Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
USA II. - Tágabb értelemben vett Los Angeles (2007. december 1. - december 4.) Nyomtat E-mail
2008 January 31, Thursday
Getty Center részlet
Getty Center részlet
Los Angeles nem egy gyalogos város, nekünk mégis sikerült jó néhány kilométert lábon lenyomnunk az érkezésünket követő első héten. Egy hét után végre itt volt az autó, így egyszerű volt elmenni az igazán távoli helyekre is, amelyekre elgyalogolni már esélytelen lett volna.
A hét során tett hosszú sétáink egyike alkalmával egyébként érdekes élménnyel lettünk gazdagabbak. A Beverly Center-ből kifelé sétálva megismerkedtünk egy helyi arccal, aki megsajnált minket, mert néhány kilométert le akartunk sétálni Hollywoodig, és felajánlott egy fuvart a Lexus-án.
Út közben egész jó betekintést nyertünk Los Angeles múltjába, a jelenlegi városkép kialakulásának fő mérföldköveibe, sőt a röpke kis autós városnézés során jó néhány kultusz helyet is megismerhettünk. Mindezeken túl megtudtuk, hogy az európaiak milyen egy bolondos népség, mert azok imádnak sétálni
.

Lagúnák - Venice, LA
Lagúnák - Venice, LA
December első napján célba vettük a legendás Venice beach-et, hogy elvegyüljünk a XXI. század neohippijei között. Venice után átsétáltunk az ún. Muscle Beach-re, ahol a naplemente romantikus megvilágításában futtathattuk végig szemünket a part e részén évtizedek óta működő szabadtéri izomfejlesztő gépeken. Végül körbeautóztuk a parttól beljebb található lagúnákat (Venice canals), majd elindultunk vissza Los Angeles felé.
Néhány perc múlva- a városba való visszaautózás helyett - úgy döntöttünk, hogy estére benézünk a közeli Santa Monica-ra, ahol aztán éjszakába nyúlóan sétáltunk, nézelődtünk, kávéztunk.

Vasárnap lényegében egész nap írtunk, kivétel a koraeste néhány óráját, amikor kimentünk kajálni. Visszafelé sétálva a Hollywood Boulevard-on, tetemes embertömegbe botlottunk, az Oscar díjkiosztó gálának helyt adó Kodak Színház környékén.
Az emberek a színházba tartó híres és kevésbé híres arcokat nézték, hogy feltűnik-e közöttük ismerős arc. Kis időre mi is megálltunk celebspottolni, és meglepetésünkre rövid időn belül több híres zenész és színész is elhaladt előttünk. Ezt az esetek többségében csak abból tudtuk, hogy a körülöttünk álló helyiek sikoltozásban törtek ki, majd elmondták, hogy éppen kit látunk. Aztán befutott két, számunkra is ismert arc, Jennifer Lopez, majd Eddie Murphy. A valódi hollywoodi élmény után visszavonultunk az íráshoz.

Hétfőn, miután autóztunk egy rövidet Beverly Hills-en a „gazdagok és híresek” lakókörnyezetében, este elérkezett a nap fénypontja. Még az elmúlt héten kaptunk meghívást a Charlie Wilson's War című film premier előtti vetítésére, melyet már alig vártunk.
6 körül a mozinál kellett lennünk a Sunset Blvd-on, hogy átvegyük a jegyeket. Nagyon izgatottak voltunk. Egyrészt kíváncsisággal töltött el minket az Afganisztán orosz megszállása idején játszódó film témája, másrészt azért mégsem ül az ember minden nap Hollywood-ban egy premier előtti vetítésen.
Leadtuk minden, kép és videó rögzítésre alkalmas cuccunkat, majd a többi nézővel együtt bevonultunk a terembe. Aztán 7 után nem sokkal, 3, 2, 1, és eljött a nagy pillanat.

A filmben minden megvan ahhoz, hogy kasszasiker legyen. A felvonultatott színészek (Julia Roberts, Tom Hanks, Philip Seymour Hoffman), a téma és maga a megvalósítás is elismerésre méltó.
Egy bibi érzékelhető a dolog mögött. Kicsit olyan érzés, mintha az USA kormánya megfinanszírozott volna egy propaganda filmet az elmúlt évtizedek egyik fő közel-keleti konfliktus helyzetében történő szerepvállalásának megmagyarázására.
A filmből megtudhatjuk, hogy miként menti meg egy dúsgazdag texasi hölgy (Julia Roberts) ösztönzésére Charlie Wilson, a demokrata kongresszusi képviselő (Tom Hanks) - a pakisztáni hadsereg milliárdos pénzügyi támogatásával - az oroszok által megszállt Afganisztánt. (A témához kapcsolódóan lásd keretes írásunkat "Mennyi az annyi?" címmel.) A hőstett véghezviteléhez politikusunk folyamatosan egyre több és több pénzt énekel ki a diplomácia eszközeivel az amerikai államkasszából, hogy majd az oroszok Afganisztánból való kivonulása után, rendkívüli cselekedetéért átvegye az ezért járó kitüntetést.
Hogy ez így volt, azt nem vonjuk kétségbe, de valamiért a film során egyszer sem kerülnek szóba az USA hidegháborús és közel-keleti érdekei, illetve az események mögötti valós mozgató rugói. Nem derül ki továbbá az sem, hogy az áhított győzelemben az amerikaiak és pakisztániak a tálib harcosokkal állnak egy oldalon (továbbmenve a tálib / taliban szót egyszer sem halljuk a filmben).
A hiányosságokat még hosszan lehet sorolni, de a film „tökéletességét” támasztja alá, hogy a szívbe markoló sztori mellett ezeket a néző nem igazán hiányolja. Ehelyett egy kereknek látszó történettel és egy szimpatikus, újabb amerikai hőssel a szívében tér haza, anélkül, hogy igénye lenne meglátni, megérteni a történet további számos aspektusát, ha úgy tetszik, az érem másik oldalát. Akár azt is gondolhatnánk, hogy egy zseniális propaganda filmmel állunk szemben, melyen a megfelelő érdekek mögött álló marketing munkatársak nagyon sokáig gondolkodhattak.
Az est hátralévő részét a Cahuenga Blvd-on található Karma Coffeehouse-ban töltöttük, amely egyébként los angelesi napjaink alatt kedvenc helyi kávéházunkká avanzsált.

Kedden kimentünk a Getty család által alapított és működtetett Getty Múzeumba, ahol hosszú órákon keresztül nézelődtünk. Csodálatos, hogy a múzeumba érve, már a termekbe való belépés előtt megkezdődik a Getty élmény. A kertben és a múzeum pavilonjai között sétálva szemügyre vehetjük a sajátos építészeti megoldásokat és a kertben található növény kombinációk lélegzetelállító részleteit.
Este elbúcsúztunk kedvenc kávéházunktól, majd egy hűvös, de kellemes séta után visszavonultunk mozgó szállásunkra egy utolsó los angelesi éjszakára.




A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
No. 2 :
vaze, méga végén kizártok :)
Hozzászóló: gozolo • 2008-02-05 08:48:00
No. 1 :
Tudjátok, jól esik, hogy őszintén leírjátok a véleményeteket a filmről - kicsit be voltam ijedve, mikor olvastam: mekkora elánnal készültetek a pre-pre-mierre. Ha itthon nézed a szennycsennel-eket, ugyanez a kép - de már ez volt, mikor gyerek voltam. Propaganda, notting else.
Hozzászóló: gozolo • 2008-02-05 08:47:48
 
< < <   > > >