Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Malajzia II. - Pasir Gudang (2007. augusztus 21. - augusztus 31.) Nyomtat E-mail
2007 November 19, Monday
A romantikus Pasir Gudang
A romantikus Pasir Gudang
Augusztus utolsó harmadának kilenc egymást követő romantikus éjszakáját a nem éppen turista központnak számító Pasir Gudang nevű malajziai kikötővárosban töltöttük.

Eredeti tervünk az volt, hogy Defi következő állomása Indonézia lesz, a hajóztatást pedig vagy Malajziából vagy Szingapúrból akartuk indítani, attól függően, hogy honnan lehetséges olcsó szállíttatás Indonéziába (Szumatra, Java vagy Bali szigetére).
Fél napos telefonálgatás és Internet búvárkodás után egyértelművé vált, hogy Defi gyors és olcsó Indonéziába szállíttatásáról le kell mondanunk. Helyette valószínűleg drágán és lassan, Ausztráliába hajózik majd útitársunk.


A Szingapúrból történő szállíttatás lehetőségét rögtön az első alapos gondolkodáskor elvetettük, mivel akkor még az országba való beléptetéshez szükséges adminisztratív akadályokat is ugrani kellene, amivel viszont nem akartunk foglalkozni. Így kiindulási helyként maradt Malajzia (Johor Bahru, Port Klang vagy Penang).
A szállíttatás módjával kapcsolatban abban reménykedtünk, hogy a közeli célállomásra való tekintettel találunk komp közlekedést vagy legalább működik RO/RO (roll on / roll off) szolgáltatás, és így a bonyolult és drága konténeres szállítás helyett csak felgördülünk, majd a célállomáson legördülünk az autóval.
Ahogy haladtunk telefonról telefonra, kiderült, hogy se komp, se RO/RO nincs Malajzia és Indonézia között. Egyetlen olyan honlapot találtunk, ahol motorosok egy hagymát szállító halászhajón, a hagymás zsákok tetején (!) szállíttatták át motorjaikat Melakaból Dumai-ba (Szumátra, Indonézia). Defivel ez nem annyira opció Laughing.
A döntésünkhöz szükséges utolsó információ morzsát egy Guinness rekorder pár weboldaláról gyűjtöttük össze, akik egyébként 23 éve vannak úton Toyota-jukkal a Föld körül. Ők több mint fél évig intézték az autó bevitelének engedélyeztetését Indonéziába. Mókás, hogy még a Interpol Jakarta-tól is engedélyt kellett kérniük az Indonéz szigeteken való autókázáshoz. Minden elismerésünk az övéké, de mi ezt kihagyjuk.

Kedd dél körül már 99% volt, hogy az autót közvetlenül Ausztráliába hajóztatjuk (eredeti terveink szerint Darwin-ba), és mi a hajóztatás ideje alatt Indonéziába repülünk. Így megúszunk egy költséges hajóztatást, ugyanakkor sajnos le kell mondanunk az eredetileg tervezett ~másfél hónapos, három indonéz szigetet érintő autós túráról. Vigasztalásként nyomunk egy szolid pihenős nyaralást Balin és Lombok mini szigetein. Egyébként persze éreztük, hogy jót is fog tenni egy igazi kikapcsolódás Bali művészi és spirituális szigetén.

Ebéd után elkezdtünk szállítmányozási cégeket keresni, akiktől ajánlatokat tudunk kérni a szállításra. A lelkes telefonálás közben megismerkedtünk a „telefonfülkénk” melletti autókölcsönző kedves dolgozóival, akik jobb dolguk nem lévén elkezdtek utánajárni az ügyünknek.
Késő délutánra volt egy long list-ünk a szóba jövő szállítmányozási cégek adataival, plusz az autókölcsönzős lányok a baráti kapcsolataikon keresztül egy személyes megbeszélést is intéztek nekünk. A találkát a különlegesen csengő nevű Pasir Gudang városban beszéltük meg, mivel ott található Johor kikötője és az estét már a tűzhöz (vízhez) közel akartuk tölteni.

