| Utazás Közép-Amerikában a Pánamerikai főút mentén (2008. február 29. - március 16.) |
|
|
| 2008 April 11, Friday | |
 A pöfékelő Arenal Bár az idő sürgetett minket, tettünk egy-egy rövid megállót az út során számunkra legérdekesebb helyeken. Így El Salvador-ban betekintettünk egy hegyi falucska szombati gasztronómiai vásárába, Nicaragua-ban lekanyarodtunk a csodálatos Laguna de Apoyo-hoz, Costa Rica-ban pedig a Csendes-óceán és a Karib-tenger partjára való leugrás mellett, két vulkánhoz is elautóztunk. Panama-ban már csak egy éjszakára álltunk meg a kávéültetvényekkel borított Chiriqui hegyvidéken, mielőtt legördültünk az ország hektikus fővárosába. Antigua-t és Guatemala city-t magunk mögött hagyva letértünk a Pánamerikai főútról és Las Chinamas városánál átléptünk El Salvador-ba. A határon átestünk a Közép-Amerikában később természetessé váló körülményes folyamaton, ami lényegében végtelen fénymásolatok, pecsétek és aláírások tengerét jelenti. Egyetlen El Salvador-i éjszakánkat Ahuachapan-ban töltöttük, egy rendkívül kedves bácsi kertes szállójának udvarán, vendégségben.  Juayua főterén Délután 5 körül megkezdtük a szokásos formagyakorlatot El Salvador és Honduras határán, El Amatillo-nál. A leghosszabb időt ez alkalommal (is) az autó ideiglenes beviteléhez szükséges engedélyt kiadó „állomáson” töltöttük, ráadásul 40 dollárért. Kicsivel sötétedés után szabadok voltunk és megkönnyebbülten autózhattunk be a közeli Choluteca városába. Éjszakára bekanyarodtunk a hangulatos Hotel Paradise-ba, ahol a helyiekkel való rövid beszélgetést követően, korán álomra hajtottuk fejünket.  Tipikus nicaraguai látkép Még Guatemala-ban kaptunk egy tippet, hogy a kráter tó partján található egy kutató állomással keresztezett spanyol nyelviskola, ami nyugodt és különleges szálláshely, ráadásul érdekes arcokkal lehet találkozni. Sötétedéskor gördültünk be a Proyecto Ecologico Spanish School udvarára, és azonnal több órás beszélgetésbe mélyedtünk az éppen ott tanuló sok országból származó utazókkal. A Laguna de Apoyo partján való egynapos feltöltődést követően kedden továbbindultunk dél felé Costa Rica irányába. A határátlépés előtt még tettünk két rövid megállót Nicaragua-ban, egyrészt egy ebéd erejéig a hangulatos Granada-ban, másrészt egy rövid sétára a Nicaragua-tó partján. A tó érdekessége, hogy a közepén található a Concepcion és Maderas vulkánok lávafolyamainak találkozásával egyetlen szigetté formálódott Isla de Ometepe. A különleges szigetre most idő hiányában nem tudtunk áthajózni, de egyszer majd erre is sort kerítnünk. Nicaragua egyik legnagyobb érdekessége egyébként pont az „egymást érő”, temérdek vulkánban rejlett számunkra. Minden száz kilométeren újabb és újabb tűzhányók magasodtak fölénk, melyek egy része ráadásul még pöfékelt is.  Costa Rica partjainál Elsőként a kb. 1600 méter magas, aktívan pöfögő Arenal vulkánhoz, illetve a tőle 6 km-re fekvő La Fortuna településhez autóztunk. A szerda estét és a csütörtököt pihenéssel és írással töltöttük, majd pénteken tettünk egy túrát a vulkánnál. A séta során, időről időre a vulkán gyomrából feltörő mély morajlások szakították meg a csendet. Különleges, szemet és fület gyönyörködtető néhány óra volt. Egy késői ebéd után visszavonultunk kempingező helyünkre, majd sötétedés után még egyszer kimentünk az Arenalhoz, hogy a vulkán nyugati oldaláról megnézhessük a fel-feltörő, majd a hegy oldalán legördülő, izzó köveket. Szombaton továbbautóztunk a dél-keleti irányban nem messze lévő, ~2700 méter magas Poas Vulkánhoz, abban a reményben, hogy belenézhetünk az aktív tűzhányó gyomrába. A nemzeti park bejáratához érve azonban azzal a rossz hírrel fogadtak minket, hogy az aznap összetornyosuló felhőtömegnek köszönhetően semmi nem látható a vulkán kráteréből.  Tree of Life Vasárnap egy nyugodt, lazítós napot töltöttünk a partmenti falucskában és lélekben rákészültünk az előttünk álló panamai hajóztatás várható megpróbáltatásaira. Hétfőn Sixaola településnél átléptünk Panama-ba. Átautóztunk a csodálatos Bocas del Toro tartományon, majd a Cordillera de Talamanca-n keresztül átvágtunk az ország déli oldalára, és végül leparkoltunk az 1060 méter magasan fekvő Boquete városka egyik kempingezésre alkalmas panziójának udvarán. Megérkeztünk a „kávé hegyekbe” és eltűnődtünk a tegnap estihez képesti ~15 fokos hőmérséklet különbségen. A Chirique hegyvidék megnyugtató hangulatát magunk mögött hagyva, kedden vettünk egy nagy levegőt és ismét rákanyarodtunk a Pánamerikai főútra. Egy egyéjszakás csendes-óceáni