Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Új-Zéland II. - Északi-sziget (2007. november 14. - november 22.) Nyomtat E-mail
2008 January 03, Thursday
Maori mellszobor
Maori mellszobor
Wellington-ba érkezve megkezdődött új-zélandi tartózkodásunk második szakasza, melyet az Északi-szigeten töltöttünk. A szigettel kapcsolatban nagy várakozásaink voltak, mivel történelmileg úgy alakult, hogy a Déli-szigethez képest itt sokkal jobban jelen van a maori kultúra és nagyobb a maori lakosság részaránya is. Kíváncsiak voltunk a maori múltra, a ma is látható építészeti emlékekre és természetesen alig vártuk, hogy beszélgethessünk a helyiekkel.

Az Északi-sziget körbejárását a fővárosban kezdtük, majd továbbhaladtunk a vulkanikus Tongariro Nemzeti Parkba, ahonnan tettünk egy kanyart a Maori keletre, illetve a sziget közepén található, termálvizektől buzgó Rotorua-ba, majd végül megérkeztünk, utolsó új-zélandi állomásunkra, Auckland-be.


Marae belső részlet
Marae belső részlet
A Wellington-ban töltött első teljes napunkon az ország csúcs múzeumának számító híres Te Papa-ra helyeztük a fókuszt. A jelentős maori gyűjteménnyel rendelkező intézmény izgalmasan mutatja be Aotearoa, vagyis Új-Zéland történelmét és kultúráját.
Egész délután a múzeumban voltunk és messze nem jutottunk a végére. Jelentős időt szántunk az ország brit kolóniává válásakor az Angol Korona és a Maori törzsfőnökök által aláírt Waitangi Egyezmény tartalmának és történetének megértésére. Megtudtuk többek között, hogy milyen konfliktusokat okozott és okoz jelenleg is az egyezmény angol és maori nyelvű verziójának különbözősége. Az eltérések miatt a mai napig nem egyértelmű, hogy kinek milyen jogai keletkeztek az egyezmény aláírásával.
Az Egyezmény két verzióján túl további feszültéség forrása, hogy - noha a maorik az angol verzió szerint is megkapták az angol állampolgárságot, illetve a földjeikhez kapcsolódó tulajdonjogot - a nem sokkal korábban alakult Új-Zéland Társaság mindent megtett azért, hogy spekulatív módon minél több földet szerezzen meg a maoriktól.
Az Egyezmény tető alá hozása óta folyamatosan keletkeznek a földekkel kapcsolatos maori követelések, melyek elbírálása valószínűleg még évtizedekig nyitott kérdés lesz.

A maorik helyzete egyébként összességében még mindig sokkal jobban alakult, mint a Tazmán-tenger túloldalán élő aboriginaloké. A maorik kezdettől fogva sokkal keményebben harcoltak a telepesekkel szemben, melynek eredményeként ők legalább a legfontosabb jogokat illetően eljutottak a fent említett kétoldalú írásos megállapodásig a Koronával. Az aboriginal-okhoz képest, ahelyett, hogy rezervátumokban végezték volna, eredményesen alkalmazkodtak a fehér ember által bevezetett új rendhez, és organikusan keveredtek a telepesekkel.

Szerdán nem tudtunk betelni a Te Papa-val, így csütörtök délelőtt még visszamentünk néhány órára és csak ebéd után indultunk el északra, a Tongariro Nemzeti Parkba. Kb. 500 km vezetést követően, sötétedés után értünk a parkba. Sok aktivitásra nem nagyon volt lehetőség, így korán bealudtunk.

