| Ausztrália IV. - Townsville, Fraser Island (2007. október 11. - október 17.) |
|
|
| 2007 December 11, Tuesday | |
 Charters Towers Egy rövid Charters towers-i vacsora kivételével október 11-én csütörtökön egész nap autóban ültünk Mt Isa és Townsville között. Este 10 magasságában leparkoltunk Townsville-ban a Rockpool nevű éjjel-nappal nyitva tartó mesterséges strand előtt, ami a város fürdőzéses szórakozásra vágyó fiataljainak kedvelt gyülekező helye. Épp karbantartás kezdődött, de még rövid ideig lehetett fürdeni a tóban, így pont jókor érkeztünk. A Rockpool-lal hivatalosan is megkezdődött az ausztrál kalandozásunk záró szakasza: a keleti part felfedezése.  Beach Townsville-ben Pénteken körbesétáltuk Townsville-t, illetve töltöttünk néhány órát a városi könyvtárban, mert ideje volt, hogy elkezdjünk kifigurázni az autó Ausztráliából az Egyesült Államokba való tovább szállításának részleteit. Egy óra internetes búvárkodás után néhány szállítmányozó címével beljebb voltunk. Ajánlatokat akartunk bekérni néhány szimpatikus cégtől, hogy pontosan lássuk a lehetőségeket és árakat. Szerencsére még volt időnk magára a hajóztatásra, de attól függően terveztünk korábban vagy később visszaérni Melbourne-be, hogy mennyire sikerül előre leegyeztetni a részleteket. Townsville egyébként nagyon kellemes meglepetés volt. Odaérkezésünk előtt semmi különöset nem hallottunk róla, és így nem is voltak komoly elvárásaink. Már első éjszaka lenyűgözött minket a part és a pörgő esti utcakép, majd a másnapi séta során tapasztaltuk meg igazán azt a kellemes urbánus érzést, amelyben a helyiek ötvözik a beach és a város adta örömöket.  Pálmafák és Magnetic Island A Fraser Island felé vezető langyos vasárnapot egy szerencsés véletlen tette egyedivé: Gin Gin előtt nem sokkal, egymás után két rendőrautó jött szembe velünk, akik közül az első kevésbé, a második teljesen határozottan félreállított bennünket, hogy engedjünk utat egy kisvártatva érkező túlméretes járműnek. Lehúzódtunk az út szélére egy Toyota mögé. A várakozás pillanatait egy gyors barátkozással töltöttük el. Szép lassan kiderült, hogy az előttünk lehúzódó autóban egy nemrég Dubai-ból hazatért ausztrál csajszi (Liza) és egy Közép-Afrikában született, Kamerunban nevelkedett francia srác (Fred) ültek. A beszélgetés eredménye telefonszám csere lett, és ami a legdurvább, meghívtak minket, hogy Fraser-ről hazafelé ugorjunk be hozzájuk a Sunshine coastra, ugyanis most ott laknak. Közben elment a túlméretes kamion, érzékeny búcsút vettünk egymástól, majd nyomtuk tovább a pedált a Hatalmas Homokos Nemzeti Park  felé. (Ezek is) Fraser fái  . Már a komphoz való kihajtáshoz kapcsoltunk egy felezőt, mert különben nem biztos, hogy messzire jutottunk volna. A negyed órás kompút után, aztán neki a homoktengernek. Pont jókor érkeztünk, mert a dagály előtt és után két, maximum három órával lehet felvezetni északra a sziget déli részéről, és érkezésünk előtt nem sokkal tetőzött a dagály. A „komp kikötőben” gyorsan leengedtük a guminyomást és ráflasheltünk a tengert a mélyhomokos partszakasztól elválasztó, viszonylag stabil homoksávra.A sziget déli felén található mini falvak egyikénél, Eurong-nál felhajtottunk a partra, összedobtunk egy kellemes vacsorát és rápihentünk a másnapi kalandozásra. Még a szigetre való megérkezés előtt láttunk szóróanyagokat a Fraser-en élő dingókról és javasolt kezelésükről, de hitetlenkedve fogadtuk. A homok utáni második meglepetés egy négyfős dingó csapat volt, akik vacsora közben jelentek meg az autónk mellett. Nem tűntek barátságtalannak, de a biztonság kedvéért beszereztünk egy botot, hogy ha túlzott barátkozáshoz támadna kedvük, akkor ne legyen gond. Minden kaját biztonságba helyeztünk, mivel nem szabad etetni őket, hogy ne váljanak agresszívvé az emberrel szemben. Az első ijedtség után egész este tisztes távolságból figyeltük egymást, nehéz volt eldönteni, hogy most akkor pontosan ki is néz kit.  