Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
USA I. - Los Angeles, illetve az autó visszaszerzése (2007. november 23. - november 30.) Nyomtat E-mail
2008 January 23, Wednesday
Tipikus hollywoodi látvány
Tipikus hollywoodi látvány
Az USA-ba való megérkezéssel, konkrétan az Angyalok városával, megkezdődött utunk egy teljesen új fejezete, amely tempójában és tevékenységeiben jelentősen eltér a korábbi hónapoktól.

Mindennapjaink megváltozása több tényezővel magyarázható, melyek közül a legfőbbek szerintünk egyrészt az Új-Zélandon 2,5 hét alatt összehozott ~4500 km-es rohanás, másrészt az, hogy most már összességében 10 hónapja úton vagyunk.
Az eddigi hónapokat egy hosszú utazásnak éltük meg, de nem nagyon érzékeltünk lendületváltozást. Most viszont eljött az az időszak, amikor egyik napról a másikra észrevétlenül lelassultunk, alámerülve az urbánus mindennapokban.


23-án pénteken dél volt, mire igazából magunkhoz tértünk és kész voltunk arra, hogy elinduljunk Los Angeles megismerésére. Felrántottuk a zsákokat, dobtunk egy akciós pizzát és a pizzás dobozra felírtuk, hogy „HOLLYWOOD”.
Mókás volt, mert stoppolás közben több embertől is megkérdeztük, hogy milyen busz megy Hollywood-ba, de senki nem tudta. Az első szembetűnő bizonyítéka annak, hogy ebben a városban közlekedési eszköz címszó alatt mindenki az autóra gondol. Később aztán kiderült, hogy valaha nagyon jó tömegközlekedési hálózata volt Los Angeles-nek, de aztán az autólobby véget vetett a dolognak.

Szép lassan egyértelművé vált, hogy a helyiek nem veszik komolyan az amerikai álom megvalósítására tett első lépésünket, így egy térkép alapján megkerestük a legközelebbi buszmegállót és felpattantunk a kétszázvalahányas buszra.
Néhány óra múlva már a Sunset-tel párhuzamos Melrose Avenue-n sétáltunk a legközelebbi diner felé, hogy elköltsük első valódi jenki vacsoránkat.

Rastaman csillag
Rastaman csillag
Szombaton sétáltunk egyet Hollywood-ban, melynek természetesen része volt a Hollywood Boulevard csillagjain szereplő nevek olvasgatása. Osztottuk az élményt a velünk együtt sétáló több ezer turistával, akik kérdő szemekkel merednek a csillagokra, és feszengve állapítják meg, hogy a nevek 10%-át sem ismerik. Később egy stand-up comedy-n a következő tolmácsolását hallottuk a séta közben lefutó monológnak: Who the fuck is that? Who the fuck is that? Who the fuck is that? Yeah, I know him. Who the fuck is that? Who the fuck is that? …
Este elnéztünk a híres Sunset strip-re, ahonnan egy hangulatos teázás után tértünk haza. Hostel szobánkba belépve egy kellemetlen meglepetés ért minket, ugyanis olyan alaposan kitakarítottak, hogy minden eltűnt, amit a szobában elől hagytunk (szekrénybe lakatolás nélkül). A szomorú rádöbbenést késő éjszakáig tartó rohangálás és a kérdéssel kapcsolatban közömbös menedzserrel való veszekedés követte. Végül néhány dolgunkat megtaláltuk a hostel mögötti szemetes konténerben, néhány személyes használati tárgyunkról pedig beláttuk, hogy le kell mondanunk. Vigasztalásként az estére kaptunk egy kétszemélyes szobát a hostel tulajdonosától, illetve telefonon megállapodtunk, hogy valamilyen módon kártérítést fogunk kapni a történtekért.

Másnap a tulajdonos helyett a nemtörődöm menedzser gyerek került elő, akit az egész ügy nem érdekelt. Gyorsan összeraktuk, hogy ha kártérítést szeretnénk kapni a történtekért, akkor arra jó eséllyel csak a biztosítónktól számíthatunk, ahhoz pedig rendőrségi bejelentést kell tennünk. Ezzel a lendülettel kihívtuk a rendőrséget, akik kb. fél óra múlva elő is álltak és egy riportban korrektül rögzítették a történteket. A riport alapján mehetünk majd a biztosítóhoz.

Élet a Rodeo-n
Élet a Rodeo-n
A vasárnap így elég későn kezdődött, de igyekeztünk kihozni belőle a maximumot. Elsőként a Rodeo Drive-ra mentünk, ahol végig nézhettük a világ legnagyobb márkáinak egymás mellett felsorakozó üzleteit. A kedvencünk a világ legdrágább üzlete címért méltán induló Bijan. Az ajtón elhelyezett és a nyitva tartásra vonatkozó tábla mindent elárul a hely szelleméről: „by appointment”. A tábla mögé nézve, szerényen egy asztalkára van támasztva az idősebb Bush és Károly herceg üdvözlő lapja, melyben köszönetet mondanak az itt vásárolt öltönyeikért. Kár, hogy nem egyeztettünk időpontot Cool.
Egy valódi amerikai burrito után, a délutánt a Hollywood Boulvard-on folytattuk, amely aznap adott helyt az évente megrendezésre kerülő Santa Parade-nek. Az ötórai kezdéshez képest alig késtünk, és hosszan néztük a felvonuló hírességeket.

