Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Ausztrália I. - Melbourne, Phillip Island, Dandenong Ranges, Melbourne (2007. szeptember 18. - 28.) Nyomtat E-mail
2007 November 20, Tuesday
Délutáni pihenő
Délutáni pihenő

Kedden reggel fél nyolckor landoltunk Melbourne-ban. Tele voltunk izgalommal, mert már csak néhány perc választott el bennünket a várva várt nagy találkozótól Hayim-mal.

A csomagjaink átvétele és a karantén átvizsgálás után rohantunk a kijárat felé, ahol Hayim mosolyogva fogadott minket. Estig nagyjából be sem teltünk a találkozás örömével. Utolsó közös ebédünk óta (még otthon a Hercegprímás utcában) elég sok minden történt, így hosszú ideig lenne mit mesélnünk egymásnak, és erre most végre lehetőségünk is lesz.


Délután beautóztunk a City-be, ahol egy feledhetetlen Cheese Cake + Chai latte kombó után (7 hónap Ázsia után nehéz elmesélni az érzést, amit ez az íz orgia nyújtott nekünk), Hayim megmutatta a belváros fő nevezetességeit. Este találkoztunk Bertával, illetve a család két büszkeségével, az 5 éves Márkkal és a 3 éves Annával.
Sajnos az előző napi 2-3 órás éjszakánknak köszönhetően első este túl sok mindenre nem maradt energiánk, így egy rövid beszélgetés után rávetődtünk a nappali ultra kényelmes kihúzható kanapéjára, és reggelig ott koncentráltunk.

Szerdán nagyjából egész nap a gép előtt ültünk és intéztük a legfontosabb lemaradásainkat, illetve felvettük a kapcsolatot Defi vámolását és karantén vizsgálatát szervező WCBM-mel (Megj.: azóta már ICAL).
Márk bevetésre készen
Márk bevetésre készen
Délután mókás program következett, együtt mentünk Hayim-mal az oviba a gyerekekért, ahol találkozhattunk sok-sok jó fej ausztrál kissráccal, és kicsit belenézhettünk az ovis mindennapokba. Hazavittük a gyerekeket, majd egy izgalmasnak ígérkező vacsira indultunk a belvárosba, egy iráni lánnyal és kínai barátjával. Irán tartózkodásunk, utunk legkedvesebb élményei közé tartozik, és most itt volt valaki, akivel kölcsönösen csillogó szemekkel beszélhettünk az országról. Ő kíváncsi volt, hogy mit láttunk, tapasztaltunk és mik a benyomásaink, mi pedig boldogok voltunk, hogy ismét első kézből hallhatunk érdekességeket Iránról. Amikorra már a muszlimok, keresztények és zsidók hitvilágának összekapcsolódását is megfejtettük, sajnos bezárt az étterem, így egy újabb csodálatos estével a hátunk mögött búcsút intettünk új barátainknak.

Csütörtökön elküldtük gyorspostával a város másik felébe (Tullamarine-ba) az autó kiszabadításához szükséges eredeti dokumentumokat (Carnet + Bill of Lading) és kiderítettük, hogy valószínűleg kedden lesz autónk Laughing.
A nap meglepetése és egyben fénypontja a vacsora volt, melyet Melbourne egyik (állítólag a legjobb!) magyar éttermében költöttünk el. Elmondhatatlan érzés volt magyarul rendelni, majd spenótot és túrógombócot enni. Hiába, nem vagyunk bonyolult gyerekek Wink.

Uzsi
Uzsi
Péntek délután tettünk egy óriási kört a belvárosban Hayimmal, nyomtunk egy cheese cake-et a kedvenc helyünkön, este pedig otthon lazultunk a családdal.
A hétvége valódi kikapcsolódós, családi programokkal telt a Hayim família körében. Szombaton leautóztunk a Melbourne-től ~140 km-re délre fekvő Phillip Island-re, ahol megszerezhettük az első igazi ausztrál állatos élményeinket: koalákat néztünk, kengurukat etettünk, a nap zárásaként pedig szemtanúi lehettünk annak a csodálatos „előadásnak”, ahogy a világ legkisebb pingvinjei csapatokban kijönnek a tengerből éjszakázni a partra. E hideg és szeles szombat estén a „partraszállásuk” nem volt teljesen zavartalan, mivel egy sereg sirály hosszasan ijesztgette őket, de végül egy nagy nekifutással kiszaladtak a partra, és egyenesen becsapattak a dzsindzsába Laughing. Fényképünk sajnos nincs erről a rendkívüli látványról, mert a vaku villanás megzavarta volna a vicces kis öltönyös figurák esti rituáléját.
Vasárnap találkoztunk Hayimék barátaival és kimentünk a Melbourne melletti Dandenong Ranges-be, ahol egy barbecue után hosszan sétáltunk és beszélgettünk az erdőben.