Péntekre beterveztük az ország állítólag legcsodálatosabb egynapos túráját, a Tongariro Crossing-ot. Hajnalban felkeltünk és gyorsan lenyomtuk a reggeli rutint, hogy mielőbb el tudjunk indulni. Az időjárás határozottan zordnak tűnt, de abban reménykedtünk, hogy később enyhülni fog. Amíg az eső alábbhagyására vártunk, bementünk Whakapapa falu turista információs központjába, hogy túra infót gyűjtsünk és kiderítsük a várható időjárást. Megtudtuk, hogy mára semmi jó nem várható, illetve hogy ráadásul elég ritka erre a szép idő. Ugyanakkor azt mondták, hogy a Tongariro Crossing-ra érdemes napokat is várni, mert annyira különleges.
Mi hétfőre Auckland-ban akartunk lenni és addig még előttünk volt az Északi-sziget keleti és középső része - melyet semmiképpen nem szerettünk volna kihagyni - ezért az információs centrum alapos bejárása és egy rövid esős séta után úgy döntöttünk, hogy majd máskor visszajövünk.

Maori közösségi ház
Maori közösségi ház
Estére megérkeztünk Gisborne-ba, a városba, melynek lakói először látják meg a pirkadatot Új-Zélandon.
Gisborne is érdekes volt, de az igazi mesebeli élményhez nem ott jutottunk, hanem egy közeli faluban, a Bálnalovas forgatásának helyszínén. A film annak idején nagyon nagy hatással volt ránk, és tudtuk, hogyha egyszer erre járunk, mindenképpen megnézzük ezt a helyet. Hát most itt voltunk.
A falucskát nem volt egyszerű megtalálni, mivel a térképeken nem szerepel. Később megleltük a magyarázatot: a falucska egyetlen utcája magánterület, így kívülállók elvileg nem juthatnak be "a film díszletei közé”.
Kis keresés után odataláltunk a faluhoz és mivel nem vettük észre az ominózus utcatáblát (becsszó, csak utólag), végigkocsikáztunk a házak között, egészen a falucska végén álló közösségi házakig. Egy lélek sem volt ott, és mivel a kertkapuk, illetve maguk a közösségi házak is nyitva voltak, áhítattal bejártuk a területet. Megható és egyben hátborzongató érzés volt ott sétálni és sorban azonosítani a filmben szereplő épületeket, a tengerpartot, a bálna maketteket, stb. Aki látta a Bálnalovast, tudja, hogy miről beszélünk, aki nem, az ne hagyja ki a filmet!

Maori rider
Maori rider
Hosszú álmodozás után kisétáltunk a területről, kicsit még nézelődtünk a különleges hangulatú maori faluban, majd a közösségi háznál parkoló autónk felé sétáltunk, amikor odagördült mellénk egy maori fiatalember.
Egyáltalán nem volt haragos - bár mint később kiderült, végig magánterületen jártunk -, de elmondta, hogy a közösségi házakhoz nem mehetünk be és autókázzunk ki szépen a falucskából. Kicsit elszégyelltük magunkat, de a csodálatos élmény miatt talán egy pillanatig sem bántuk meg, hogy előzetesen körbejártuk a területet.
Váltottunk még néhány szót, és amikor már épp elváltunk volna, a srác meglátta az útikönyvünket és megkérdezte, hogy észreveszünk-e valamit. Ekkor egy másodperc törtrésze alatt beugrott, hogy a már oly sokat látott és minden alkalommal magával ragadó könyvborítón pont egy olyan jó vágású maori arc lovagol szörfdeszkával a kezében, mint az előttünk álló srác. Nem hittünk a szemünknek.
Az elmúlt néhány órában egymást követő élmények egész új-zélandi utunk legemlékezetesebb és legmegindítóbb pillanataivá váltak. Hihetetlen nyugalommal és boldogságban hagytuk el a falucskát, melynek bejáratánál egy pillanatra megakadt a szemünk az egyetlen utcatáblán: Magánút.