Mivel vasárnap befutott Defi hajója Long Beach kikötőjébe, hétfőn reggel megkezdtük az autó visszaszerzéséhez kapcsolódó feladatsor lepörgetését. Felhívtuk a hajóztatást végző Hamburg Sud-öt, ahol a nagyon segítőkész Frances megerősítette az autó megérkezését, és elmondta az ideiglenes import elintézéséhez szükséges fő lépéseket.
Először is le kell rónunk nekik az ún. Terminal Handling Charges összegét, majd mivel a konténerünk röntgen vizsgálatra lett beütemezve, a vámügyintézése mellett ki kell fizetnünk az x-ray költségeit is. Ha elvégezték az „átvilágítást”, akkor már csak az autó Long Beach-ről való kiszállításáról kell gondoskodnunk. Az autó ugyanis az ITS (International Transportation Service) területén áll a kikötőben, ahova mi nem mehetünk be, így a kiszállításhoz egy - a megfelelő engedélyekkel rendelkező - szállítmányozási céget kell megbíznunk.

Délben átköltöztünk egy új hostel-be, majd kimetróztunk Long Beach-re a vámhivatalhoz. Gyorsan kiderítettük a vámoltatás folyamatát, és megszereztük az eljáráshoz szükséges formanyomtatványokat. Az ügyintézéshez csupán egy dolog hiányzott: be kellett szereznünk egy plusz papírt otthonról, így a vám elintézése keddre csúszott.

Kedden reggel fél óra alatt túlestünk a vámon, majd beugrottunk a tartozásaink kiegyenlítését igazoló money order-ekkel a Hamburg Süd-höz és az ITS-hez is. Pontosabban, a Hamburg Süd esetén még beszélhetünk beugrásról, de az ITS már nem volt olyan egyszerű.
Az ITS Long Beach kikötőjében található, mint kiderült egy gyalog nem megközelíthető helyen. És itt tényleg úgy értsd, hogy Nem megközelíthető! Egy több kilométeres felüljáró vezet a kikötő ezen részére, melynek forgalma 90%-ban kamionokból áll és nincs semmiféle járda.
Először megpróbáltunk berambózni a területre toronyiránt, de kisvártatva védőruhába öltözött sisakos arcok jöttek velünk szembe és tisztázták, hogy egy olajfinomító területén sétálgatunk. A lényeg: ezzel megoldódott a fuvarunk a felüljárón át Laughing.
Az ITS-nél már vártak minket. Miután leadtuk a money order-ünket, személyesen is bepróbálkoztunk azzal, hogy kivezethessük az autót a kikötőből. Lepattantunk, így maradt a szállítmányozó céges játék.
Már csak vissza kellett jutnunk a felüljárón keresztül a város szélére. Ismét stoppolás és legkellemesebb meglepetésünkre, perceken belül felvettek minket.

Hazafelé sétálva a Hollywood Boulevard-on a számos szcientológiai épületek egyike előtt elhelyezett asztalok mellett meglepő táblára lettünk figyelmesek: „Free stress test”. Alig vártuk, hogy beszélgethessünk L. Ron Hubbard követőivel, a fizika tudományok segítségével kialakított kis stressz-mérő eszközük felett.
Huszonéves, útkereső koromban jött velem szembe először L. Ron Hubbard könyve, melyet most egy újonnan megtalált - kiegészítő - fejezettel dobtak piacra a fiúk. Nem tudtak meggyőzni róla, hogy szükségünk van rá. Amit sajnálunk, hogy a sejtelmes kis stressz-mérő eszköz működését sem sikerült megismernünk.

A szerdai nap célkitűzése annak a szállítmányozási cégnek a kiválasztása volt, aki kihozza a konténert az ITS-től. Estére kipipáltuk a feladatot, már csak a Hamburg Süd-től kellett megszereznünk az ún. „delivery order”-t, amely alapján a szállítmányozó kihozhatja az autót a kikötőből.
Időközben megtudtuk, hogy sikeresen lezárult a konténer röntgenezése, melynek eredményeként Defi szabadon távozhat és megkezdheti amerikai kalandjait.

Csütörtök reggel a Hamburg Süd kiállította az autó kiadatásához szükséges dokumentumot, majd a szállítmányozást végző Crescent Warehouse elhozta Defit a kikötőből. Holnap mehetünk érte Smile.

Péntek délelőtt nekivágtunk a városnak, hogy 3 óra buszozás után megérkezzünk San Pedro-ba és végre ismét viszontláthassuk Defit. Minden flottul ment, az érkezésünktől számított fél órán belül már a kerekeket fújtuk az induláshoz Laughing.

Ismét együtt! Defi, Csirke, Csirke új barátja (akit nemsokára bemutat) és Mi ketten. Még aznap beköltöztünk az autókába és az éjszakát már a mindent lágyan belengő metil-bromid szagban tölthettünk.




A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
No. 1 :
Hát ez az autók-kontinensek-közt sétáltatás nem triviális! Pedig imádok autóval utazni
Máskül nem csípom a dzsenkiket
Hozzászóló: gozolo • 2008-02-05 08:38:46
 
< < <   > > >