Hétfőn átmentünk a Hayiméktól nem messze lakó hármas magyar formációhoz (Hajni, Ági és Miki), akik közül Hajnit már otthonról ismertük. Gyorsan kiderült, hogy újdonsült barátunk, Miki az elmúlt nyolc itt töltött év során, elég mélyre ásta magát az ausztrál Outback megismerésében, ráadásul komoly térkép halmazt és információt gyűjtött össze róla. Innentől kezdve a beszélgetésünk fókusza azonnal a ~10000 km-es ausztrál utunk megtervezése irányába fordult. A jó néhány tipp mellett, Miki a teljes utunkat lefedő térképekkel is ellátott minket, amelyet ismét köszönünk. Mókás volt, hogy Miki legalább olyan lelkes volt, mintha csak ő indulna útnak néhány nap múlva Ausztrália felfedezésére.

Kedden eljött a nagy pillanat és kimentünk Hayimmal Port Melbourne-ba, hogy részt vegyünk Defi vám- és karantén vizsgálatán, és elhozzuk őt a kikötőből. Az egész mutatvány összesen két órát vett igénybe, de sajnos szolgált egy kellemetlen meglepetéssel. A villámgyors vámvizsgálat után, megérkeztek a karanténos arcok, akik abszolút elismerték az autó sterilizálásával kapcsolatban tett erőfeszítéseinket, de mégsem találták megfelelőnek az eredményt.
A kerékív és a has páncél ellenőrzése után (amit szerencsére rendben találtak), mesteri pontossággal, célzottan mozgatták meg azokat az alváz elemeket, ahova a sár tartósan be tud ülni és mi is láthattuk, ahogy hullik ki belőle az anyag. Ezeknek a részeknek nem sokat használt a minimum egyórás malajziai alvázmosás, így be kellett fizetnünk az autót élete valószínűleg legdrágább alsó mosására, amelyet forró gőzzel végeztek el. Az biztos, hogy nem nagyolták el a mosást Wink! Egy békaruhába öltözött ember bemászott az autó alá, és egy nagynyomású flexibilis csővel negyed óráig tolta az anyagot az autóra. Hullott is a sár, ahogy kell!
A behozott élelmiszereinket nem kifogásolták, kivétel egy dolgot: a filterenként, műanyag tasakokban gyárilag lezárt gyümölcsteáinkat kicsit megrostálták, mégpedig aszerint, hogy melyik filter tartalmaz citromhéjat. Az ellenőrzés végén sajnos az összes citromos, gyömbéres teánknak mennie kellett az ausztrál ökoszisztéma védelme érdekében.
Az ausztrál Karanténról (Australian Quarantine and Inspection Service - AQIS), és az országba bevihető dolgokról egyébként részletesen lehet olvasni az Interneten.

Kicsivel dél után mindennel kész voltunk, és elhagyhattuk a kikötőt Defivel. Első utunk egy benzinkúthoz vezetett, mivel majdnem üres tankkal kellett küldenünk az autót (különben veszélyes árunak számított volna, ami dupla szállítási költséget jelent). Tankolás után száguldottunk a Hayim-ékhoz legközelebbi WAECO szervizbe, mivel egy ideje már rossz volt a hűtőnk. Most végre megérkeztünk a megfelelő helyre és eljött a pillanat, hogy megszereltessük. A legjobb szerviz megtalálásában nagy segítséget kaptunk a WAECO magyarországi képviselőjétől, vagyis a Transurus-tól. Papp Attila egy vicces kis szösszenetet írva rólunk, összekapcsolt bennünket az ausztrál WAECO-val és velük közvetlenül egyeztetve gyorsan megvolt a tökéletes szerviz. Még1szer köszi Attilának!
A Cool Factor szervizben mosolyogva fogadtak bennünket és a hiba leírásunkat követően azzal a kellemes meglepetéssel szolgáltak, hogy ha 3 éven belül vásároltuk a hűtőt, akkor még garanciális a javítás. Ott hagytuk javításra a gépet és megígértük, hogy még este beszerezzük és elküldjük nekik a számla szkennelt verzióját.

