Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
4 nap Guatemala (2008. február 8. - 29.) - Romok, Vulkánok, Dengue-láz Nyomtat E-mail
2008 March 20, Thursday
Hűsítő fürdő
Hűsítő fürdő
Belíz után, következő közép-amerikai állomásunk Guatemala volt, ahova Belízhez hasonlóan azzal a tervvel a fejünkben érkeztünk, hogy a néhány kiválasztott látványosság meglátogatása mellett, négy nap alatt határozottan végighaladunk az országon.
Az első két nap során feszesen tartottuk a tervet, de aztán a Lago de Atitlan-hoz érkezve kicsit alábbhagyott a lendület, míg végül egy nem várt Dengue-láz három teljes hétre megnyújtotta itt tartózkodásunkat.
Szerencsére a kényszerpihenő pont a régió szerintünk egyik legnyugodtabb helyén, a Lago de Atitlan mellett ért minket. Két hétre a kedves San Pedro falu lakói lettünk, ahol a betegség legyűrése mellett, tökéletesen ráhangolódtunk Közép-Amerikára, kicsit belerázódtunk a spanyol nyelvbe és ismét új barátokra tettünk szert.


Délután 3-kor érkeztünk a Tikal-t körbeölelő nemzeti park bejáratához. 15 km-rel beljebb leparkoltunk a romoknál található látogatói központnál, ahol olyan heves eső kerekedett, ami rögtön meggyőzött bennünket a romváros bejárásának másnapra halasztásáról. Az éjszakát a Jaguar Inn kertjében töltöttük egy kanadai párral együtt kempingezve.

Tikal látkép
Tikal látkép
Másnap ismerős hangokra ébredtünk. Egy reggeli kávéra vadászva Dávidék sétáltak be a szálláshelyünkre, akiket két nappal ezelőtt ismertünk meg a mexikói - belízi határon. Nagyon megörültünk egymásnak és egy rövid beszélgetés után együtt indultunk neki a romoknak.
Ha ki kellene emelni a legcsodálatosabb napokat az utunkról, akkor ez biztosan az elsők között szerepelne. Egész nap a dzsungelben elszórtan található romok között sétáltunk, szándékosan a legkevésbé érdekesebbek felől a legizgalmasabbak felé haladva. Ahogy haladtunk és beszélgettünk az élet dolgairól, sorban bukkantak elő a buja növényzetből az izgalmas épületcsoportok.
Koradélután értünk a romok egyik leghíresebb részéhez, az ún. Gran Plaza-hoz, ahol felmásztunk a II. Templom tetejére és hosszú ideig gyönyörködtünk az élményben.

A romok bejárását a Gran Plaza-hoz közeli G épületcsoportnál zártuk. Már csak egy tökéletes naplemente pontot akartunk találni, amikor egy jellegzetes sziluettet pillantottunk meg a távolban. Hihetetlen, hogy órák óta senkivel nem találkoztunk és a több négyzetkilométernyi területen épp itt és épp most sétál Roberto, hondurasi barátnőjével. Ők Davidék cimborái, akiket szintén a belízi határon láttunk utoljára. Azóta Roberto levezetett Honduras-ba, hogy elhozza Rosa-t és innentől együtt utazzanak.

The Door
The Door
Mi tudtuk, hogy naplementét akarunk nézni, Roberto pedig tudta, hogy hova kell menni a tökéletes látványhoz. Visszasétáltunk és felmásztunk a legmagasabb épületre (a 64m magas IV. Templomra), majd a zárórát betarttatni készülő biztonsági őrrel megegyeztünk, hogy a naplemente végéig mi a templom falának elzárt, nyugati részén fogunk tartózkodni. Nem teszünk semmi rosszat, csak nézünk. És tényleg csak néztünk. Végigkísértük, ahogy a sűrű lombkorona (Dávid szabad fordításában „kanapé”) felett egymást váltják a vörös és sárga legkülönbözőbb árnyalatai, majd szép lassan átveszi helyüket a szürkeség.
Lemásztunk, és a sötét dzsungel különleges hangjait hallgatva kisétáltunk az egykori maja város romjai közül és átadtuk a terepet a howler makiknak.