Pasir Gudang egy igazi nehézipari város, nulla látnivalóval és nulla turistával. Viszont találtunk ott egy érdekes szállodát (nem mintha a választék nagyon bőséges lett volna Surprised), amelynek mind lakói, mind személyzete említésre méltó. A TS Hotelben megszálló fehérek a tapasztalataink alapján mind az ipari / termelési szektorban tevékenykedő munkások vagy üzletemberek, akik kizárólag munkájuk miatt jönnek a városba, és amint azzal végeztek, már menekülnek is innen. A szálló személyzete pedig egy jól összeforrott meleg közösség, akik esténként véletlenszerűen válogatott fehér single fiatalembereket viccelnek meg egy-egy áramszünettel, hogy aztán melegszívvel segítséget nyújthassanak nekik szobájuk áramellátásának visszaállításában Cool. Mi ezt nagyon viccesnek tartottuk, de az egyik ilyen eset „áldozata”, újdonsült ausztrál barátunk, Malcolm valamiért nem osztotta örömünket.
Az alumínium iparban Ausztrália - Dubai - Malajzia viszonylatban operáló Malcolm-mal az első pasir gudangi esténken találkoztunk, amikor még mindketten új fiúk voltunk a városban. Megismerkedésünktől kezdve majd minden estét együtt töltöttünk, követve egymás ügyeinek aktuális fordulatait. (Intenzív kapcsolatunk sajnos kb. csak egy hétig tartott, mert a második áramszünetes akció után Malcolmék biztosabbnak tartották kiköltözni a TS-ből.)
Az első beszélgetésünk Malcolm-mal váratlan eredménnyel járt, ugyanis pasir gudangi ténykedéséből adódóan ő már felvette a kapcsolatot egy helyi szállítmányozási céggel, amelynek ügynökével pont másnap találkozik majd először. Érdeklődésünkre felajánlotta, hogy menjünk el mi is a találkozóra, és beszéljük az ügynökkel Defi hajóztatásáról, mert biztosan fog tudni mondani valamit.

Egy szerencsétlen emelés
Egy szerencsétlen emelés
Szerdán korán indítottuk a napot. Nem sokkal 7 után találkoztunk Malcolmékkal az étteremben, akik pont ma kezdték ügyeik intézését a pasir gudangi iparterület egyik alumínium hengerművében. A hajózási ügynökkel csak 2-kor volt a találkájuk, de elkísértük őket a gyárba, egyrészt mert kíváncsiak voltunk, másrészt mert így egyszerűbb lesz délután megkeresni a helyet, amelyről reggel még ők sem tudták pontosan hogy hol van.
A gyárból visszafelé pont a kikötő mellett haladtunk el, így benéztünk egy körre és a belépőket kiállító irodában véletlenül megismerkedtünk egy hajózási ügynökkel. Még egy cég, akiknek küldhetjük az ajánlatkérést.
A délelőtt folyamán felhívtuk a listánkon szereplő összes szállítmányozási céget és közülük öttől rögtön be is kértünk ajánlatokat a Johor Bahru (JB) - Darwin útvonalon történő szállításra.
2-kor találkoztunk Malcolm-mal az alumínium hengerműben, majd kisvártatva a Savino del Bene hajózási ügynöke is befutott. Szimpi fiatal csajszi (Chloe) érkezett, aki miután elmondtuk a kérésünket és megkérdeztük, hogy csináltak-e már ilyet, nagyon lelkesen bólogatott (sőt azt is hozzátette, hogy korábban Lamborghini-ket szállítottak vissza Olaszországba). Megbeszéltük, hogy a szállodába visszaérve átküldjük neki a Carnet másolatát, ő pedig legkésőbb holnap reggelre küld nekünk egy ajánlatot.

Csütörtök reggelig összesen 4 írásos ajánlat futott be, melyből egy Melbourne-be, egy Brisbane-be, kettő pedig Darwin-ba történő szállításról szólt. Azonnal meghoztuk a döntést, a szimpátia - célállomás - ár” koordináta rendszerben egyértelműen a Chloe-tól kapott Savino del Bene ajánlat nyert. Rögtön visszajeleztünk az ajánlat küldőknek és Chloe-val elkezdtük tisztázni a hajóztatás pontos ütemezését.

Az autó ausztrál oldalon történő fogadásával kapcsolatban is kaptunk egy jó tippet Malcolmtól. Széles ismeretségi körében véletlenül pont van egy melbourne-i székhelyű hajózási ügynök, Mark Coleman, akit nagyon lelkesen ajánlott nekünk. Délután így neki is dobtunk egy levelet és kértünk egy ajánlatot a melbourne-i vám és karantén ügyek kezelésére. Malcolm barátunkban nagyon bíztunk, de a biztonság kedvéért azért Chloe-n keresztül bekértünk még egy ausztrál ajánlatot, hogy határozottan tudjunk dönteni a melbourne-i ügynökről.
Mark Colemantól villámgyorsan visszajött egy ajánlat, így egész pontos képet kaptunk a JB - Melbourne hajóztatás összes várható költségéről. Szomorú volt, de eddigi tapasztalataink alapján egész reálisnak tűnt. Már csak Chloe ausztrál kapcsolatára vártunk.

