| Ausztrália II. - Great Ocean Road, Adelaide, Flinders Ranges, Coober Pedy (2007. szept 28. - okt 5.) |
|
|
| 2007 December 09, Sunday | |
 Irány Ausztrália Egy hét Melbourne után azzal a tervvel indultunk neki Ausztráliának, hogy a déli parton (konkrétan a Great Ocean Road-on) elvezetünk Adelaide-ig, ott felkanyarodunk az Uluru-hoz, ahonnan tovább megyünk észak felé, majd egy ponton jobbra indexelünk, kivezetünk a keleti partra és a Great Barrier Reef-től visszacsorgunk Melbourne-be. A ~10.000 km-es mutatványra összesen 4-5 hetünk lesz, mivel november 4-én repülünk Új-Zélandra és addig még az autó USA-ba való hajóztatását is meg kell szerveznünk.  Great Ocean Road Adelaide felé haladva éjszaka apró kellemetlenség ért minket. Amikor a pluszként beszerelt póttartályból gázolajat akartunk áttölteni a főtankba, csalódottan állapítottuk meg, hogy a szivattyú nem működik. Sebaj, egy ideje úgyis elég izgalommentesek voltak a napjaink, így nem ártott egy kis szín az estébe. A kellemetlen tapasztalat az volt, hogy ausztrál testvéreink nem nagyon bizonyultak segítőkésznek problémánk megoldásában. Éjféltől kb. egyig átlagosan 3-5 percenként haladtak el mellettünk az autók, de valószínűleg mindenkinek jó oka volt rá, hogy ne álljon meg segíteni. A legsúlyosabb az a pick-up volt, aki megállt, de amikor elmondtuk neki a gondunkat, azt mondta, hogy nem tud segíteni, mert siet és ezzel ott is hagyott minket. A többi autós lehet, hogy egyszerűen csak megijedt a két mindenre elszánt, rémisztő kalandortól. Aztán végre megállt egy segítőkész párocska, akik a helyzet alapos elemzése után visszahúztak minket a legutóbbi városig. Tankoltunk és zúztuk tovább egészen Adelaide-ig. A városközponttól nem messze fekvő fás területen álltunk meg, a Brownhill Creek Caravan Park előtt. Már senkit nem találtunk az irodában, így kint a fák alatt hajtottuk álomra fejünket.  Várakozás A nap egyik csúcspontjához akkor érkeztünk el, amikor az autó mellett ülve furcsa zajra lettünk figyelmesek. Hátranéztünk és fél méterre mögöttünk egy koala ereszkedett le a mellettünk álló eukaliptusz fáról, majd tudomást sem véve rólunk tovább cammogott. Teljesen szürreális élmény volt. Természetesen csak a szemünkkel volt időnk lefényképezni  .Időközben kiderült, hogy hétfőn a királynő (!) születésnapja alkalmából munkaszüneti nap van, így még egy napig vesztegelnünk kell a városban. Piknikeztünk, sétáltunk, cimboráltunk a helyiekkel, és lassan a hétfő is eltelt. Kedden felpörgettük az eseményeket, mivel délelőtt a pótkerék átvétele mellett két másik feladtunk is volt. Egyrészt ugye tönkrement a két üzemanyag tartályunkat összekötő gázolaj szivattyú, másrészt eltörött a hidegvíz tartály zárókupakja. A gázolaj szivattyú beszerzése után két órás szereléssel már pörgött is az új szerkentyű. A víztartály kupakja kisebb lélegzetű dolog volt, ezt a beszerzést követően csak be kellett pattintani az eddig a víztartály zárását végző blúz helyére. Késő délután indultunk útnak a Flinders Ranges Nemzeti Park felé. Az odavezető út ezúttal szerencsére csak egy ~3 órás vezetést jelentett, így az éjszakát már a nemzeti parkhoz közeli Hawker-ben töltöttük.  Ősfák Csütörtökön visszamentünk a Flinders Ranges-be, hogy bejárjuk a park közepén fekvő Wilpena Poundhoz vezető túrák valamelyikét. Az információs központ tájékoztatója alapján gyorsan kiválasztottuk a legszimpatikusabb útvonalat és nekivágtunk a sétának. A délután egy természetjárós, állatnézős, történelem olvasós kombó volt: a séta során ismét láttunk kengurukat és emukat, majd a Wilpena Pound-ba érkezve végigböngészhettük az egykor itt élő, állattenyésztéssel foglalkozó Hill család életének fő mérföldköveit. A séta után nekivágtunk az aznapi 700 km-nek az észak-nyugati irányban fekvő Coober Pedy irányába. Hajnalban már a Föld opál központjának sivatagi levegőjét szívtuk magunkba.  Coober pedy látkép A városka egyetlen igazi utcájának házain túl mindenhol homok és ember alkotta buckák (tudományos munkatársak kedvéért: meddőhányók). A hely hangulata kicsit olyan, mint a Nevada-ban található Elko világvárosé, ahol a környék, sőt a világ minden tájának szerencselovagjai összegyűltek a „nagy húzás” reményében. Elkoban a félkarú rabló mögött ülnek a megálmodott milliókra várva, míg itt az ásó nyele mögött izzadnak, hogy egy csapással örökre megcsinálják szerencséjüket. Nekünk nem volt időnk opált keresni, így egy föld alatti fazekas műhely és egy szintén föld alatti szerb ortodox templom meglátogatása után elindultunk "az ország szíve", az Uluru felé. ~700 km vezetés után, 100 km-rel az Uluru előtt (Curtin Springs-nél) parkoltunk le aznap éjszakára, tele a másnaphoz fűződő kíváncsisággal.         No. 3 : ja, itten nyelveszeti terkepek: www.ethnologue.com/show_map.asp?name=AU&seq=20, www.ethnologue.com/show_map.asp?name=AU&seq=10 itten reszletes lista: www.ethnologue.com/show_country.asp?name=AU az ethnologue a legjobb honlap a vilagon, nem hiaba a kezdolapom:) No. 2 : Sziasztok Manok! Ott meg nem tartunk, hogy 20 abo nyelv maradjon, 99-es cenzus szerint (bar van sok 81-es adat is benne) 239 nyelvet beszelnek Ausziban, azota kb 60-70 halhatott ki, tehat olyan 150-en meg nyomatjak. Puszi No. 1 : sziasztok! Végre hírek megint! van vagy egy hónap lemaradásotok (kettő:) itt leesik a második hó mindjárt és jön a Karácsony. Furi lehet ott down end-en egy napszítta karifa naaaon kéne térkép a leírásaitokhoz - mikor kissrác voltam, mindig az atlaszban nézegettem, merre járhattak a könyvbéla hajósok, uatzók, de ez most onlájn macerásos valahogy Jók legyetek - már Maoriföldön, asszem - és szép Karácsonyt nektek! |
| < < < | > > > |
|---|
Hozzászólások