább. JB-ből az infók megszerzését követően terveztünk átmenni Szingapúrba és az autót JB-ben akartuk hagyni, hogy ne kelljen foglalkoznunk a szingapúri Autopass card-dal. A városba érkezve tervünket teljesen újraírtuk: a késői időpontra való tekintettel infók nélkül indultunk el Szingapúr felé, és megbízhatónak tűnő parkolóhely hiányában gyaloglás helyett autóval. Szingapúrban magyar állampolgárként vízum nélkül tartózkodhatunk 90 napig, így megkaptuk belépési pecsétjeinket és tovább hajtottunk a vámvizsgálat felé. A vámon gond nélkül mosolyogva beütötték az autó ideiglenes importálását igazoló pecsétet, így boldogan haladtunk tovább a közlekedési hatóság irodája irányába, mivel minden külföldi autó Szingapúrba történő beléptetéséhez Autopass card-ot kell igényelni. A magyar rendszámú autónkkal hosszú fejtörést okoztunk az ügyintézőknek, melyet követően azzal álltak elő, hogy nem vihetjük be az autót az országba. Na, ilyen még nem volt, hogy egy határon szabályosan beütik az import pecsétet a Carnet-ünkbe, majd néhány perc múlva kiderül, hogy vissza az egész. A külön szívás az volt, hogy majdnem egy órát kellett várnunk mire összeszedték, hogy mi szükséges az autó Szingapúrba történő beviteléhez (az A4-es papíron listázott tételek között a két kedvencünk: 1. Szingapúri Autóklub által kiadott „International Circulation Permit”, 2. Malajziai (!) felelősségbiztosítás), illetve semmissé tették az autó beléptetését, ráadásul tudatlanságból egy helyett két oldalt használtak el a Carnet-ben, mivel az export pecsét helyett beütöttek egy második importot. Mókás volt, hogy elégedett arccal hozták a két import és nulla export pecsétet tartalmazó Carnet-et és úgy akartak utunkra bocsátani minket. Kis konzultáció után megvolt a két export pecsét is, majd az egyik határőr szabályosan kivezetett minket Szingapúrból, és végül visszaadta útleveleinket. A malajziai oldalon a már megszokott segítőkész hozzáállás fogadott minket. Elmeséltük rövid szingapúri kalandunkat, mire ők ismét rögzítették az autó behozatalát és javasoltak egy, a költségvetésünkhöz illő szállást JB-ben. Ezzel ott voltunk, amit mindenképpen el akartunk kerülni, egy hangulatos éjszakát tölthettünk Johor Bahru világvárosban.                 No. 2 : Valóban lenyűgöző és repülővel csak ~8-10 óra otthonról  . Ráadásul a tornyokon kívül egy csomó látnivaló van Malajziában..., az emberek kedvességéről nem is beszélve.No. 1 : Elképesztő ez a két torony, amelynek tövében az ember egy porszemnek érzi magát. Csak ne lenne olyan baromi messze. |
| < < < | > > > |
|---|
Hozzászólások