| Ausztrália VI. - Melbourne (2007. október 26. - november 4.) |
|
|
| 2007 December 26, Wednesday | |
 Konténer zárás Ausztráliában töltött utolsó napjaink eseményeit több mint egy hónap távlatából igyekszünk feleleveníteni, mely tény garantálja, hogy csak a legkiemelkedőbb pillanatokról tegyünk említést  .Előző melbourne-i tartózkodásunkhoz képest a legfőbb eltérés egyrészt az volt, hogy az autó fogadása helyett, ezúttal az autó elhajóztatását kellett elintéznünk, másrészt pedig, hogy a Hayiméknál kialakult folyamatos vendégáradatra való tekintettel, Miki és Hajni kedves felajánlására új környékre, Chelsea-be költöztünk. Október utolsó péntekének reggelén Hayimék háza előtt ébredtünk. Egy gyors, örömteli találkozó után elengedtük Hayim-ot munkába, majd bevásároltunk és átautóztunk Hajniékhoz. Eléggé le voltunk harcolva, így egy összefoglaló élménybeszámolón túl, nem sok izgalom vegyült az estébe.  Grampians NP  .Vasárnap korán keltünk, hogy Hajnival és Mikivel elautózzunk a Melbourne-től kb. háromórányira lévő Grampians Nemzeti Parkba. A nap minden pillanata, mintha csak meg lett volna rendezve (azóta is úgy gondoljuk, hogy Miki az erdő minden kis lakójával lepaktált, hogy a megfelelő időben, a megfelelő helyen legyenek  .) Láttuk az összes létező kenguru típust, találkoztunk wombattal, echidnával, láttunk mindenféle gyíkokat, ja és még kígyót is. A tökéletes nemzeti park élmény után hajnali 3-kor parkoltunk le Mikiék háza előtt, Chelsea-ben.Hétfő reggelre időpontunk volt az egyik melbourne-i Land Rover szervizben, ahol a 100.000-es szervizt kellett lebonyolítanunk. Reggeltől egészen zárásig ott voltunk és figyelemmel kísértük az eseményeket. A szervizben töltött nap extra hozadéka volt, hogy megterveztük a közelgő új-zélandi kalandunk fő mérföldköveit. Defit sajnos nem tudták 5-re befejezni, de - a szalonban dolgozó menedzserekkel ellentétben - az autón dolgozó arcok nagyon jó fejek voltak, és bevállalták, hogy munkaidőn túl is befejezik az autónkat, így másnap le tudjuk majd adni a kikötőben. 6-kor minden fontos dolog kész volt, elhagyhattuk a szervizt. Kirobbantunk a kapun és Hayimék felé vettük az irányt, mert bevállaltuk Annát és Márkot. Az este pörgősen telt, mivel a vacsi főzés, legozás és gyerekfürdetés mellett még az autót is ki kellett nyalnunk, hogy másnap reggel konténerbe zárható legyen. Egész jól ment a dolog .10 körül hazajöttek Hayimék, ekkor már csak a külső autómosás és a pakolás volt hátra. Átpörögtünk Mikiékhez, kiválogattuk az autóban maradó, illetve Új-Zélandra velünk utazó cuccokat és befejeztük a pakolást. Kedden délelőtt a tőlünk több mint 1 órányi vezetésre lévő Tullamarine-ban kezdtük a napot, ahol alig két óra alatt kész voltunk mindennel. Átbeszéltük a Los Angelesbe hajóztatással kapcsolatos még kérdéses pontokat, kifizettük a szállíttatás díját, lement a vámvizsgálat, Defit rögzítették a konténerben, majd rázárták az ajtókat és leplombálták a konténert. Teljes megnyugvás töltött el bennünket és végre kétnapnyi rohanás után nyugodtan dőlhettünk hátra Mikink autójában, úton Chelsea felé.  Melbourne utcáin Este Hajni is csatlakozott hozzánk és elmentünk St Kilda-ra, ami a melbourne-i péntek és szombat esték egyik központi helyszíne. Éttermek, bárok, utcai indie zene. Tökéletes volt. Köszönjük a tippet és az estét Hajninak és Mikinek  !Szombat délelőtt otthon voltunk, beszélgettünk és néztünk egy válogatást utunk eddigi képeiből. Este elmentünk a helyi Titanic-ra, amelyet egy régóta melbourne-ben élő magyar arc, András vezet. A speciálisan kialakított étterem meglepő módon az egykori csodálatos hajó belsejét idézi (a filmből vásárolt kellékekkel kiegészítve), és hetente egyszer helyt ad egy vacsorával egybekötött színházi estnek, melynek sztoriját nem szükséges részleteznünk. A vendégek első osztályon vagy a fedélközben „utazhatnak”, lehetőségeiktől függően. Mi ennek megfelelően a fedélközbe vettünk jegyet  . Leonardo DiCaprio sajnos nem volt ott.Vasárnap nem maradt más hátra, összecsomagoltunk, búcsút intettünk Melbourne-nek, Hajninak és Hayiméknak, majd kiautóztunk a reptérre Mikivel, ahonnan délután indult a gépünk az új-zélandi Christchurch-be.    No. 5 : na, pontositom az ausztral nyelevszeti adatokat osszesen (2005-ben) 47.000 beszelnek valamilyen abo nyelven (anyanyelvi szinten, erdekodo feher ausztralokkal ez a szam kicsivel magasabb) a huszmilliobol 231 elo nyelvbol (amiben persze benne van az angol meg a nem abo nyelvek is) 168 van a "nearly extinct" kategoriaban, ami a nyelveszeti tanacs szerint a visszafordithatatlan kategoria. marad 63 nyelv, ami ugy-ahgogy elvan, ebbol korulbelul 40-45 abo. de ezek fele is ki fog halni 2050-re, ha nem lesz gyokeres valtozas (ertsd: nem lesz ereny vagy buszkeseg forrasa (es ami fontosabb, anyagilag is megbecsultebb) az anyanyelv tudasa), tehat akkor fogjuk elerni az altalatok mondott 20-at szomoru No. 4 : Erre nem is gondoltunk a gyíkkal kapcsolatban; így is elég durva volt. Köszönjük a képet, amit az utazó arcról küldtél. Sokáig emlegettük ;)). Mindenképpen helyet fogunk találni neki a weboldalon. No. 3 : Igyekszünk és reméljük, hogy Fortuna is visszateszi kezét a vállunkra. Dél-Amerikában szükség lehet rá ;). No. 2 : Ez az elso gyik egesz elkepesztoen nez ki. Olyan mintha mindjart a masik vegen is kinyitna egy ugyan ilyen szajat. No. 1 : Nagyon jó érzés lehetett ismerősőkkel, barátokkal együtt ismerni meg a világnak ezt a különleges részét. Szerencséseknek mondhatjátok magatokat, amit azért elég jól tudtok alakítani. |
| < < < | > > > |
|---|
Hozzászólások