Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Utazás Közép-Amerikában a Pánamerikai főút mentén (2008. február 29. - március 16.) Nyomtat E-mail
2008 April 11, Friday
A pöfékelő Arenal
A pöfékelő Arenal
Emlékezetes
guatemalai kalandjaink után, február utolsó (szökő)napján átléptük El Salvador határát és folytattuk utunkat Közép-Amerika kicsi, de változatos országain keresztül. Valamivel több, mint két hét alatt leereszkedtünk Panamáig, ahol legfontosabb feladatunk az autó Dél-Amerikába való áthajóztatása volt.

Bár az idő sürgetett minket, tettünk egy-egy rövid megállót az út során számunkra legérdekesebb helyeken. Így El Salvador-ban betekintettünk egy hegyi falucska szombati gasztronómiai vásárába, Nicaragua-ban lekanyarodtunk a csodálatos Laguna de Apoyo-hoz, Costa Rica-ban pedig a Csendes-óceán és a Karib-tenger partjára való leugrás mellett, két vulkánhoz is elautóztunk. Panama-ban már csak egy éjszakára álltunk meg a kávéültetvényekkel borított Chiriqui hegyvidéken, mielőtt legördültünk az ország hektikus fővárosába.


Antigua-t és Guatemala city-t magunk mögött hagyva letértünk a Pánamerikai főútról és Las Chinamas városánál átléptünk El Salvador-ba. A határon átestünk a Közép-Amerikában később természetessé váló körülményes folyamaton, ami lényegében végtelen fénymásolatok, pecsétek és aláírások tengerét jelenti.
Egyetlen El Salvador-i éjszakánkat Ahuachapan-ban töltöttük, egy rendkívül kedves bácsi kertes szállójának udvarán, vendégségben.

Juayua főterén
Juayua főterén
Szombat reggel útnak indultunk dél-keleti irányba az Ahuachapan-ból Sonsonate-ig tartó Ruta de Las Flores-en. A hegyes tájon vezető út során tetemes kávéültetvényekkel borított hegyvonulatokat és számos helyen vadon nyíló színes virágokat láttunk. Félúton lekanyarodtunk Juayua falucskába, ahol épp a szombati „feria gastronomica” közepébe csöppentünk. Rövid nézelődés után tovább indultunk a főváros felé, ahol szintén piaci forgatagban találtuk magunkat, mely azonban egyáltalán nem volt az előzőhöz hasonlítható idilli élmény. A városon keresztül vezető főút mentén, hosszan araszolgattunk a szürke füstöt okádó buszokkal és autókkal tömött, reménytelen sorban, és közben néztük az utca két oldalán meglehetős összevisszaságban felsorakozott árusok silány minőségű kínai portékáit.

Délután 5 körül megkezdtük a szokásos formagyakorlatot El Salvador és Honduras határán, El Amatillo-nál. A leghosszabb időt ez alkalommal (is) az autó ideiglenes beviteléhez szükséges engedélyt kiadó „állomáson” töltöttük, ráadásul 40 dollárért.
Kicsivel sötétedés után szabadok voltunk és megkönnyebbülten autózhattunk be a közeli Choluteca városába. Éjszakára bekanyarodtunk a hangulatos Hotel Paradise-ba, ahol a helyiekkel való rövid beszélgetést követően, korán álomra hajtottuk fejünket.

Tipikus  nicaraguai látkép
Tipikus nicaraguai látkép
Vasárnap átlépünk Nicaragua-ba Guasaule-nél. Első megállónk a koloniális város, Leon volt, ahonnan rövid nézelődés után, a fővároshoz közeli Laguna de Apoyo irányába folytattuk utunkat.
Még Guatemala-ban kaptunk egy tippet, hogy a kráter tó partján található egy kutató állomással keresztezett spanyol nyelviskola, ami nyugodt és különleges szálláshely, ráadásul érdekes arcokkal lehet találkozni. Sötétedéskor gördültünk be a Proyecto Ecologico Spanish School udvarára, és azonnal több órás beszélgetésbe mélyedtünk az éppen ott tanuló sok országból származó utazókkal.
A Laguna de Apoyo partján való egynapos feltöltődést követően kedden továbbindultunk dél felé Costa Rica irányába.

A határátlépés előtt még tettünk két rövid megállót Nicaragua-ban, egyrészt egy ebéd erejéig a hangulatos Granada-ban, másrészt egy rövid sétára a Nicaragua-tó partján. A tó érdekessége, hogy a közepén található a Concepcion és Maderas vulkánok lávafolyamainak találkozásával egyetlen szigetté formálódott Isla de Ometepe. A különleges szigetre most idő hiányában nem tudtunk áthajózni, de egyszer majd erre is sort kerítnünk.
Nicaragua egyik legnagyobb érdekessége egyébként pont az „egymást érő”, temérdek vulkánban rejlett számunkra. Minden száz kilométeren újabb és újabb tűzhányók magasodtak fölénk, melyek egy része ráadásul még pöfékelt is.

