Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Mexikó IV. - Utazás a Ruta Maya-n Chiapason és a Yucatánon át (2008. január 26. - február 5.) Nyomtat E-mail
2008 February 22, Friday
Kukulkan illúziója
Kukulkan illúziója
San Cristobal de Las Casas-ból észak-kelet felé haladtunk tovább és sorban meglátogattuk Chiapas és a Yucatán-félsziget számunkra legérdekesebb maja romvárosait. A dzsungelben fekvő Palenque után Campeche és Merida városának érintése után két napot a lenyűgöző Chichen Itza megismerésével töltöttünk. Végül a Tiszteletbeli Magyar Nagykövet Cancunban való meglátogatása után tovább folytattuk utunkat Tulum tengerparti romvárosa felé.

A néhány kiválasztott maja romváros meglátogatásának egyik meglepőbb tapasztalata az volt, hogy az egymástól való különbözőségük miatt nem tudtuk megunni őket. Palenque különlegességét a dzsungelben való elhelyezkedése adta, Chichen Itza esetén a maják csillagászati ismereteiből adódó építészeti meggondolások voltak lenyűgözőek, míg Tulum-ot a romok tengerparti fekvése miatt találtuk verhetetlennek.

A romok és a köztes városok bejárása közben persze újabb mókás arcokkal ismerkedtünk meg, mint például a rendszám nélküli lakókocsival utazó ötfős chilei család, vagy egy vízi kacsa társaságában, Defenderrel utazó Thomas.


Palenque templomai
Palenque templomai
Szombaton délután érkeztünk meg San Cristobal de Las Casas-ból Palenque-be. Az első kellemes meglepetés már a romok előtt ért minket. A romváros bejárata előtt nem sokkal megpillantottunk egy kempinget, és annak kertjében egy kék 110-est sátorral a tetején. Ezzel megvolt a program Palenque meglátogatása utánra is.

A romok körül sétálva megtudtuk, hogy a maják által i.e. 100-tól i.sz. 900-ig tartó ezer éves periódusban lakott város a nyugati világ számára 1746-ban úgy vált ismertté, hogy egy maja harcos elvezetett egy spanyol papot a romokhoz. Később több fázisban történt a romok és így a maják történelmének feltárása, mely természetesen még mind a mai napig folyamatban van.

Az ősi város megtekintése után bekanyarodtunk a közeli kempingbe, ahol a kék Defender tulajdonosai már vártak ránk. Egy kedves svájci párral ismerkedtünk meg, akik több mint két éve vannak úton autókájukkal, és eddig Kanadát, az USA-t és Mexikót járták be (vagyis ők is dél felé tartanak, Argentína felé Laughing).
Az este hátralévő részét a tapasztalatok kicserélésével, illetve például a mindannyiunk előtt álló Darian-gap-en való átkelés lehetőségeinek fontolgatásával töltöttük.

Palenque virágai
Palenque virágai
Vasárnap magunk mögött hagytuk Palenque-t és elindultunk a Yucatán-félszigetre. Mexikói barátaink véleményére adva az útba eső Campeche-ben nem terveztünk hosszabb megállót, és az estét már Meridában akartuk tölteni. Campeche-ben így csak egy rövid ebéd idejére maradtunk, amelyről azonban sokkal kedvesebb emlékeink vannak, mint a később Meridában töltött estéről. Merida az út során már nem az első nagyváros, amelyet zsúfoltsága és koszossága miatt inkább egy kényszerű megállóként éltünk meg, mint egy kellemes városnézős kikapcsolódásnak. Az érkezést követően azonnal fontolóra vettük, hogy azzal a lendülettel tovább is állunk Chichen Itza-ba, azonban egy dolog visszatartott minket.
Merida az utolsó nagyváros Mexikóban, amely Land Rover kereskedéssel és szervizzel rendelkezik és tudtuk, hogy a Közép-Amerikában való alámerülés előtt meg kell nézetnünk az autón nemrég azonosított gyanús kis olajszivárgást, illetve kísérletet akartunk tenni a jobb első ökölfej kicseréltetésére. Nem tudtunk mást tenni, maradnunk kellett.
Hosszú keresgélés után egy kis szálloda előtt parkoltunk le éjszakára, majd az éjjeli őrrel való gyors egyeztetést követően néhány perc alatt láthatatlan helyre pakoltunk értékeinket és becsúsztunk takaróink megnyugtató melegébe.

Hétfő reggel egy gyors fürdés után a Land Rover szervizben kezdtük, ahol miután elmondtuk, hogy mit szeretnénk, először kedvesen szabadkoztak, hogy ők Defendert nem forgalmaznak és így nem szerelnek, de azért vetnek rá egy pillantást.
Azonnal értettük, hogy az ökölfej itt sem lesz kicseréltetve, azonban az autó alját védő haspáncélon éktelenkedő olajfolt eredetét minden valószínűséggel ki fogjuk tudni deríteni. Mi a váltóra gyanakodtunk, de a pontos diagnózishoz meg kellett emelni az autót és le kellett csavarozni az autó aljára rögzített lemezt.
A makulátlan Land Rover szervizben töltött 2-3 óra után tökéletesen jó érzéssel távozhattunk. Kiderült, hogy a haspáncélon látható foltot nem a váltók valamelyike, hanem a tartalék üzemanyag tartályból szivárgó gázolaj okozta. A probléma így gyorsan orvosolható volt.
A szereléshez kapcsolódó másik igazán kellemes meglepetés az volt, hogy amikor a számlánk kiegyenlítésére került a sor és megmutattuk a Land Rover Hungary-tól kapott támogató levelünket, akkor egy gyors döntést követően elmondták a jó hírt: a Land Rover Merida is beáll a támogatóink sorába Wink, vagyis a szervizt grátisz kaptuk.
Köszönjük ezúton is a Land Rover Hungary közreműködését, és igyekszünk továbbra is világszerte hirdetni a márka jó hírét.