Szombat délelőtt megnéztük a Te Poho-o-Rawiri-t, amely az országban található legnagyobb maori közösségi ház (marae). A háznál dolgozó maori arcok megerősítették, hogy a Bálnalovas története "igaz legendán" alapul Laughing.
Ebéd előtt véletlen belefutottunk egy helyi szombat délelőtti piacba, ahol kicsit elvegyülhettünk a napsütésben organikus narancsot és epret válogató maori és kiwi családok között, majd rövid nézelődés után továbbálltunk.
Délután elautóztunk a 300 km-re észak-nyugati irányban fekvő Rotorua-ba, amely elsősorban az ott található termálvizekről, illetve maori kulturális örökségéről híres.

A Pohutu gejzír
A Pohutu gejzír
Még este tettünk egy kört a város északi részén fekvő Ohinemutu maori faluban, ahol szemtanúi lehettünk egy esküvői ünnepségnek. Rövid viccelődés után továbbsétáltunk és megnéztük a közeli anglikán templomot, illetve egy maori marae-t.
Az első legszembetűnőbb érdekesség Rotorua-val kapcsolatban, hogy mindenfelé sár tócsák bugyognak, forró tavacskák gőzölögnek, gejzírek törnek ki, és mindent belengenek a záptojás szagú, kénes gázok. Összetéveszthetetlenül megérkeztünk az ország legdinamikusabb termál régiójába.
A nap zárásaként tettünk egy sétát a földöntúli hangulatú, vulkanikus Kuirau parkban, ahol egy hatalmas kráter tavon kívül több bugyogó sártócsa és gőzkiáramlás volt látható. Sötétedéskor teljesen misztérikus volt a táj.

Vasárnap megnéztük a városban található Pohutu gejzírt, amely naponta 10-20-szor tör ki és minden alkalommal majd 10 percen keresztül okádja a forró vizet, több mint 20 méter magasra.
A Te Whakarewarewa (Whaka) területen található Pohutu mellett a termál park igazi különlegességét számunkra egy kis épületbe való belátogatás adta. A mesterségesen besötétített kis madárházban igazi aktív kiwiket láttunk Surprised.
A Whaka után még egy búcsúsétára benéztünk kedvenc földöntúli parkunkba, a Kuirau-ba, majd elindultunk Auckland irányába.

A két hetes hippy élet után hétfőn rendes turistákként kerestünk egy szállást, ahol a bérelt autónk leadása utáni maradék három aucklandi napunkat fogjuk tölteni. Választásunk egy indiai tulajdonban lévő B&B-re esett, ahol reggeli nélkül hihetetlen kedvezményes áron jutottunk szobához három éjszakára.

Hétfő délelőtt - amíg még volt autónk - kiugrottunk az Auckland-től ~60 km-re lévő SheepWorld parkba "gyapjakat" simogatni. Az Új-Zélandon levezetett 4 és fél ezer kilométeren majd mindvégig legelők és azokon birkák szegélyezték utunkat, akiket eredménytelenül próbáltunk megtapizni, és most végre itt volt a lehetőség! Wink Pónilovak, birkák, csacsik, nyulak, angolnák, és még számos állatka várt ránk, illetve a bejáratnál kapott tápos zacskóinkra. Amolyan városi gyerek kiszabadul az állatok közé érzés volt. Szuper édik és puhák voltak a farm lakói.

Délután leadtuk az autót, majd sikeresen visszastoppoltunk a városba. Újdonsült helyi barátunk az Auckland múzeumnál tett ki bennünket, ahonnan egy hangulatos sétával jutottunk haza.

