| Ecuador II. - Indiánok, Inkák, Koloniális városok és az Ördög orra (2008. április 1. - 9.) |
|
|
| 2008 May 12, Monday | |
 Inka romok és lámák Úton Észak-Ecuadorból Peruba bejártuk a színes indián falvairól híres Quilotoa kört, pihentünk egy napot a fürdőiről nevezetes Banos-ban, vonatoztunk az Ördög orrán, majd egy rövid guayaquili kitérő után megérkeztünk Cuenca hangulatos városába. Utolsó ecuadori állomásunk a környék egyik igazi lazulós helye, Vilcabamba volt. A nyugodt kisvárosba megérkezve azonnal érthetővé vált, hogy miért is lassulnak itt le az utazók, ki-ki érzésének megfelelően, hosszabb vagy rövidebb időre. Nekünk azonban sajnos most már sietnünk kellett, így egy éjszaka után tovább indultunk az Inkák által híressé tett Peruba.  Quilotoa lagúna Quilotoa faluba megérkezve felmásztunk a település mellett fekvő Quilotoa lagúnához. A vulkáni kráter széléről tiszta időben látható Cotopaxi helyett most csak felhőket láttunk, de a ~400 méterre alattunk elterülő tó látványa kiegészítő díszlet nélkül is lenyűgöző volt. A lagúna melletti helyi étteremben elfogyasztott $2-os menü (almuerzo) után autóba pattantunk és visszagurultunk Latacunga-ba, majd onnan tovább, Banos városába. Sötétedés után érkeztünk Banos-ba. A pillanat igazi érdekessége az volt, hogy a kisvárosba való begördülésünkkor közvilágítás és világos ablakok helyett, az utcákon gyertyákkal a kezükben álló emberek fogadtak bennünket. Pont mire a sötétben megtaláltuk a megfelelő éjszakai hajlékot, a fény is visszatért a településre, így esti étterem-bár célpontunkat már a hangulatosan kivilágított helyek közül tudtuk kiválasztani. A tökéletes vacsora, majd egy rövid andalgás után, bepörögtünk az autóba és nyugodt álomra hajtottuk fejünket. A szerda nem volt életünk legvidámabb napja. Egy reggeli nézeteltérésből adódóan ez lett utunk (és életünk) első, de remélhetőleg utolsó napja, amikor fél napig nem szóltunk egymáshoz. Ha belegondolunk nem is rossz, hogy egyáltalán idáig kibírtuk (több mint 400 nap  ). Délutánra már szent volt a béke, így a nap hátralévő részét kart karba öltve a weboldal frissítésével töltöttük. Chimborazo A nap érdekessége volt, hogy út közben elautóztunk a legendás Chimborazo mellett, melynek legmagasabb pontja a Föld összes hegycsúcsai közül a legközelebb van a Naphoz, és a legtávolabb található a Föld középpontjától. A zöld lombos fákkal borított előtér mögött lenyűgöző volt a háttérből kiemelkedő havas hegy látványa. Péntek reggel korán keltünk, hogy átélhessünk az egykor Quito-t Guayaquil-lel összekötő Ferrocarril Transandino ma már csak turista látványosságként üzemelő rövid, de legizgalmasabb szakaszát. Az 1899-től 1908-ig épített és az ország két fő városát összekötő vasútvonal elkészítésének idején mérföldkő volt a vasútépítésben. A Sibambe és Alausi közötti ~10 km-es szakaszon a vonatnak ~1 km-t kell emelkednie, melyhez a vasútvonalat majdnem teljes egészében szilárd kőbe kellett belevésni. Ezen a szakaszon a szerelvény néhány kilométer / órás sebességgel halad és jó néhány visszafordító tarkítja a hegyoldalt. Az észveszejtő (nem a sebesség miatt  ) ereszkedés végén, az Alausi-ból megtett 10 km után végül elénk tárult az előtte fizikailag már átélt Nariz del Diablo látványa, amely valóban egy orra emlékeztető óriás sziklahegy. (Sajnos fényképezőgépet nem vittünk magunkkal, így saját képeket csak az emlékezetünkben őrzünk a rendkívüli látványról.  ) Alausi utcáin Néhány nappal ezelőtt szomorúan panaszoltuk szüleinknek kedvenc videokameránk panamai ellopásának történetét, melyet mi már - belefáradva az eddigi negatív eseményekbe - nem tudtuk, hogy pótolni akarunk-e egyáltalán. A szülői szeretet ismét a segítségünkre sietett és utunk fő támogatói, Mutka és Bukta meggyőztek bennünket, hogy nem hagyhatjuk ki a dél-amerikai események rögzítését és ők ebben segíteni fognak. Így történt, hogy elindultunk videokamerát venni a pezsgő kikötővárosba, Guayaquil-be. Este már a jól ismert 9 de Octubre utca üzletei előtt sétáltunk, hogy felmérjük a csillogó kirakatok mögötti termékkínálatot. Azonnal látszott, hogy vállalkozásunk nem lesz egyszerű, mivel mindenképpen HD-s kamerát szerettünk volna venni, melyek errefelé még „nem borították el a piacot”. Szombaton korán keltünk és első utunk a város Sony Centerébe vezetett, ahonnan sajnos lógó orral kellett, hogy kikanyarodjunk. Bezárult a kör, itt nem fogunk tudni kamerát venni, de ha minden jól megy, néhány nap múlva Limában leszünk. Új ország, új esélyek  . Úton Másnap, vasárnap lévén, a város nagyon csendes, már-már kihalt volt, így az épületeken és utcákon kívül nem sok érdekeset láttunk, de egy kellemes sétával és ebéddel sikerült ezt a napot is emlékezetessé tenni. Eléggé le voltunk lassulva, így mire továbbindultunk következő állomásunk, Vilcabamba felé, pont beesteledett. Az útviszonyok néhány kilométeren keresztül való mérlegelése és az odaérési időpontunk tippelgetése után egy határozott döntéssel megfordultunk és ismét a farm felé vettük az irányt. Megkönnyebbülten autókáztunk vissza canari barátunkhoz és vettük be magunkat kertjébe, a lámák, lovak és szárnyasok közé egy újabb éjszakára.  Vilcabamba utcáin A csodálatos hegyek között relatíve alacsonyan (1300 m) fekvő, lassú és nyugodt Vilcabamba-ban napokat el lehetne olvasgatni, pihengetni, de nekünk itt is csak egy éjszakánk volt. Egy nyugodt vacsorával, egy másnapi laza fotózgatással úgy érezzük, hogy itt is sikerült a szükséges minimumot megélnünk a helyből és délután már úton is voltunk a perui határ felé. Egyébként a helyiek körében a környék a „hosszúélet völgyeként” ismert. Jó klíma, könnyű ételek, kemény munka, de kevés stressz. Állítólag ez a helyi 100 felettiek receptje. Hmm…, nem is olyan bonyolult  !Mi mindenesetre tovább indultunk és este már a peru határ előtti utolsó faluban, Huaquillas-ban voltunk. A határátlépésről sajnos lecsúsztunk, mivel fél9-kor értünk a városba, amikorra az összes benzinkút le volt zárva, márpedig a perui árakhoz képest egyharmad áron folyó gázolaj nélkül nem hagyjuk el az „Egyenlítő országát”. Szerdán egy, a kutakat őrző katonákkal folytatott kisebb vita után teletankoltuk az autót, majd egy három órás procedúra keretében átküzdöttük magunkat a határ túloldalára. Ecuador összességében nem vonult be kedvenc országaink sorába, de az itt töltött több mint 3 hét alatt többségében jó tapasztalatokat szereztünk és hordozott magában néhány igazi kincset, melyeket mindenképpen az út kellemes emlékei között tartunk számon. Ilyenek voltak a kedves vámossal, Arturo-val megismerkedés, az otavaloi piac, az Egyenlítőn fekvő Museo Solar Inti Nan, az Ördög orránál való vonatozás és a cuenca-i beszélgetés egy valódi canari-val.             No. 4 : Hello Hayim, Itt már a HDD-snél tartanak!  A kedvenceink azok az üzletek voltak, ahol HD-s kamera iránti érdeklődésünkre boldgan helyeseltek és mutogatták a HDD feliratú masinákat. Ui.: Sajna a vonatozásról nincs kép, csak a fejünkben  .No. 3 : Üdv Mirko, Figyelek minden lépésre, és szétcsapok közöttük! Alig várom, hogy lássam az új helyeket otthon  . Készüljetek!No. 2 : Nekem nagyon bejottek ezek a kepek. Latszik, hogy itt meg nem a HD-s videokamerak a menok. Osszeveszes meg mindenhol elofordul - de utana jol esik a kibekules :-). Van esetleg kep a vonatozasrol? En mindig szerettem vonatozni (Tatarol Pestre pl :-)). Tovabbi jo utat! No. 1 : na! nem osszeveszni! nem ezert csempesztem be egy kemet  az autoba!igazan kivancsi leszek, hogy mikent hasonlitjatok ossze del-amerikat, afrikat es azsiat majd. persze ez csakis eloszoban mehet majd, egy jo kiados vacsora mellett (haha, nyilt par jo etterem itthon, miota elmentetek, es vegre nem fogtok ismerni minden helyet  . persze kb.harom het alatt potolni fogjatok a lemaradast )na csok! |
| < < < | > > > |
|---|
Hozzászólások