Pénteken Chloe jelezte, hogy hétfő délelőttre leegyeztette a vámvizsgálatot és a konténerbe pa(r)kolást. Délután beugrottunk Chloe-hez JB-be a Savino del Bene irodába a Carnet-tel és egy útlevél másolattal, majd visszavonultunk a hétvégére pasir gudang-i „rezidenciánkba”.

A szombat és a vasárnap lényegében autótakarításról, illetve világkörüli repülőjegy keresésről szólt. Tudtuk és ezt Mark is külön kiemelte, hogy az autónak ragyognia kell az ausztrál karantén ellenőrzésen. Marktól konkrétan az alábbi mondatokat kaptuk: „Your car MUST be spotless. No dirt at all, clean it inside and outside. Then when you have finished, clean it again, Quarantine are VERY fussy.” Mókás volt, mert végül tényleg kétszer futottunk neki az autómosásnak. Először szombaton, és mivel időközben olyan felhőszakadás kerekedett, amely rögtön értelmetlenné tette a további erőfeszítéseket, ezért vasárnap délután is adott volt a program. Full kinyaltuk az autót.
Az autómosás mellett hétvégi szabad perceinket repülőjegy kereséssel töltöttük, mivel bolygónk földrajzi adottságai miatt innentől sajnos jó néhány szakaszt repülővel kell majd megtennünk:
- Az autó feladását követően Szingapúrból indulva repülünk egyet Indonéziába;
- 3 hét Indonézia után repülünk Melbourne-be, hogy fogadjuk az autót az ausztrál partoknál;
- Ausztráliából elhajóztatjuk az autót az USA nyugati partjára, mi pedig repülünk Új-Zélandra;
- Új-Zélandról az USA nyugati partjára repülünk, hogy fogadjuk Defit és megkezdjük utunkat Patagóniáig;
- Nem beszélve a Föld körüli utunk várható utolsó nagy repüléséről Brazíliából Európa valamely nagy kikötővárosába.
A feladat az volt, hogy kitaláljuk mi a gazdaságosabb: egy világkörüli (RTW) repülőjeggyel lefedni az összes repülést, vagy megvenni külön-külön az egyes utakra szóló egyirányú repjegyeket. A hosszas hétvégi internetes búvárkodást nem tudtuk egyértelmű döntéssel zárni, de mindent megtettünk: hétfő reggelig közel egy tucat ajánlatkérést küldtünk ki RTW jegyekre a tervezett útvonalunkat mellékelve. A válaszok alapján minden bizonnyal közelebb kerülünk majd az igazsághoz.
A szombat és vasárnap érdekes színfoltjai voltak a Malcolm-ékkal töltött vacsorák a TS-hez közeli kínai étteremben. A hosszas gurmandkodás közben jól elpolemizálgattunk a világ dolgairól.

Ismét a konténerben
Ismét a konténerben
Hétfőn délelőtt találkoztunk Chloe-val és kivittük az autót a kikötőbe. Gyors vámvizsgálat után Defi beparkolhatott az előkészített konténerbe, illetve leegyeztettük az autó fertőtlenítésének (fumigation) részleteit. Átbeszéltük, hogy a konténer farészei mellett a teljes autót fertőtlenítik kívülről, és erről adnak egy, az ausztrál karantén által is elfogadott igazolást. A fertőtlenítés másnapra lesz kész és akkor egy utolsó ellenőrzést követően zárható a konténer.

A hivatalos dolgok befejezése után Chloe és kollégái elvittek minket egyik kedvenc helyi éttermükbe, ahol kaja közben végre volt időnk az autó szállításán túl kicsit személyesebb dolgokról is beszélni. Ebéd után Chloe-ék visszadobtak minket a TS-be, és megbeszéltük, hogy másnap délelőtt találkozunk, és együtt leellenőrizzük a fertőtlenítés eredményét.

