Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Mexikó II. - Tlaquepaque, mariachik és sok-sok jó fej új ismerős (2008. január 14. - 17.) Nyomtat E-mail
2008 February 22, Friday
Guadalajara plaza-i
Guadalajara plaza-i
Hétfőn késő este érkeztünk Guadalajara-ba, ahol az esti nem túl barátságos városképpel szembesülve, autóban alvás helyett a szálláskeresést választottuk.
Guadalajara belső területe és az ott található jó néhány szálláshely bejárása után csalódottan kanyarodtunk ki a városból, és a negyedórányira fekvő Tlaquepaque település felé indultunk. Tlaquepaque-ba megérkezni kicsit olyan, mint otthon Budapestről kimenni Szentendrére. Pici, csendes, művészi és Guadalajara után nagyon megnyugtató.

Már majdnem éjfél volt, és a folyamatosan kihaló utcácskákon egyre nehezebb feladatnak tűnt egy tiszta, parkolóval rendelkező, elfogadható árú szállás megtalálása. Leparkoltunk és egy étteremben akartunk javaslatot kérni, de egy hirtelen gondolattól vezérelve először két szimpatikus járókelőt kérdeztünk meg. Ekkor ismertük meg Mario-t, a mexikói családból származó, san franciscoi srácot, akivel az elkövetkező két napot és éjszakát rövid szünetekkel együtt töltöttük.


A kis otthonunk
A kis otthonunk
Az esti szállás kérdésünk úgy oldódott meg, hogy egy rövid beszélgetés során addig latolgattuk a legváltozatosabb lehetőségeket, amíg végül Mario felajánlotta, hogy átadja nekünk az apartmanját (melyet egyébként kevesebb, mint két órája foglalt el, a városba érkezését követően). Húsz dollárért az apartman házat működtető Olivia is egyetértett az ötlettel.
Gyorsan kiderült, hogy Mario Olivia-nál hajtja majd álomra fejét egy vélhetően romantikus kis éjszakára. Asszem ez egy igazi win-win (sőt win-win-win Cool) helyzet.

Terveink szerint reggeli után indulni akartunk a városból, így összepakoltuk minimál cuccunkat és már készültünk elhagyni az apartmant, amikor kopogtattak.
Mario volt az és gyorsan összeraktuk, hogy együtt megyünk reggelizni. Irány a piac! A chilaquiles közben már látszott, hogy ebből ma nem lesz továbbindulás. A reggeli, majd Tlaquepaque csodálatosan kifinomult galériáinak és művész boltjainak besétálása után együtt mentünk be Guadalajara-ba körülnézni.
Mario egyébként 3 hónapra jött el otthonról (San Francisco-ból) azzal a céllal, hogy beutazza Mexikót, meglátogassa távoli rokonait, és nem utolsó sorban mexikói feleséget keressen magának Kiss. Szép lassan kiderült, hogy Tlaquepaque-ban is laknak rokonai, konkrétan a kedvenc unokatesója. Délután őt is megismertük, és vele együtt bejártuk Guadalajara néhány különleges helyét.
A délutánt egy szendvicsező helyen zártuk egy-egy óriás kubai szendviccsel (Torta Cubana) a kezünkben. Ezek a kubai cuccok a szendvicsek királyai.

Mario aznap egyel nagyobb apartmanba költözött, hogy amíg itt van, addig együtt lakhasson az unokatesójával. Két szobájának egyike kezdetben azonban üresen fog állni, így felajánlotta, hogy a tegnapi szobánk helyett töltsük nála az éjszakát. Mókás, ezzel az előző napi tökéletes szobából egy jóval nagyobbra upgradeltünk, ráadásul gratis.

A piacon
A piacon
Este megismerkedtünk a szintén az apartman házban lakó holland sráccal is, aki hosszabb időre költözött Mexikóba. Ő sajnos nem tudott velünk jönni (mert este érkezik amszterdami cimborája, akit nemsokára fogadnia kellett a reptéren), de mi ötösben (Oliva, Mario, Unokatesó, Mi ketten) lementünk tequilázni az El Parian-ra, Tlaquepaque híres főterére, amely esténként a mariachik élő színpadává válik.
A tökéletes nap után azzal feküdtünk le, hogy másnap reggeli után indulunk Guanajuato-ba.

A késői reggelihez ~10 körül szedtük össze magunkat, és egyszerre léptünk ki a folyósóra a szomszédba tegnap megérkezett amszterdami arccal. Felszedtük Olivia-t is és öten indultunk a piacra egy welcome / búcsúreggelire.
Amikor megkérdeztük az amszterdami srácot, hogy mit csinál első mexikói estéjén, ezt az egyszerű választ adta: „I throw a little party.” Hát ez megadta a beszélgetés ívét. Gyorsan kiderült, hogy egy 10-20 fős szülinapi party-ról beszélgetünk. Eldőlt, Maradunk!