Még több fényjáték
Még több fényjáték
Egy gyors ebéd után tovább gurultunk a ~100 km-re fekvő Chichen Itza-ba. A délutáni érkezés után rögtön megtudtuk, hogy esténként fényshow látható a romoknál, melyet mindenképpen érdemes megnézni. 7-kor már kint sétáltunk a lenyűgöző maja-tolték város romjainál és gyönyörködtünk a központi Kukulkán piramisra vetített színes fényjátékban. A vizuális effektek mellett a város történelméről szóló hangalámondás egészíti ki az élményt, melyből egyelőre viszonylag keveset profitáltunk, mivel spanyolból még nem vagyunk túl erősek. Sebaj, még csak Közép-Amerika elején vagyunk Cool.
A legérdekesebb részlet talán az volt, amikor annak szimulációját nézhettük végig, ahogy a tavaszi és őszi napéjegyenlőségkor Kukulkán (Quetzalcóatl), a kígyó felmászik, illetve leereszkedik a hatalmas El Castillo piramis oldalain.

Másnap hosszú órákon keresztül jártuk a romokat és többek között megpróbáltuk beleképzelni magunkat abba a frenetikus hangulatba, melyet az itt élők élhettek át Mexikó legnagyobb és leglenyűgözőbb „foci stadionjában” a nevezetes maja labdajátékok alkalmával. A falon látható kőfaragások azt sugallják, mintha a vesztes csapatok játékosai közül a meccs után néhányat feláldoztak volna. Elég komoly motiváló tényező Wink!

Délután tovább indultunk kelet felé, Cancunba, ugyanis Tiszteletbeli Magyar Konzulátuson ott várt ránk az új Carnetünk, Németországból, az ADAC-tól.
Ahogy megérkeztünk a városba, az első utunk az AquaWorld épületbe vezetett, Roberto Diaz-hoz. A késő délutáni időpont ellenére szerencsére bent találtuk irodájában a tiszteletbeli konzult, aki rendkívül szívélyesen fogadott minket. Átadta a Carnet-et, ami épp aznap reggel érkezett meg, és aláfestésként elmesélte konzullá válásának történetét, illetve beszélt konzuli tevékenységeiről és az aktuális magyar vonatkozású dolgokról.
Jó volt látni, hogy magyar gyökerekkel rendelkező mexikóiként milyen szívélyesen beszél hazánkról, és mennyire fontosnak tartja az ideutazó vagy itt élő magyarok segítését. Őszintén szólva ez volt az első pozitív tapasztalatunk az utazásaink során eddig végigjárt magyar követségek / konzulátusok hálózatában. Reméljük, hogy látunk még majd ilyen jó példát.

Időközben ránk esteledett, így már nem indultunk tovább Tulum-ba, hanem inkább beültünk a 100% Natural nevű helyre egy jugo-ra és veggie taco-ra.

Helyiek Tulumban
Helyiek Tulumban
Eredetileg egy éjszakát terveztünk Tulum-ban maradni, és még a hétvége előtt túl akartunk lenni a belízi és guatemalai határátlépésen, mert az tapasztalataink szerint mindig zökkenőmentesebben megy hét közben.

Aztán az egy éjszakából egy hét lett. Maga Tulum város szerintünk semmi különös, viszont a partnak van egy nagyon megnyugtató hangulata, a romok elhelyezkedése pedig verhetetlen.
Rögtön az első teljes Tulumban töltött napunkon összefutottunk egy, majd még egy német Defenderrel. Vicces, hogy az európaiak errefelé Defikkel furikáznak.
Mindkét autó dél felé tart, de a mi tempónkhoz képest látszólag sokkal lassabban. Így legalább tudunk majd adni nekik néhány tippet a Darian-gap-en való átjutással kapcsolatban.

Tulum látkép
Tulum látkép
5-én kedden, utolsó tulumi napunkon megnéztük az egykori kikötőváros romjait, amely egyike az utolsóként elhagyott maja településeknek. (A ma használatban lévő Tulum névtől eltérően a maják annak idején vélhetően Zama-nak, vagyis „Hajnal”-nak hívták) A spanyol hódítást követően ~75 évvel magára hagyott várost még hosszú ideig látogatták maja zarándokok, illetve a kasztok háborúja idején sok maja menekült számára nyújtottak menedéket a város szürke falai.

Miután búcsút intettünk nemrég megismert német barátainknak, szerdán reggel leautóztunk délre, a ~250 km-re fekvő belízi határra, hogy épp egy kerek hónap mexikói tartózkodás után elhagyjuk a tequila és a fieszták országát, illetve átlépjünk a függőágyak földjére.




A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
No. 1 :
A beszámolóból úgy érzem, hogy Mexico az út egyik különleges országa volt.
Hozzászóló: Bukta • 2008-02-24 13:46:29
 
< < <   > > >