Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Mexikó I. - Utazás délre a Sierra Madre mentén, majd pihi a Csendes-óceánnál (2008. jan. 6. - 14.) Nyomtat E-mail
2008 February 01, Friday
Templo de Guadalupe
Templo de Guadalupe
Utunk első 11 hónapja során jelentős késést halmoztunk fel, így azzal a szándékkal indultunk neki Mexikónak, hogy az eredetileg ütemezett 4 hét helyett összesen kettőt töltünk az országban.
Baja teljes kihagyásával gyorsan le akartunk vezetni délre Guadalajara-ig, első igazi állomásunkig, és a két hét során az ország déli részére terveztük helyezni a hangsúlyt.

Az első néhány kilométer levezetése után gyorsan kiderült, hogy az ország méretével kapcsolatban kicsit elszámoltuk magunkat. A határátlépés napján már Chihuahua-ban szerettük volna aludni, azonban helyette csak San Luis Rio Colorado-ig jutottunk el. Már egy hete taco-t ettünk, mire elértük első valódi állomásunkat, Guadalajara-t.


A tijuanai határátlépés álomkönnyű volt. A tényleges határtól bár egy kicsit távol - már Mexikóban lévő - jól definiált határépületben 75 dollárnak megfelelő pesoért cserébe átvettünk egy-egy turista kártyát, illetve egy, az autó ideiglenes importálására szolgáló bizonylatot (Permiso de Importacion Temporal de Vehiculo).
Már csak az USA-ból való kilépés dokumentálását kellett megoldani, ugyanis úgy lehet kifelé autózni a szabadság földjéről, hogy senki semmit nem kérdez, még egy amerikai határépület sincs a kilépő oldalon.
A mexikói belépés elintézése után visszasétáltunk gyalog az USA irányába, és bekanyarodtunk a belépő oldalon lévő bevándorlási épületbe. Itt néhány perc alatt sikerült formalizálni a kilépésünket. Szabadok voltunk Tongue out. Irány Közép-Amerika!

Egész nap kitartóan haladtunk nyugatról keletre a két országot elválasztó határ mentén, majd estére megérkeztünk San Luis Rio Colorado-ba, ahol egy gyors vacsora után álomra hajtottuk fejünket.

A hétfői nap nem volt túl változatos. Felvettük a 116 km/h-s utazósebességünket. Előttünk az út, jobbra és balra sivatag. Bal kéz felől egy érdekes dologra lettünk figyelmesek, a véget nem érő határkerítésre. Magas, sötét és masszív.

Mexikó védőszentje
Mexikó védőszentje
Egy 2006-os cikk szerint állítólag évente közel félmillió menekült jut át embercsempészek segítségével (több ezer dollárért cserébe) a határ északi oldalára.
~1 millió menekültet tartóztat fel az amerikai hatóság az illegális határátlépés közben. Emellett sajnos több százan áldozatul esnek a sivatagi hőségnek, a Rio Grande habjainak, az embercsempészettel járó gyakran elviselhetetlen körülményeknek, vagy az USA autópályáin történő közlekedési baleseteknek.

Az eredményekről annyit, hogy egy 2006-os statisztika adatai alapján minden harmadik, az USA-ban tartózkodó mexikói állampolgár illegálisan él a „szabadság földjén”.

Késő este érkeztünk Nuevo Casas Grandes csendes kisvárosába, ahol egy gyors internetezés után bealudtunk.

Kedden megcsillantottuk néhány napos spanyol nyelvtudásunkat a postán, mivel két ajánlott levelet kellett feladnunk az USA-ba. Egyrészt visszaküldtük a long beachi vámhivatalnak a határon pecsét nélkül maradt ideiglenes autóimport engedélyünket, másrészt feladtuk az új kameránk garancia levelét a Nikonnak, mely által 5 évre bővült a jótállás ideje Surprised.
Túl a hivatalos ügyeken, bedobtunk egy tortilla levest, majd ismét délre kanyarodtunk, Chihuahua irányába.
Koraeste érkeztünk meg Chihuahua-ba, ahol lefekvés előtt még tettünk egy kört a város főterén, a Plaza de Armas-on. A végtelen galamb tömeg és a jellegzetes cipőtisztító állványok között azonnal előtűnt Chihuahua egyik büszkesége, a teret domináló katedrális. Rövid nézelődés után magunk mögött hagytuk a teret és a néhány száz méterre található Motel María Dolores-hoz autóztunk. Ár - érték arányban álmodni sem mertünk tökéletesebb helyet. Két hét után egy valódi ágyban tértünk nyugovóra, azzal a biztos tudattal, hogy a szálloda zárt parkolójában Defi is teljes biztonságban van.

Kíváncsiak vagyunk, hogy Közép- és Dél-Amerika jelentős részének bejárása után mi lesz a véleményünk a régióról biztonság tekintetében. Mivel a környékről - egy korábbi néhány hetes karibi utazástól eltekintve - semmilyen tapasztalatunk nincsen, ezért nehéz eldönteni, hogy higgyünk-e az országokról terjesztett rossz híreknek. Egyelőre nyitva tartjuk a szemünket és reméljük, azzal a megnyugtató érzéssel hagyjuk majd el a kontinenst, hogy negatív tapasztalat hiányában a régió pozitív hírét tudjuk kelteni biztonság tekintetében is.