A csendes délután során testben és lélekben mindenki készült a party-ra. Ki-ki a maga módján. Mario például - az unokatesója révén szerzett helyismereti előny révén - rövid városi túra után egy 5L-es kiszerelésű házilag készített tequilaval tért vissza az apartmanba.

Mennyei költemény
Mennyei költemény
Mire észrevettük, este lett. Szép lassan elkezdtek szállingózni a szomszédba a legkülönbözőbb nációk képviselői, majd egy ponton mi is átpörögtünk a buliba.
Néhány perc elteltével már speckó tequila koktéllal a kezünkben álltunk az erkélyen és a csillagokat nézve hallgattuk a Strange love-ot Mario előadásában. A pillanat legalább olyan mágikus volt, mint annak idején az a Black Magic Women aláfestésű indonéz éjszakánk, amelyről majd még írnunk kell.
Ahogy telt az este sorban ismertük meg az arcokat, és a hozzájuk kapcsolódó történeteket. Skócia, Kanada, Mexikó, Hollandia és az USA állampolgárai, akik egytől egyig elképesztően jó fejek voltak.
A házibuli csúcspontján aztán körbejárt a hír, hogy felkerekedünk és megnézzük a szerda esti guadalajarai party scene-t. Alapesetben az ötlethez nem fűztünk volna nagy várakozásokat, de az adott pillanatban mi sem tűnt természetesebbnek. És érdemes volt!

Elsőként a város elitjének szórakozóhelyére indultunk, de itt nem sikerült ugranunk a dress kódot, így tovább kellett mennünk. Azt persze soha nem fogjuk megtudni, hogy a tényleges probléma a ruházatunkkal volt, vagy azzal hogy összesen egy lány volt a társaságban. (Guess who?)
A második helyválasztás még érdekesebbnek bizonyult. A buli helyi résztvevői valószínűleg igyekeztek a város szívét-lelkét bemutatni a nemzetközi társaságnak, így következő állomásunk a Men’s Club Guadalajara volt. Itt már tovább jutottunk a biztonsági őrökön, sőt! Huhh… A legviccesebb tapasztalat a hellyel kapcsolatban mindenesetre az, hogy nem volt női WC!
Szumma 5 perc nézelődés után néhányan még maradtak, néhányan pedig továbbálltunk egy harmadik helyre, a Wall Street-be. Itt végre otthon éreztük magunkat.
A Men’s Club-os cukorkákért cserébe bedumáltuk magunkat az ajtón és azonnal egy fergeteges party közepébe csöppentünk. A nyitott hely színpadán egy helyi ska / reggae csapat játszott, a parketten pedig komolyan pörgött a boogie. A házibulin megismert spanyol tanár úr társaságában mi is befolytunk a színpad elé és egészen az utolsó számig táncoltunk.
A zene befejeztével aztán egy szerencsére rövid, de örökre emlékezetes betekintést nyertünk a helyi gang világba, sőt a bőrünkön éreztük a tapintását. A történetről Csirkefej ír majd részletesen, ő ugyanis külső, független szemtanúja volt az eseményeknek.

Hajnali négy körül, a fiú klubból hazatérő holland különítménnyel szinkronban tértünk nyugovóra békés, tlaquepaquei apartmanunkban.

Csütörtök reggel elsétáltunk a piacra és most már visszavonhatatlanul elfogyasztottuk tlaquepaquei búcsúreggelinket. Reggeli közben az egyik holland srác felvetését, hogy milyen jó lenne együtt elmenni a közeli Chapala-tóhoz, már csak egy mosollyal nyugtáztuk.

Koradélután volt, mire mindenkitől elbúcsúztunk és elindultunk a múmiák városa, Guanajuato felé.




A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
No. 4 :
az ott az esti tequilázás
Hozzászóló: chicken • 2008-02-24 00:44:52
No. 3 :
Helló markomirko! 5 másodperccel győztem tök véletlenül. Bocs.
Hozzászóló: Bukta • 2008-02-24 00:32:03
No. 2 :
hahaha, csirkek:)

kicsit faradt a fejetek a reggelinel! igy tovabb!
Hozzászóló: markomirko • 2008-02-24 00:27:46
No. 1 :
Hihetetlen, hogy egy csomó, a világ különböző részéről érkezett idegen ember milyen gyorsan meg tudja találni a közös hangot, ha béke van és mindenki jószándékú. Azt hiszem, erre még sokáig fogtok emlékezni.
Hozzászóló: Bukta • 2008-02-24 00:27:41
 
< < <   > > >