megálló után (mely során szerencsére gazdagabbak lettünk az állítólag megbízható panamai Barwil Agencies címével), szerdán dél körül begördültünk a fővárosba. Amikor még épp azzal voltunk elfoglalva, hogy hol is vagyunk pontosan a térképen, egyszer csak megakadt a szemünk a belváros egyik irodaházán, melynek falán a Barwil SA volt olvasható. Éreztük, hogy ez nem lehet véletlen, azonnal leparkoltunk és felsétáltunk az emeletre. Egy órával később már egy elfogadható ajánlat és az ügyintézéshez szükséges információk birtokában sétáltunk ki az épületből. A rossz hír az volt, hogy az épp a napokban kigondolt tervünk, amely szerint Dél-Amerika „felfedezését” Kolumbiában szerettük volna megkezdeni, nagy valószínűséggel kútba esett. Az Ecuador - Kolumbia - Venezuela kapcsolatában nemrég bekövetkezett negatív fordulat hatása sajnos még nem múlt el nyomtalanul. A Kolumbia és Ecuador közötti kereskedelmi határforgalom még mindig szünetel, így ha be is jutunk gond nélkül Kolumbiába, akkor is előfordulhat, hogy az országból való kijutásnál egy ideig vesztegelnünk kell a kolumbiai oldalon. Ilyen kis kényszerpihenőkre sajnos most már nincs időnk, így Kolumbiáról most le kellett mondanunk, de sebaj, ezzel megszületett fejünkben egy új, későbbi útiterv gondolata  . Miraflores zsilip Mivel aznap már túl késő volt elkezdeni a rendőrségi- és vámügyintézést, ezért délután megnéztük a Panama-csatorna egy részét, illetve a fővároshoz legközelebb található Miraflores zsilipet. Csütörtökön egy laza négy órás rendőrségi ügyintézés, majd egy hihetetlen negyed(!) órás vámügyintézést követően visszaautóztunk a hajózási ügynökhöz és átbeszéltük a másnapi konténerbe pakolás részleteit. Az irodából hazafelé intéztünk másnapra egy bérautót, mivel Defit a Csatorna túloldalán fekvő Colonban kell majd leadnunk és olcsóbban lehet autót bérelni, mint amennyiért visszaküzdhetnénk magunkat Panama-ba egy taxi - vonat kombinációval. Este lemostuk Defiről az utolsó hajóztatás óta felgyülemlett tetemes mennyiségű koszt és összepakoltunk mindent indulásra készre. Kiválogattunk egy hátizsáknyi cuccot a néhány napos Defi nélküli életre, minden mást pedig alaposan bezártunk a hátsó rekeszekbe.  Ismét konténerben Szombat reggel leadtuk az egy napra bérbe vett kis Yaris-t, kifizettük végre a hajóztatást, majd néhány órát eltöltöttünk az Internet-en, hogy áttúrjuk az összes Panama - Ecuador viszonylatra vonatkozó online repülőjegy ajánlatot. Délutánra megvoltak a jegyek. Másnap repülünk Guayaquil-be, ahova egyébként Defi várhatóan kedden érkezik. Az esténket (és az azt követő jó néhány napot) egy váratlan és minősíthetetlen eset tette tönkre. Kulccsal bementek a bezárt szállodai szobánkba (illetve a mellette lévő másik kettőbe is) és ismét megloptak minket. A történet részleteit nem fogjuk leírni, mert most már az undor kerülget bennünket ezekkel az esetekkel kapcsolatban. A veszteség: egy darab videokamera. No comment. (Ja, még egy mondat: a biztosító természetesen nem fog fizetni, mert nincs erőszakos behatolásra utaló nyom.) Vasárnap gyors reggeli készülődés után kiautóztunk a reptérre és délben már a gépen ültünk Guayaquil felé. Magunk mögött hagytuk a szedett-vedett Panama-t és sajnos azzal a gondolattal a fejünkben távoztunk, hogy Közép-Amerika Guatemala-tól délre található része utunk azon ritka állomásai közé tartozik, ahova nincs amiért különösen visszahúzna a szívünk, és így egy ideig nem is tervezünk idelátogatni. Változatos, érdekes, de az utunk során meglátogatott legtöbb hellyel összehasonlítva elég keveset adott.             No. 5 : Sajnalom a panamai lopast, a videokameraban sem az ertek a legnagyobb gond, hanem a kazetta, ami benne volt. Remelem, most mar nem lesz tobb ilyen negativ elmenyetek. Nicaragua es Costa Rica eddig nem szerepelt a listamon, de a vulkanok miatt konnyen elkepzelheto, hogy felteszem oket :-). Errol a szakaszrol melyik orszag tette Ratok a legjobb benyomast? No. 4 : ...és az a sok muki, aki égcotikus útra fizet be itthon Méjikó, Panamá, Costarikka - mind ebbe a piszkos zűrbe utazik nyaralni, vagy a Hilton légkondijából szemléli az arany homokot? No. 3 : Itt van Amerika, sok boldog ember...  No. 2 : Vegyetek ugy, hogy ez is hozzatartozik a "amerika elmeny"-hez. No. 1 : Kár, hogy az ilyen lopás ügyek elrontják egy időre az ember hangulatát, de sajnos manapság ezt is bele kell kalkulálni a mindennapok eseményeibe. Arra kell törekednetek, hogy fejben minél gyorsabban tegyétek túl magatokat rajta. |
| < < < | > > > |
|---|
Hozzászólások