Costa Rica partjainál
Costa Rica partjainál
Továbbhaladva a Pánamerikai főúton, Penas Blancas településnél átléptünk Nicaragua-ból Costa Rica-ba. A határátlépési formalitások elintézése után dél felé kanyarodtunk és leautóztunk a Nicoya-félszigetre. Várakozásainkkal ellentétben a part, illetve a parton meglátogatott települések nem tettek ránk nagy benyomást (egyetlen pozitívum egy kedves argentin hölgy által vezetett hostel volt, melynek udvarán grátisz aludhattunk), így másnap tovább is indultunk az ország középső részének irányába, vulkánt nézni.

Elsőként a kb. 1600 méter magas, aktívan pöfögő Arenal vulkánhoz, illetve a tőle 6 km-re fekvő La Fortuna településhez autóztunk. A szerda estét és a csütörtököt pihenéssel és írással töltöttük, majd pénteken tettünk egy túrát a vulkánnál. A séta során, időről időre a vulkán gyomrából feltörő mély morajlások szakították meg a csendet. Különleges, szemet és fület gyönyörködtető néhány óra volt.
Egy késői ebéd után visszavonultunk kempingező helyünkre, majd sötétedés után még egyszer kimentünk az Arenalhoz, hogy a vulkán nyugati oldaláról megnézhessük a fel-feltörő, majd a hegy oldalán legördülő, izzó köveket.

Szombaton továbbautóztunk a dél-keleti irányban nem messze lévő, ~2700 méter magas Poas Vulkánhoz, abban a reményben, hogy belenézhetünk az aktív tűzhányó gyomrába. A nemzeti park bejáratához érve azonban azzal a rossz hírrel fogadtak minket, hogy az aznap összetornyosuló felhőtömegnek köszönhetően semmi nem látható a vulkán kráteréből.

Tree of Life
Tree of Life
Rövid gondolkodás után hátat fordítottunk a bejáratnak és célba vettük Puerto Viejo de Talamanca falucskát, hogy egy rövid időre ismét tiszteletünket tegyünk a Karib-tengernél. Késő este érkeztünk meg a bribri kultúra és a rasztafárizmus hatásait magán viselő Puerto Viejo-ba, ahol lefekvés előtt már csak egy gyors vacsorára maradt erőnk.

Vasárnap egy nyugodt, lazítós napot töltöttünk a partmenti falucskában és lélekben rákészültünk az előttünk álló panamai hajóztatás várható megpróbáltatásaira.


Hétfőn Sixaola településnél átléptünk Panama-ba. Átautóztunk a csodálatos Bocas del Toro tartományon, majd a Cordillera de Talamanca-n keresztül átvágtunk az ország déli oldalára, és végül leparkoltunk az 1060 méter magasan fekvő Boquete városka egyik kempingezésre alkalmas panziójának udvarán. Megérkeztünk a „kávé hegyekbe” és eltűnődtünk a tegnap estihez képesti ~15 fokos hőmérséklet különbségen.

A Chirique hegyvidék megnyugtató hangulatát magunk mögött hagyva, kedden vettünk egy nagy levegőt és ismét rákanyarodtunk a Pánamerikai főútra. Egy egyéjszakás csendes-óceáni megálló után (mely során szerencsére gazdagabbak lettünk az állítólag megbízható panamai Barwil Agencies címével), szerdán dél körül begördültünk a fővárosba.
Amikor még épp azzal voltunk elfoglalva, hogy hol is vagyunk pontosan a térképen, egyszer csak megakadt a szemünk a belváros egyik irodaházán, melynek falán a Barwil SA volt olvasható. Éreztük, hogy ez nem lehet véletlen, azonnal leparkoltunk és felsétáltunk az emeletre.
Egy órával később már egy elfogadható ajánlat és az ügyintézéshez szükséges információk birtokában sétáltunk ki az épületből. A rossz hír az volt, hogy az épp a napokban kigondolt tervünk, amely szerint Dél-Amerika „felfedezését” Kolumbiában szerettük volna megkezdeni, nagy valószínűséggel kútba esett.
Az Ecuador - Kolumbia - Venezuela kapcsolatában nemrég bekövetkezett negatív fordulat hatása sajnos még nem múlt el nyomtalanul. A Kolumbia és Ecuador közötti kereskedelmi határforgalom még mindig szünetel, így ha be is jutunk gond nélkül Kolumbiába, akkor is előfordulhat, hogy az országból való kijutásnál egy ideig vesztegelnünk kell a kolumbiai oldalon. Ilyen kis kényszerpihenőkre sajnos most már nincs időnk, így Kolumbiáról most le kellett mondanunk, de sebaj, ezzel megszületett fejünkben egy új, későbbi útiterv gondolata Cool.

Miraflores zsilip
Miraflores zsilip
Egy kérdés volt még: kérjünk-e ajánlatot a több utazó által is javasolt Norton Lilly-től, vagy örüljünk a váratlanul gyors, ráadásul elfogadható eredménynek és ne forgácsoljuk szét figyelmünket. Gyorsan döntöttünk, az ajánlat rendben van és egyszerűen annyira organikus volt az egész folyamat, hogy nem akartunk az „ár” ellen menni.