A mesés Basin-tó Csak álltunk és nem hittünk a szemünknek: olyan volt, mintha csak a paradicsomba érkeztünk volna. (Ha el kellene képzelni a paradicsomot, egészen biztos, hogy valami ilyen jutna az ember eszébe.) Nem csoda, hogy az aboriginalok a szigetet K’gari-nak, azaz paradicsomnak hívták / hívják. A tó látványa annyira hívogató volt, hogy egy hirtelen elhatározástól vezérelve ledobáltuk szerkóinkat és berohantunk a vízbe. Nagyon izgi és felfrissítő volt .Este felautóztunk északra és a látványos helyeken való rövidebb megállások után, estére felkanyarodtunk a homokról a part felső részére, egy szimpatikus kis füves területre, hogy a természet lágy ölén költsük el a vacsorát és az éjszakát.  Beach Fraser-en A hajnali bálnaspotting után reggel 7-kor (!!!) elindultunk vissza délre. Rövid parti vezetés után először a K’gari nevű helynél kanyarodtunk be a sziget belsejébe. Néhány száz méter után jobb kéz felöl egy kaput láttunk meg a következő felirattal: „K’gari Camp”. Reménykedve egy, az őslakosokkal való beszélgetésben bekanyarodtunk a kapun. Kisvártatva elénk jött egy helyi arc és barátságosan megkérdezte, hogy mi járatban vagyunk. Hát elmondtuk és válaszként azonnal megtudtuk, hogy ők itt a brotha-kkal a sziget maradék abo-i. Szép lassan megismertük a testvéreket és kiderült, hogy nem a szigeten, hanem a sziget melletti szárazföldön születtek, de itt van lehetőségük a hagyományoshoz közeli életformát követni. Egyikük igazán nyitott és barátkozó volt, így vele hosszan beszélgettünk arról, hogy miként változott a fehér ember keze alatt a sziget és hogy hogyan próbálnak együttműködni a nemzeti park ranger-eivel, nem sok sikerrel. Az ő szavaival élve „communication breakdown” van közöttük és a fehér ember között, ami egyelőre feloldhatatlannak tűnik. Ők mindenestre élik a hagyományoshoz közeli életüket, elektromos áram nélkül, napenergiával. Halásznak, vadásznak és nem sokat törődnek a civilizációval. Ez volt ausztrál utunknak az a beszélgetése, amelyből a legtöbbet megtudtunk (ráadásul első kézből  ) az őslakosok hit- és gondolatvilágáról, illetve a fehér emberről alkotott véleményükről.A hosszú beszélgetés után beautóztunk a sziget belsejébe megnézni az Allom tavat, majd visszatértünk a partra és dél felé kanyarodtunk. Az innen kezdődő és hosszan elhúzódó izzadtságos délutáni autós homokozás után úgy döntöttünk, hogy korábbi terveinkkel ellentétben egy nappal később, szerda reggel hagyjuk el a szigetet. A vacsit és az éjszakát ismét Eurong-nál töltöttük, ezúttal egyedül, a dingók társasága nélkül. Hajnalban keltünk és a reggel 7 órás kompon már úton voltunk a szárazföld és aznap esti legvalószínűbb úti célunk, a Sunshine coast felé.     No. 3 : Helloka, Elrepültünk Új-Tengerföldről, és mostmár San Francisco-ban kalandozunk virággal a hajunkban. Olvastam a "The Hard Way" című szösszenetedet. Nagyon élveztem. Csodálatos lehetett a túra. OZ / NZ kapcsán: mielőtt mi odarepültünk volna, azt a tanácsot kaptuk egy utazótól, hogy a 6 hét Ausztrália / 3 hét Új-Zéland felosztást fordítsuk meg. Végére jártunk a kérdésnek, és ma már mi is ezt a véleményt osztjuk. Ha lerepülnétek down under, akkor szerintünk Új-Zéland szebb.   Hozzászóló: pip • 2007-12-15 04:42:25 No. 2 : Császtok Skacok! így kirájj a térkép issu, lusta voltam a guglimepcet mindig kinyitni, most Ti ezt megteszitek helyette. Köccépen igazán! Új Tengerföldön üldögéltek, vagy egy bálnavadász fedélzetén szelitek a Csendes habjait? Egyre jobban élvezem az utatokat (hát még Ti - gyanítom) Indonéziához, meg Osztráliához naon megcsináltátok a kedvemet - Teklának amúgyis tartozom egy Osszi úttal. Yok legyetek és olvasgassátok kaladjaimat az Utikalauz.hu-n Ti is! No. 1 : Szeretünk Zozo!!! Ismét elgondolkodtattál bennünket térkép ügyben, és mostmár eredménye is van  .Katt a szövegben található helységnevek linkjeire! Ez így milyen? Puszi! Ui.: Hozzuk be a lemaradást  |
| < < < | > > > |
|---|
Hozzászólások