Az estét egy nagy közös vacsorával zártuk a romok bejáratához közeli Tikal Inn-ben. A kaja és a kiszolgálás nem volt egy nagy durranás, de a nyolcfős asztaltársaság különleges tagjainak köszönhetően, láthatóan mindenki jól érezte magát.

Töltőállomás
Töltőállomás
Vasárnap reggel mindenkitől búcsút vettünk és elindultunk délre, Rio Dulce irányába. Út közben egy rövid városnézés és ebéd erejéig megálltunk a hangulatos Flores-ben. Vacsorára értünk a vitorlás földkörüli utazók guatemalai törzshelyére, Rio Dulce-ba, ahol egy számunkra teljesen új miliővel ismerkedhettünk meg.

Hétfőn el akartunk hajókázni a garifunák lakta Livingston-ba, de az előző éjszaka elkezdődött eső makacsul kitartott, ezért reggeli után rögtön továbbindultunk az ország dél-nyugati részén fekvő Atitlan-tóhoz (Lago de Atitlan).
Egész napos vezetés után este érkeztünk meg a tó partján fekvő Panajachel-be, ahol rögtön bevetettük magunkat a Campana Campground nevű helyre. Az igénytelen kemping legkellemesebb meglepetése az volt, hogy a hátsókert vizes füvén utazókra utaló jelekre lettünk figyelmesek. Lakóbusz, terepjáró, motor, sátrak, és rendszámok a világ különböző tájairól. Megnyugtató érzés volt, hogy nem csak mi töltjük az éjszakát ezen az elsőre lakatlannak tűnő helyen.

Vigyázat!
Vigyázat!
Reggel gyorsan kiderült, hogy errefelé már nem az a helyes kérdés, hogy ti mióta utaztok, és milyen országokat látogattok meg, hanem az, hogy ti észak felé vagy dél felé mentek.
A legjobb barátunk egy francia rendszámú terepjárót vezető középkorú angol párocska lett, akikkel hosszú órákon át szórakoztunk egymás eddigi úti tapasztalatait mesélve.
Panajachel maga egyébként nagyon nem jött be. Nem nagyon értjük, hogy mi az ami egy utazó számára vonzó lehet benne. Koszos, zajos, büdös és mindenhol a portékáikat a szádba nyomó helyiek. Lehet, hogy egykor csodálatos volt, de úgy néz ki, hogy eljárt felette az idő és elvesztette romantikáját.

Lago de Atitlan
Lago de Atitlan
Szerdán reggel felkerekedtünk, hogy áthajózzunk a tó túloldalán található San Marcos-ba, vagy San Pedro-ba. San Marcos-ba a nyugalomért és a meditációért érdemes menni, míg San Pedro állítólag egyszerűen csak kellemes.
A kikötőbe érve az első hajó San Pedro-ba indult, így eldőlt, először oda megyünk. San Pedro La Laguna-ba érve azonnal éreztük, hogy itt egyszerűen minden más. A légkör, a helyiek, az utazók, az egész falu tökéletesen chill. Két órás ott tartózkodásunk során elhatároztuk, hogy másnap elautózunk a csütörtöki chichicastenangoi (chichi-i) piacra, és este nem Panajachel-be megyünk haza, hanem az idilli San Pedro-ba. Szerintünk ez a hely a világ jelenlegi hippie hangoutjai között az első ötben szerepel. Békés, barátságos, olcsó falu, ahol az őslakosok és az utazók ritkán látható szimbiózisa tapasztalható.

Helyiek Chichi-ben
Helyiek Chichi-ben
Csütörtök délelőtt korán autóba ültünk, hogy Chichi-ben részesei lehessünk az aznapi színes forgatagnak. Szerda és szombat esténként maja kereskedők százai érkeznek a városba, melynek központi tere hetente kétszer Guatemala legnagyobb őslakos piacának ad helyt. A kereskedők általában a főteret környező árkádok alatt alszanak, majd hajnalban a legkülönbözőbb portékákkal pakolják tele standjaikat. A zöldségekkel, gyümölcsökkel, fűszerekkel, ruhákkal, játékokkal, kézműves termékekkel megrakott standok árui folyamatosan fogyatkoznak, majd koradélután alábbhagy a nyüzsgés, és a megmaradt termékek pakolása közben, lélekben már mindenki a következő piacnapra készül.

