| Belíz - Utunk egyik legkellemesebb meglepetése (2008. február 6. - 8.) |
|
|
| 2008 March 03, Monday | |
 Yah man Elhatározásunk ellenére már Belízben éreztük, hogy nem lesz egyszerű csak úgy átvágni Közép-Amerikán, mivel a régió nemcsak, hogy számos látnivalót rejt, de az egyes országok kultúrája, hangulata és lakói is rendkívül érdekesek. Első éjszakánkat a belízi San Ignacio városában terveztük tölteni és másnap tovább akartunk haladni Tikal felé, Guatemala-ba. Már a második napi tervet sem sikerült tartanunk, mivel Belízt és az ott forrongó választási hangulatot olyan izgalmasnak tartottuk, hogy nem tudtunk egy éjszaka után továbbmenni. Tulumból elindulva, úton a belízi határ felé, megálltunk a Cenote Azul-nál, ami egy 90m mély természetes tó. Rövid séta és gyors ebéd után tovább gurultunk Chetumal irányába, és a tökéletes napsütésben nekiugrottunk a határátlépési rutinnak. Minden lenyűgözően egyszerűen ment mindkét oldalon. Le a kalappal!  Ügyintézés közben megismerkedtünk egy San Francisco-ból érkezett utazó csapattal, akik közül az egyik srác magyar származású volt. Ők két kisbusszal nyomták öten. Ann, David, Roberto, és egy vidám párocska, akiknek a nevére sajnos nem emlékszünk. Egy rövid beszélgetés során csomó közös érdeklődési területet és múltbeli eseményt találtunk a srácokkal. (Ők is ott voltak például a 2006-ös Soulclipse-en.) A Belízbe való szerencsés belépést követően egy időre búcsút intettünk egymásnak, és megbeszéltük, hogy nemsokára találkozunk Tikal-ban.  A helyi cucc  - máris ismét összehozott bennünket a sors. Nagy volt az öröm.Sötétedés után értünk San Ignacio-ba. A városban való gyors körülnézés után begurultunk a központtól nem messze található Midas Resort nevű hely udvarára és befizettünk egy autóban alvós, fürdőszoba használós megoldásra. A városban elköltött első belízi vacsoránkon komoly meglepetés ért minket a kaja minőségével kapcsolatban. A vegetáriánus választék hihetetlen és a megrendelt cuccok minősége álomszerű volt. Az igazi öröm az volt, hogy az elkövetkező belízi evések alkalmával egyszer sem tudtunk rosszat választani. Igaz, hogy nem töltöttünk sok időt az országban, ezért általánosságban nem nyilatkozhatunk, de San Ignacio éttermei alapján - az utunk során bejárt országok között - Belíz kaja szempontból mindenképpen az első háromban van.  A győztes párt Napközben körbenéztünk a városban, elsétáltunk az egyik választási helyszínhez, ahol meglepő kép fogadott minket. A választásnak helyt adó épület mellett az aktuális kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt is felállított egy-egy pavilont, mely körül több száz kék (PUP - kormánypárt) és piros (UDP - ellenzéki párt) pólós arc serénykedett. Szóróanyagokat osztogattak, információt nyújtottak és néhányan papírjaikba merülve lázasan dolgoztak. A legviccesebb talán az volt, hogy mindkét párt elkészített egy-egy minta szavazó cédulát, saját preferenciáit bejelölve, melyet nemcsak szórólapokon osztogattak, de óriás transzparens formájában is elhelyeztek a szavazó helység bejáratánál. Azt nem sikerült kiderítenünk, hogy ismert-e Belízben a kampánycsend fogalma, de ha van is erre vonatkozó szabályozás, azt akkor sem veszik túl komolyan.  Lelkes kampányolók Vacsora után besétáltunk a városba és legnagyobb meglepetésünkre fieszta hangulat helyett csendes utcákat és azon nagy számban felsorakozott UDP támogatókat találtunk. PUP szimpatizánsok sehol. Gyorsan kiderült, hogy nagy valószínűséggel nemcsak San Ignacio szavazókörzeteiben, de országos szinten is az UPD nagy arányú győzelme várható, és az esetleges utcai feszültségeket elkerülendő a PUP szimpatizáns kék pólósok visszavonultak otthonaikba. A helyzet felmérése után mi is okosabbnak tartottuk hazaballagni és rákészülni a másnapi korai indulásra. Péntek reggel elbúcsúztunk angol származású kedves házigazdánktól, egy rövid körre még benéztünk a városba, majd célba vettük Guatemala-t és a csodálatos Tikal-t.  San Ignacio latkép A lakosság etnikai sokszínűségének köszönhetően, az országban a különböző népcsoportok rendkívül izgalmas együttélése figyelhető meg. Az összesen mintegy 2-300 ezer ember megdöbbentő számú etnikumból áll össze: kreolok, meszticek, maják, garifunák és természetesen fehérek, illetve sárgák teljesen természetesen élnek egymás szomszédságában. A látvány mellett további izgalmat visz az érzésbe a különböző nyelvek jelenléte és hangzása. Mi a legtöbbször a kreolt és azt az utánozhatatlan angol dialektust hallottuk, amely valószínűleg a gyarmati idők óta folyamatosan formálódik. Szóval az ország kellemes, érdekes, laza, és akkor a Karib-tengeren fekvő szigeteiken még nem is voltunk … Ui.: Egy szomorú hír Belízzel kapcsolatban, hogy épp három héttel ott tartózkodásunkat megelőzően hunyt el a garifuna kultúra világszerte híres képviselője, Andy Palacio. A nemzet egyik hősének tekintett punta rock sztárral kapcsolatos események az egész országot megrázták. (A helyiek utólag azt mondták, hogy a közelgő választások ellenére egy ideig a hírcsatornák többsége Andy-re fókuszáltak.) Az öröm az ürömben, hogy az eredetileg áprilistól tervezett Andy Palacio & the Garifuna Collective turné a tervek szerint megtartásra kerül Andy emlékére, számos feltörekvő garifuna együttessel a programban. A szervezők és művészek egyetértenek abban, hogy Andy is mindenképpen a turné megtartását támogatná.     No. 2 : Aranyos, békés kis ország lehet ez a Beliz, nem úgy mint ez a Hungary 2008-ban, ahol mi élünk. Különösen március 9-én este a népszavazási választások után, amikor még sokkal dühösebbek az emberek egymásra, mint egy normál hétköznapon.Hogy miért van ez, a franc tudja. De ki kellene deríteni, mert lassan már lakhatatlan lesz ez a hely! No. 1 : negy nappal a halal elott kertem toletek, hogy vegyetek egy albumot nekem:( tovabbi jo utat! |
| < < < | > > > |
|---|
Hozzászólások