| (Új-Zéland) - Fiji - (Los Angeles) - 2007. november 22. Egy hosszú (születés)nap története |
|
|
| 2008 January 23, Wednesday | |
 A szülinapos Közben azonban hosszan ünnepeltük 22-ét, mivel röpke kis időutazásunk eredményeként 21 kerek órát nyertünk Auckland és Los Angeles között. (Megjegyzés: A képet bár másvalaki szülinapjára készítettük, de nem találtunk jobban ide illő fotót.) Az Auckland - Fiji gépen összeismerkedtünk egy indiai fiji arccal, akinek a kedves meghívásán fellelkesedve jól kitaláltuk, hogy a szigeten rendelkezésre álló néhány órát a nővérénél töltjük, egy zamatos indiai vacsival. Leszálláskor azonban érdekes fordulatot vettek az események. Megtudtuk, hogy a Los Angeles-i gép 6 órás késéssel (hajnali 4 körül) indul, így nemcsak egy délutánunk, hanem egy fél éjszakánk is van a szigeten, ráadásul ennek költségeit a légitársaság állja. Az összes Los Angeles-be tartó arccal együtt mi is megkaptuk a vacsira és egy éjszakára jogosító kuponunkat a helyi Mercure hotelba, ami az Új-Zélandon autóban töltött éjszakák száma után visszautasíthatatlan ajánlat volt. Ráadásul egész korrekt társaság gyűlt össze a transzfer busz megállójában. Rövid idő múlva már egy hangulatos Fiji vacsora ízeit élvezhettük a medence partján. Tökéletesebb estét tervezni sem lehetett volna: Trópusi meleg, egzotikus ételek, jó társaság. Csak az eső ne esett volna. A röpke polinéziai éjszaka után hajnali kettőkor - valódi turistaként - kipörögtünk a transzfer buszhoz, és az üres utcákon át elgurultunk a reptérre. Hajnali 3 után megkezdődött ~9 órás utunk az USA nyugati partjára, Los Angeles-be. Az utazás során annyira felborult az időérzékünk, hogy semmit nem aludtunk a gépen. Összesen négy filmet néztünk meg, amellyel valszeg megdöntöttük eddigi csúcsunkat. Helyi idő szerint este 7-kor szálltunk le Los Angeles-ben, ahol megkezdődött korábban eddig soha nem tapasztalt hosszúságú sorban állásunk az országba való bejutáshoz. 9-kor sorra kerültünk, majd innentől számítva szerencsére 2 perc alatt az Új Világ földjén voltunk. Egy halvány reménysugár még megmaradt, hogy Simin nem adta fel és ott lesz a reptéren. Csodálatos érzés volt, amikor megláttuk egymást. Utolsó találkozásunk óta az ő élete jelentősen átalakult, mi pedig megjártuk többek között Simin szülőhazáját, Iránt is. A nagy öröm és egy rövid beszélgetés után elpörögtünk az első alkalmas szállásra, hogy immár ~24 óra utazás után álomra hajtsuk fejünket. No. 1 : Mi van Simin-nel? Nem tudok róla semmit, csak hogy FO ex-helyünkről |
| < < < | > > > |
|---|
Hozzászólások