Kinézelődtük magunkat és 3 körül elindultunk vissza az Atitlan-tóhoz. A Pánamerikai Hwy-ről lekanyarodva, utunk egyik legemlékezetesebb 25 km-ét tettük meg. San Pedro felé haladva végtelennek tűnő, meredek szerpentinen ereszkedtünk le az Atitlan-tóhoz, amely egy vízzel megtelt 320 méter mély, beomlott vulkáni tölcsér. Az egyébként is lélegzetelállító élményt tovább színesítette a tavat körülvevő három vulkán látványa (San Pedro, Atitlan, Toliman), melyek mindegyike magasabb 3000 méternél.

Riksa San Pedro-ban
Riksa San Pedro-ban
A faluba való megérkezésünkkor még nem tudtuk, hogy tervezett maximum 4 napos tartózkodásunk ellenére, pontosan két hét múlva hagyjuk majd csak el Közép-Amerika e csodálatos, rejtett kis szegletét.

Péntek este találkoztunk Áronnal és barátaival, akit még utunk elején ismertünk meg egy támogatói levelezés során. Áron néhány hónapja utazott ki kedvesével Guatemala-ba és egy időre San Pedro-ban telepedtek le. A környék felfedezése mellett leginkább túravezetéssel foglalkoznak.
A pénteki vacsorát így négy magyar, egy ausztrál és egy mexikói utazó társaságában töltöttük. A vacsora egyetlen kellemetlen tényezője az aznap este kezdődő, néhány hetes kis Dengue-sztori első tüneteinek jelentkezése volt. Mivel Csirkefej doktorúr kifejezetten ragaszkodott ahhoz, hogy a betegség lefolyásának bemutatását, és az ehhez kapcsolódó szakértői állásfoglalást ő tegye meg az oldalunkon, ezért a történet leírása az ő blogjában fog megjelenni.

Mindenesetre a Dengue intenzív részének lefutásáig San Pedro-ban maradtunk, és igyekeztünk minél kellemesebben tölteni az előzetesen nehezen megbecsülhető hosszúságú időszakot.
Legkellemesebb élményeink közé tartozik egy magyar - német vegyes párossal (Hajnival és Andreasszal) való megismerkedés és a velük való időtöltés, illetve a szabadság egy érdekes formájának megélése.
Az út eddigi része során elég feszes tempóban haladtunk és ha maradtunk is néhány napot valahol, akkor mindig kapcsolódott valami elvégzendő feladat is a pihenéshez. Ha megnéztünk és megírtunk, illetve megszerveztünk mindent, akkor nem nagyon volt olyan, hogy csak úgy „lettünk volna”. Ilyen módon azt a semmittevős szabadságot, amikor nem vagy időhöz kötve és nem tornyosulnak előtted feladatok, csak úgy „vagy”, azt az út során eddig nem tapasztaltuk meg. Hozzátartozik persze, hogy egyikünk sem olyan ülős, nézelődős fajta. Eléggé mozog bennünk a tenni akarás.
Most pedig itt voltunk San Pedro-ban, ahol egy külső kényszerítő oknál fogva „be voltunk zárva”. (Vicces egyébként, hogy San Pedro beceneve az utazók körében „Golden Prison”. Hát ez a mi esetünkben is nagyon igaznak bizonyult.)
Ha tudtunk volna menni, biztosan mentünk volna, de valószínűleg így kellett lennie. Ha magunktól eddig nem, akkor most egy külső erő hatására lelassulunk és kicsit megtapasztaltuk, hogy milyen csak úgy lenni.

Csirke témájába való belemászás nélkül annyit talán elárulhatunk, hogy a betegség ciklikusan jelentkezett, így a lázas időszakok közötti egyik tünetmentes napon, pénteken egy hangulatos napot töltöttünk a közeli San Marcos-on.