Kedden az indiai házigazdákkal való barátkozáson túl nagyjából egész nap olvasgattunk, illetve a weboldalunkat frissítettünk.
Szerdán - az utolsó teljes Új-Zélandon töltött napunkon - átsétáltunk az Auckland múzeumhoz és jó néhány órát nézelődtünk. Búcsúzóul még beszippantottunk néhány infó morzsát a maori kultúráról, az ország történelméről és természeti adottságairól.
Az egyik legmeghökkentőbb kiállítás részt a vulkánokról szóló szekcióban találtuk. Egy valódinak látszó lakást alakítottak ki, amelyben 10 percenként egy vulkánkitörés szimulációt lehet megtapasztalni. Nem lőjük le a poént. Érdemes átélni Surprised!
Este bepakoltunk és már nem volt más hátra, mint kialudni magunkat az előttünk álló több mint 24 órás november 22-i napra, amikor Auckland-ből Fiji-n keresztül Los Angeles-be repülünk, átlépve a dátumvonalat.
Indulás: november 22-én 14 órakor, érkezés november 22-én 13 órakor. Ezt add össze! (Vagy vondd ki. Wink)




A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
No. 8 :
Lehet, hogy összepörgök Palacio-val, oszt meglátom mit tehetek .
Hozzászóló: chicken • 2008-01-24 03:33:57
No. 7 :
zsiiir a kep

nagyon halk a honlap, megint csak costa ricabol irtok, hogy nem is emlekeztek mexikora es belizre, mi

hireket a nyarbol, itt tel van!

ha belizben jartok, pliiitz vegyetek nekem egy andi palacio lemezt. egy valogatast, vagy akarmit, csak ne a watina-t, mert az megvan

egyebkent o egy punta nemzetisegu zenesz ficko, es szerintem igencsak erdekes muzsikat nyomat

itten egy szemelveny a youtuberol:
http://youtube.com/watch?v=A3m4RMZBnOU
Hozzászóló: markomirko • 2008-01-15 03:57:54
No. 6 :
Már a határ előtt bepörgettem a lemezt, így rákészülve a flash-re.
Szerencsére itt már nem kell recept a gyógyuláshoz , mint a határ túloldalán, az egyébként liberális Kaliforniában.
Hozzászóló: chicken • 2008-01-08 16:59:57
No. 5 :
Pip ilyen szerencsés. Gondolom el tudod képzelni, hogy mennyi ideig intéztük Csirkével ezt a napot.
Még egy gép késést is beiktattunk, hogy több óránk legyen Fiji-n.
A szülinapi vacsorát az Air Pacific állta .

A képekre visszatérve:
Defi még nem kabrió, de mi egy kicsit lehet, hogy megváltoztunk. (Ld. a lenti képet.)
Legalábbis a határőr, és a képet küldő Sanyi barátunk már szóvá tette .

Ui: Köszi a képet Sanyi!
Hozzászóló: tomcsi • 2008-01-08 16:53:11
No. 4 :
Tijuanaba erkezesetek apropojabol:

http://youtube.com/watch?v=XCb0qfJUZ2w

Hozzászóló: markomirko • 2008-01-07 13:06:21
No. 3 :
Angolnák?
Nem angorák? :)
Hozzászóló: Sanyi • 2008-01-06 22:05:50
No. 2 :
Jó reggelt! Melyikőtök született nov. 22-én?

Nézem ezt a két enbert a megöregedett, kabrió Defiben, aztéán rájövök, hogy ez nem Ti lehettek 2 hét hippi NZ után, mert a defi már ámerikába hajózik. :)

Aztán meglátom a két lovat (vagy mit :) - önarckép lehet? Esse....

Klassz ez az NZ, csak nem derült ki, ide menjek a nyáron, vagy Izlandra gejzirt nézni. BTW: Izland kimaradt, nem?

Jók legyetek, várom a jenki beszámozókat is. És BUÉK!
Hozzászóló: gozolo • 2008-01-06 09:36:14
No. 1 :
Az embernek ritkán adódik az életében, hogy egy napot kétszer él meg. Nektek ez sikerült, ráadásul egy különleges napon! És mondd. Milyen volt kétszer szülinapozni?
Hozzászóló: Bukta • 2008-01-05 14:51:47

Hippy kép Sanyitól
Múlt és Jelen (Köszi a képet Sanyi!)
 
< < <   > > >