Mivel aznap már túl késő volt elkezdeni a rendőrségi- és vámügyintézést, ezért délután megnéztük a Panama-csatorna egy részét, illetve a fővároshoz legközelebb található Miraflores zsilipet.

Csütörtökön egy laza négy órás rendőrségi ügyintézés, majd egy hihetetlen negyed(!) órás vámügyintézést követően visszaautóztunk a hajózási ügynökhöz és átbeszéltük a másnapi konténerbe pakolás részleteit.
Az irodából hazafelé intéztünk másnapra egy bérautót, mivel Defit a Csatorna túloldalán fekvő Colonban kell majd leadnunk és olcsóbban lehet autót bérelni, mint amennyiért visszaküzdhetnénk magunkat Panama-ba egy taxi - vonat kombinációval.
Este lemostuk Defiről az utolsó hajóztatás óta felgyülemlett tetemes mennyiségű koszt és összepakoltunk mindent indulásra készre. Kiválogattunk egy hátizsáknyi cuccot a néhány napos Defi nélküli életre, minden mást pedig alaposan bezártunk a hátsó rekeszekbe.

Ismét konténerben
Ismét konténerben
Pénteken a szokásos kikötői mutatványok befejeztével, az érkezésünket követően kicsit több mint két órával Defi bent állt a lezárt, leplombált konténerben. Visszaautóztunk Panama-ba és megkíséreltünk pénzt felvenni a hajózási ügynök kifizetéséhez, azonban ez kudarcba fulladt. Egész délután kommunikációs probléma bénította a bank automaták működését, ami minket is megakadályozott a pénzhez jutásban. Szerencsére meg tudtuk beszélni Evelyn-nel, a hajózási ügynökkel, hogy ugorjon be másnap a szállásunkra a pénzért.

Szombat reggel leadtuk az egy napra bérbe vett kis Yaris-t, kifizettük végre a hajóztatást, majd néhány órát eltöltöttünk az Internet-en, hogy áttúrjuk az összes Panama - Ecuador viszonylatra vonatkozó online repülőjegy ajánlatot. Délutánra megvoltak a jegyek. Másnap repülünk Guayaquil-be, ahova egyébként Defi várhatóan kedden érkezik.
Az esténket (és az azt követő jó néhány napot) egy váratlan és minősíthetetlen eset tette tönkre. Kulccsal bementek a bezárt szállodai szobánkba (illetve a mellette lévő másik kettőbe is) és ismét megloptak minket. A történet részleteit nem fogjuk leírni, mert most már az undor kerülget bennünket ezekkel az esetekkel kapcsolatban. A veszteség: egy darab videokamera. No comment. (Ja, még egy mondat: a biztosító természetesen nem fog fizetni, mert nincs erőszakos behatolásra utaló nyom.)

Vasárnap gyors reggeli készülődés után kiautóztunk a reptérre és délben már a gépen ültünk Guayaquil felé. Magunk mögött hagytuk a szedett-vedett Panama-t és sajnos azzal a gondolattal a fejünkben távoztunk, hogy Közép-Amerika Guatemala-tól délre található része utunk azon ritka állomásai közé tartozik, ahova nincs amiért különösen visszahúzna a szívünk, és így egy ideig nem is tervezünk idelátogatni. Változatos, érdekes, de az utunk során meglátogatott legtöbb hellyel összehasonlítva elég keveset adott.




A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
No. 5 :
Sajnalom a panamai lopast, a videokameraban sem az ertek a legnagyobb gond, hanem a kazetta, ami benne volt. Remelem, most mar nem lesz tobb ilyen negativ elmenyetek.

Nicaragua es Costa Rica eddig nem szerepelt a listamon, de a vulkanok miatt konnyen elkepzelheto, hogy felteszem oket :-). Errol a szakaszrol melyik orszag tette Ratok a legjobb benyomast?
Hozzászóló: hayim • 2008-04-17 12:03:44
No. 4 :
...és az a sok muki, aki égcotikus útra fizet be itthon Méjikó, Panamá, Costarikka - mind ebbe a piszkos zűrbe utazik nyaralni, vagy a Hilton légkondijából szemléli az arany homokot?
Hozzászóló: gozolo • 2008-04-14 16:12:40
No. 3 :
Itt van Amerika, sok boldog ember...
Hozzászóló: chicken • 2008-04-13 04:48:41
No. 2 :
Vegyetek ugy, hogy ez is hozzatartozik a "amerika elmeny"-hez.
Hozzászóló: Sanyi • 2008-04-12 21:56:58
No. 1 :
Kár, hogy az ilyen lopás ügyek elrontják egy időre az ember hangulatát, de sajnos manapság ezt is bele kell kalkulálni a mindennapok eseményeibe. Arra kell törekednetek, hogy fejben minél gyorsabban tegyétek túl magatokat rajta.
Hozzászóló: Bukta • 2008-04-12 13:01:20
 
< < <   > > >