Végül, két héttel a San Pedro-ba való megérkezésünket követően, búcsút intettünk az ez idő alatt már a mindennapjaink részévé vált ismerőseinknek, és csütörtök délben elindultunk a közeli Antigua irányába.

A koloniális városnak mondott Antigua-ba magas elvárásokkal érkeztünk, de ez ezúttal is hiba volt. A tervezett egy éjszaka után legalább nyugodt szívvel indultunk tovább El Salvadorba.




A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
No. 9 :



Most skype-olok gyerekkori baratommal es megkert ra hogy hivjalak meg hozza...
Van-e kedvetek Brazilban (Manaus-ban) is at ugrani?
Jobaratom (magyar gyerek) a Lori ott el mar jo ideje es nagy "off road jeep" dzsungelen keresztul-kasul, foleg a BR319 trans amazoniai BR230 utolso 200km en hajto - tehat szivesen latna titeket! itt a cime : http://www.balaio.com.br/aventuras/index.htm
link: Em setembro no BR-319
link: No Limite
telefon: 92 91662793
Ez pedig legkozelebb ha beled csipne a feher csikos zummogo :

Cure For Dengu
I receive this from our office email so this can be trusted

Dear All

I would like to share this interesting discovery from a my classmate's son who
has just recovered from dengue fever. Apparently, his son was in the
critical stage at the SJMC ICU when his pallet counts drops to 15 after 15
litres of blood transfusion. His father was so worried that he seeks
another friend’s recommendation and his son was saved. He confessed to me
that he give his son raw juice of the papaya leaves. From a pallet count of
45 after 20 litres of blood transfusion, and after drinking the raw papaya
leaf juice, his pallet count jumps instantly to 135. Even the doctors and
nurses were surprised. After the second day he was discharged. So he ask me
to pass this good news around.
Accordingly it is raw papaya leaves, 2 pcs just cleaned and pound and
squeeze with filter cloth. You will only get one tablespoon per leaf. So
two tablespoon per serving once a day. Do not boil or cook or rinse with
hot water, it will loose its strength. Only the leafy part and no stem or
sap. It is very bitter and you have to swallow it like Won Low Kat. But it
works.
Papaya Juice - Cure for Dengue
You may have heard this elsewhere but if not I am glad to inform you that
papaya juice is a natural cure for dengue fever. As dengue fever is rampant
now, I think it's good to share this with all. A friend of mine had dengue
last year. It was a very serious situation for her as her platelet count
had dropped to 28,000 after 3 days in hospital and water has started to
fill up her lung. She had difficulty in breathing. She was only 32-year
old. Doctor says there's no cure for dengue. We just have to wait for her
body immune system to build up resistance against dengue and fight its own
battle. She already had 2 blood transfusion and all of us were praying
very hard as her platelet continued to drop since the first day she was
admitted.
Fortunately her mother-in-law heard that papaya juice would help to reduce
the fever and got some papaya leaves, pounded them and squeeze the juice
out for her. The next day, her platelet count started to increase, her
fever subside. We continued to feed her with papaya juice and she recovered
after 3 days!!! Amazing but it's true. It's believed one's body would be
overheated when one is down with dengue and that also caused the patient to
have fever. Papaya juice has cooling effect. Thus, it helps to reduce the
heatiness in one's body, thus the fever will go away. I found that it’s
also good when one is having sore throat or suffering from heatiness.

Dr Sumedha Bajaj
Bombay Hospital
12, Marine Lines, Mumbai - 400 020, India.
022-2067676 • Fax No. 2080871
Hozzászóló: david • 2008-04-27 22:51:31
No. 8 :
Szia David,

De jó, hogy írtál. Mi már Peruban, de még mindig sokat gondolunk rátok és arra a csodálatos napra a zöldnél is zöldebb fák és az izgalmas romok között.

Tegnap megvolt a Machu Picchu élmény. Várakozáson felüli!!!

Üdv mindenkinek San Fran-ben! Ha máshol nem, találkozunk a Burning Man-en .