A kedvencünk
A kedvencünk
A Cool Factor hihetetlen gyorsasággal megszerelte a hűtőnket, mert délelőtt már hívtak is, hogy mehetünk érte. Délután beugrottunk a hűtőért, amelyben kicserélték a törött ventillátort (ezt valszeg még a sivatagban törtük szét 2 éve, amikor a hűtő egy nagyobb homokbuckán való áthajtáskor letépte láncát és kiugrott a helyéről, majd fél méterrel feljebb, két fa lap közé 45 fokban beszorulva állt meg), illetve egy áramköri elemet, sőt adtak hozzá egy új vezetéket, mivel a régi már nem volt tökéletes állapotban. Mindezt, a lehető legnagyobb természetességgel, a szkennelt számlánkért és néhány mosolyért cserébe. Szuper érzés volt. A hűtővel hazafelé robogva rögtön el is határoztuk, hogy másnap, azaz csütörtökön elindulunk Ausztrália körüli autókázásunkra. Addig már csak egy fontos dolgot kellett elintéznünk, ki kellett szabadítanunk a csörlőt az autó aljából, ugyanis azt még otthon lerögzítettük egy csavarral az alvázhoz, hogy fixen álljon. Hát az elmúlt hónapokban igazán stabilan állt, mert a rögzítő csavar berozsdásodása miatt meg sem tudtuk mozdítani (különösen jó volt ez a Laosz - Kambodzsa határán történt kis kaland alkalmával Wink).
Este beugrottunk Mikihez további térképekért, illetve tettünk egy közös, de sajnos sikertelen kísérletet a csörlő kiszabadítására. Hát ez holnapra maradt.
Rossz hír, hogy valamilyen rejtélyes oknál fogva a frissen javított hűtőkénk sem működött. Nem baj, azért úgy döntöttünk, hogy optimistán nekifutunk a másnapi indulásnak.

Csütörtök reggel érzékeny búcsút vettünk Hayimtól és robogtunk a Cool Factor-ba a hűtővel. A családi vállalkozás tulajdonosa, Noel épp nem volt ott, így egy tanonc fiú próbálta megfejteni a hűtőnk rejtélyét. Hosszú gondolkodás után fény derült az abszolút mechanikai problémára, amelynek előidézése sajnos a mi nevünkhöz fűződik: a hűtő vezetékének hátulról, vakon történő bevarázsolása során (a hűtő autóban való elhelyezkedése miatt) visszanyomtunk egy érintkezőt a hűtő egységbe, amelynek a vezetékkel való érintkezése nélkül nyilvánvalóan meg sem nyekkent a szerkezet. A hiba azonosítása után már hipp-hopp ment minden, visszakaptuk az ismét tökéletes hűtőt, plusz még egy tippet is kaptunk, hogy hol oldjuk meg a csörlő problémánkat. A tipp jó volt, így egy óra múlva a csörlő is kint volt, de addigra már majdnem beesteledett, így az elindulásnak nem sok értelme volt.
Így történt, hogy még egy hangulatos estét töltöttünk Hayim-éknál, mely során széles ismeretségi körükből egy újabb kedves párral ismerkedhettünk meg.

Pénteken egy igazi, full érzékeny búcsú és visszavonhatatlanul nekivágtunk Ausztráliának Cool.




A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
No. 2 :
Tanusithatom, hogy a kenguruk nem maradtak ehesek, Tomcsiek nem eheztettek oket :-).

Pip, Tomcsi: Azota is hianyoztok nekunk. Nagyon orultunk Nektek, mar varom, hogy legkozelebb talalkozzunk. Azert hatalmas elmeny volt osszefutni Veletek a vilag egyik (majd masik) oldalan :-).
Hozzászóló: hayim • 2007-11-25 11:17:21
No. 1 :
Remélem Kanga kapott valamit, vagy csak érdeklődött, hogy honnan jöttetek.Talán barátságot akart kötni?
Hozzászóló: Kókai család • 2007-11-21 19:11:48
 
< < <   > > >