Plaza de Armas - Durango
Plaza de Armas - Durango
Szerdai állomásunk Durango volt, ahova kicsivel éjfél előtt érkeztünk meg. Első utunk itt is a Plaza de Armas-ra vezetett. Egyszerűnek tűnik errefelé a városközpont megtalálása, csak a Plaza de Armas-t kell megkérdezni, és már bent is vagy a centro-ban. A késői óra ellenére egész rendes pörgés volt a város gyönyörű főterén. Körbeautóztunk, majd egy gyors vacsora után álomra hajtottuk fejünket.

Csütörtökön jó néhány dolgot elintéztünk mielőtt tovább indultunk volna következő célpontunk, Mazatlan irányába.
A legfontosabb teendőnk a Carnet de Passage-unk megújítása volt, melyhez egy komplett dokumentációt kellett összeállítanunk, pont úgy, mint az indulás előtti Carnet igényléskor.
Délután még tettünk egy rövid sétát a belvárosban, majd 8 után kicsivel nekivágtunk a Mazatlanba vezető útnak. Tudtuk, hogy át kell autóznunk a Sierra Madre-n, de ekkora szívásra nem számítottunk. Kereken 6 óra alatt sikerült megtennünk a szerpentines úton a mindössze 300 km-es szakaszt.

Mazatlannak több, egymástól nagyon különböző arca van. Mi kettőt azonnal felfedeztünk. A város tömegturizmusra szakosodott Zona Dorada-ját korán reggel magunk mögött hagyva, leautóztunk az óvárosba, ahol kisvárosi hangulat, macskaköves utcák, múzeumok és mindenek felett egy csodálatos központi plazuela (terecske) fogadott minket.

Los Arcos
Los Arcos
Este sajnos innen is tovább kellett indulnunk, így bepattantunk az autóba és a part mentén legurultunk Puerto Vallarta-ba. Hajnali fél2-kor érkeztünk, így pont a péntek esti forgatag közepébe csöppentünk. Az egy négyzetkilométerre (vagy adott partszakaszra) eső mélynyomóval felszerelt tunning verdák száma valószínűleg itt a legmagasabb a Földön. A part mentén húzódó és a város egyik fő gerincét adó Malecon sétányon nehéz megtalálni azt a néhány csendes pillanatot, amikor a dübörgő gépcsodák valamelyikének testet-lelket rázó basszus aláfestése nélkül élvezhetjük a tenger hatalmát.
A parton végighaladva aztán szemünk elé tárult néhány olyan többszintes nyitott szórakozó hely, amelyet bármely nyugati metropolisz megirigyelhetne.

Szombaton körbejártuk a várost és többek között felfedeztük szerintünk a világ talán legjobb vegetáriánus éttermét. A város egyik utazási portálján az étteremről szóló vélemények magukért beszélnek.

Az egy hét folyamatos vezetést követő tökéletesen nyugodt nap után azt terveztük, hogy vasárnap reggel továbbállunk Guadalajara-ba, azonban Defi közbeszólt.
Ahogy gurultunk kifelé a városból meghallottuk azt a már napok óta jó néhány jobb kanyarban hallható, és most határozottan felerősödő hangot, amelynek eredetét nem ismertük. Persze elütöttük Arcsi régi jó poénját, miszerint kétféle hang van az autóban, az ajándék hangok - amelyeknek tudod az okát - és a többi. Ez a hang viszont nem tűnt viccesnek. Azonnal döntöttünk, hogy maradunk még egy éjszakát és másnap, azaz hétfő reggel bevisszük Defit egy helyi szervizbe.

Reggel csak meg kellett emelni az autót és azonnal fény derült a hangot kiváltó okra. Meghajlott és hozzáért a féktárcsához az azt védő fémlemez, és ez adta a misztikus, ciklikus hangot, mellyel kapcsolatban már a féktől kezdve, a csapágyon át, jó néhány dologra gondoltunk.
A gyors hibaelhárítás - vagyis a lemez kihajlítása után - még egy dolgot kijavíttattunk: észrevettük, hogy az első stabilizátor rúdon lévő gömbfej meggyengült. Szerencsére volt nálunk pótalkatrész, így a cserének semmi akadálya nem volt, annak ellenére, hogy nem sok Defendert javítottak még a Chavolo 4x4 szerviz ügyes kezű mesterei.

Ebéd után már úton voltunk a mariachi szülővárosa, Guadalajara felé Cool.




A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
No. 3 :
....nekem a félpucér nénipopsi :)

más: 1) ez a kerítés semmivel se jobb, mint a berlini Fal. Komolyan ezt gondolom. Rasszizmus és a materiális javak védelme. Építsünk ilyet a szerb/schengeni határunkon is, vagy mi?
2) mennyi Toyotát szervízeltek a Mejicanos Muchachos en Chavolo 4x4, ha Defit nem sokat? ;)
3) hogy a fenébe lehet egy vega vendéglő jó? Mottó: "Anything, please that's got hot blood & diend in pain"
Hozzászóló: gozolo • 2008-02-11 16:57:08
No. 2 :
Tomcsi,
Nekem a békás kép tetszik a legjobban! :) Elég gyorsan eltelt ez az 1 év. Lassan újra itthon vagytok!
Hozzászóló: sero • 2008-02-08 07:19:54
No. 1 :
Hát eltelt egy év...
Nekiülök és a hétvégén elolvasom az eddig írtakat.
Valahol mindenki erre vágyna, de csak kevesen képesek rá, hogy meg is valósítsák álmaikat.
Hozzászóló: Cash001 • 2008-02-07 21:40:50
 
< < <   > > >