Pip és Tomcsi
Hozzászóló: pip • 2008-04-25 21:33:19
No. 7 :
Navegre sikerult !
Tehat "denge'" az bejott a Robertonak is tavaj Honduraszban es ahogy mondod :3 7 de masodszorra van 1/2 eselyed hogy felepulsz! Na Bumm, mi mar persze itthon friszkoban es fazunk piszkosul...elesen el az emlekezetemben az a csodaszep nap amit egyutt toltottunk es persze a neon-zold kigyo es a vizualis elmenye az olelkezo fatorzseknek...metafizikus blablabla - ami egyutt jar az ilyesfajta maya dzsungel turaval szoval remelem bejon hogy miert is gondoltam azonnal ratok: lifegem - aha, gyemantot a hamudbol!
keep in taccs
Hozzászóló: david • 2008-04-24 00:28:33
No. 6 :
Orulok, hogy Tomcsi tul van a csonttoreses lazon (csonttores nelkul). Guetamala jo kis hippi helynek tunik. Szenzaciosak a kepek, meg a kulonbozo feliratok (az ajtos, meg a tobbi :-)).
Tikal ezek szerint szuper hely, bar azert ez a Dengue-laz egy kicsit elbizonytalanit abban, hogy gyerekekkel celba vegyem ezt a regiot. No, majd ha megnottek, akkor :-).
Hozzászóló: hayim • 2008-04-17 12:08:49
No. 5 :
Kösz, Doki! Ti nem biztos, hogy ismeritek az itthon, csajok körében oly népszerű Dr.House sorozatát - na ő riogatja így a pacienseket (trágár, biceg és bottal jár de a fél ország kajolja a dumáját). Öröm és bódottá, hogy túl vagytok rajta. Le ne szaladjatok a térképről a déli csücskén!
Hozzászóló: gozolo • 2008-04-14 16:11:07
No. 4 :
A Dengue-sztori röviden annyi, hogy Tomcsi valszeg Chiapas-ban, vagy Belízben bekapta a kórt egy kis vérszívótól, majd 1-2 héttel később hirtelen 39-re ugrott a láza és nagyon legyengült. Izgalmas volt, különösen azért, mert az első lázas nap péntekre esett és San Pedro-ban nincs kórház hétvégén .
10 napon keresztül lázas és láz nélküli időszakok váltották egymást, illetve a 4. napon vörös kiütések öntötték el a felső testét. A kiütések egy nap alatt elmúltak, de a láz még többször visszajött. Mostmár minden OK, meggyógyult a beteg és haladunk tovább dél felé a Pánamerikai főúton (épp Peruban).

A Dengue-re (csonttöréses láz) egyébként jelenleg nincs gyógyszer / védőoltás. Az immunrendszernek kell legyőznie, így nagyjából a szervezeted ellenállóképességén múlik, hogy mennyire gyengülsz le tőle (lehet, hogy lazán kifekszed ~10 nap alatt San Pedro-ban, egy nyugodt kertben, az autó hátuljában, de az is lehet, hogy kórházba / infúzióra kerülsz vele).
Gyerekek esetén tud igazán veszélyes lenni, mert a betegség másodszori elkapása esetén súlyos vérzékenységet okozhat. Üdv, Dr. Horváth
Hozzászóló: pip • 2008-04-12 00:12:40
No. 3 :
Hello! Csirke végre lemászott a Chimborazo-ról, így mostmár esélyes, hogy kiszórja a híreit a weboldalra.

Egyébként sajna kicsit nehézkessé vált a weboldal szerkesztése, mivel elszállt a laptopunk kijelzője . Sebaj, Keep on discovering...
190.40.49.111
Hozzászóló: pip • 2008-04-12 00:10:35
No. 2 :
figyu, Csirk le van maradozva, engem meg ez a Dengi-cuccos nem hagy nyugodni.

Piszkáljűtok meg Szárnyast, hogy húzzon bele!
Hozzászóló: gozolo • 2008-03-31 15:04:12
No. 1 :
Helló!
Jaj de jó, hogy ismét új hírek vannak! Bravúrosak vagytok!
Hozzászóló: Bukta • 2008-03-29 20:04:32
 
< < <   > > >