Kedden mire kiértünk a kikötőbe Defi már túl volt a fertőtlenítésen. Miután kinyitottuk az ajtókat, azonnal megcsapta orrunkat a metil-bromid mindent átható szaga. Ahogy beljebb hajoltunk az autóba, azonnal önkéntelenül folyni kezdett a könnyünk. Még jó, hogy csak kívülről fertőtlenítették! Egyébként 7 hónap Ázsia után nem is baj, hogy Defi átesett egy metil-bromid kezelésen. Reméljük az ausztrál karantén srácok is elégedettek lesznek az eredménnyel.
Áramtalanítottuk az autót, kinyitottuk a szellőzőket, majd ideiglenesen elbúcsúztunk Defitől és lezárták a konténert. Mielőtt magára hagytuk volna a konténert, még akkurátusan lefényképezgettük mind a konténer, mind a záró plomba azonosítóját.

A csodálatos Pasir Gudangot még nem hagyhattuk el, mivel a hajó csak 29-én szerdán este indul, és a szállítmányozó cég csak akkor állíthatja ki az autó átvételéhez szükséges hajózási dokumentumot (Bill of Lading - B/L), és ezt az egyszerűség kedvéért meg szerettük volna várni. Már csak azért kellett drukkolni, hogy a hajó tényleg elpöfögjön 29-én, mert ha később indul, akkor kérdésessé válik a B/L kiállíthatósága a hét végéig (pénteken Merdeka van, azaz az ország függetlenségének 60. évfordulója, amely ünnepre egy hónapja készül az egész ország).

Kedd délután és szerdán tovább dolgoztunk a repülőjegy kérdésen és drukkoltunk, hogy az APL TOPAZ időben kihajózzon Defivel a fedélzeten.
A repüléssel kapcsolatban arra jutottunk, hogy nem éri meg RTW jegyet vennünk, mert nem repülünk egy teljes kört a Föld körül, hanem csak Szingapúrtól Európa valamely nagy kikötővárosáig.
Az 5 egyirányú repülésre kitúrtuk a fapados légitársaságok ajánlatait és eldöntöttük, hogy Los Angeles-ig, azaz az első 4 repülésre most meg is vesszük a jegyeket. Így garantált, hogy az aktuális árakon megkapjuk a jegyeket és ráadásul Indonéziába, Ausztráliába és Új-Zélandra is úgy tudunk berepülni, hogy megvan a kifelé szóló repülőjegyünk, ami a belépést biztosan egyszerűsíti. Már csak Los Angeles-ben kell majd megmagyarázni, hogy azért nincs kifelé szóló repülőjegyünk, mert autóval hagyjuk el az országot Wink.

Chloe időközben elintézte, hogy bár az APL TOPAZ még nem hajózott ki, de át tudjuk venni a B/L-t csütörtökön, és így minél előbb elrepülhetünk Indonéziába.

Felkészülés a Merdeka-ra
Felkészülés a Merdeka-ra
Csütörtökön búcsút intettünk Pasir Gudang-nak és bebuszoztunk JB-be. Benéztünk egy már korábban kiszemelt utazási irodába, hogy hátha tudnak valami tuti ajánlatot mondani a repüléseinkre, és tudtak Laughing. A Szingapúr - Denpasar (Bali) és Denpasar (Bali) - Melbourne jegyeket gyorsan meg is vettük, méghozzá tökéletes időzítéssel. Másnap, azaz pénteken repülhetünk Balira és a hajó érkezésének délelőttjére Melbourne-be érünk. Azóta is áldjuk a nevét a Comet Travel kedves ügyintézőjének.
A repülőjegyek elintézése után beugrottunk Chloe-hoz a Savino del Bene irodájába és átvettük a szükséges hajózási papírokat, illetve kifizettük a szállíttatást.

Este egy tökéletes búcsúvacsora után végre teljes nyugalomban hajtottuk álomra fejünket azzal a csodálatos gondolattal, hogy másnap repülünk Balira, és ezzel végre visszatérünk a turistatérkép jó oldalára Cool.


A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
No. 2 :
na végre, hírek! :) piszkok vagytok, a buziknak drukkoltok :)
Tomcsiapó lefogyott, Krumpli adj neki enni :)
Hozzászóló: gozolo • 2007-11-22 17:21:23
No. 1 :
Helló Utazók!
Ezek azért már kellemesebb gondok voltak, mint amikor az autót ki kellett szedni a sárból. De azért ez az utazás még ezekben a kellemes, békés időkben is nagyon sok munkával jár. Profi módon intézitek az ügyeket
Hozzászóló: Bukta • 2007-11-20 19:37:00
 
< < <   > > >