| Argentína I. - Első napjaink Dél-Amerika "legeurópaibb" országában (2008. május 6. - 13.) |
|
|
| 2008 July 01, Tuesday | |
 The Land of Mate Maradona hazája, a korábban Dél-Amerikában látottakhoz képest egy teljesen új világ. Európai arcok, végtelen lazaság és sok-sok mosolygó tekintet, akik ráadásul mind azon az egyöntetű véleményen vannak - még ha ezt mi nem is így gondoljuk  - hogy az ide vetődő idegenek folyékonyan beszélik az ő gyönyörű spanyol nyelvüket. Soha egy pillanatra nem zavarta őket, hogy mi csak „poquito” beszélünk spanyolul. Az már pont elég, és már záporoztak is ránk a dallamos kasztíliai mondatok, mi pedig tágra nyílt szemmel igyekeztünk követni latino barátainkat.
Kedden késő este érkeztünk Salta-ba és - kis segítséggel  - egyenesen a helyi kempingbe vezettünk. Beparkoltunk az előttünk már felsorakozott német és francia utazóautók közé és néhány perc alatt álomba merültünk.Reggel egy hirtelen jelentkező, intenzív gyomorrontás hatására gyorsan döntöttünk, és a WC-deszka nélküli kemping helyett az elegancia mellett döntöttünk. Néhány perc múlva már a Marilian Hotel porcelán trónján üldögélhettünk.  Utcakép  töltöttük. Még egy rövid városnézésre sem volt erőnk kimozdulni.Ilyen monoton szállodai programon utoljára Peshavar-ban vettünk részt, a különbség csak annyi, hogy ott pontosan tudtuk, minek köszönhetjük a gyomorrontást. Most az állandó rohanása, illetve a korábbi napok gyenge higiéniai körülményeire és össze-vissza evéseire gyanakodtunk. Csütörtökön már majdnem stabil volt az állapotunk, így belefért egy gyors autószereltetés. Még a város elhagyása előtt ki akartuk cseréltetni a terepváltóban az olajat, és mivel másnapra terveztük a továbbindulást, erőt kellett venni magunkon. Délutánra kész is volt az autó, így este már csak a gyógyulásra fókuszáltunk. Péntek reggel kijelentkeztünk a „megmentő” Marilian Hotelből (ahol három nappal ezelőtt a „Donde esta el bano?” kérdéssel mutatkoztunk be a recepción  ).A szállodából kilépve egy rövid városnézésre indultunk Salta belvárosában. Megdöbbentő, hogy minden mennyire európai: az emberek, az épületek, az éttermek, stb, stb.  Tucuman főterén Az teljesen egyértelmű, más amerikai országokkal összehasonlítva - az itt élő rasszok tekintetében - Argentína a legkevésbé vegyes ország. Ez a tény hihetetlenül érdekessé teszi az országot a földrészen, különösen, ha északról - más közép- és dél-amerikai országokból - érkezik az ember. Az arról szóló pletykákat pedig, hogy az argentinok állandóan az európaiságukra hajaznak és fent hordják az orrukat más latin-amerikai országok lakóival szemben, mi nem tartjuk igaznak. Különben is van abban valami, hogy - gazdasági szempontból még a peso összeomlása után is az élmezőnyben van az ország a régióban, - az argentinok játsszák a legjobb focit a világon, illetve hogy - az ő nevükhöz fűződik a világ egyik legkifinomultabb és legromantikusabb tánca, a tangó  .Visszatérve a történetünkhöz, a városnézés után elfogyasztottunk Salta-ban egy búcsúebédet és átautóztunk a ~300 km-re délre fekvő Tucuman városába.  Casa de la Independencia Délután ismét autóba pattantunk és továbbindultunk az ország második legnagyobb városába, Cordoba-ba. A Cordoba-ban található egyetemek száma garantálta, hogy a szombat esti érkezésünk jól időzített legyen és még véletlenül se üres utcák fogadjanak bennünket. Az esti forgatag teljesen felülmúlta a várakozásainkat, különösen a vacsora kapcsán. Hosszas - de eredménytelen - szálláskeresés után, éjfélkor elhatároztuk, hogy beülünk valahova enni. Meg is találtuk a szimpatikus helyet, de mire sikerült leparkolnunk, addigra komoly sorban állás fogadott bennünket. Hihetetlen volt és egyben mulatságos, hogy ott állunk az utcán és a helyiekkel együtt a tömött étterembe való bebocsátásra várunk. (Néhány hét múlva aztán megismertük az érem másik oldalát is, amikor egy későbbi szombat estén, egy közepes méretű argentin városban túl korán szerettünk volna vacsorázni. A kevés nyitva tartó helyen csodálkozó és értetlen arcok fogadtak bennünket és értésünkre adták, hogy a konyhák itt 8-kor nyitnak.)  Cordoba belvárosában Nekünk csak annyi kellett, hogy egy éjjel (és nappal) is mozgalmas hely előtt tudjunk leparkolni, ez pedig maximális teljesült  .Reggel így a fürdésre is kész megoldásunk volt, ráadásul egy szállodai szoba árának a töredékéért. A recepciós hölgy épp csak azt nem értette, hogy ezek a messziről jött emberek miért felváltva vonulnak fel a szobájukba a titkos kis légyottjuk alkalmával. Délután körbesétáltuk Cordoba belvárosát, megnéztük a város katedrálisát, a híres Jezsuita Tömböt és a központi Plaza San Martin-t, majd egy, az előző napi helyen elköltött késői ebéd és egy fagyizás után továbbindultunk Mendoza-ba. 800-900 km-es vezetés után hajnalban érkeztünk meg a borairól híres régió (La Tierra de Sol y Buen Vino) központjába. Az első éjszakát a gyönyörűen kivilágított és nyugodt Plaza Independencia-n töltöttük, majd reggel - hosszas parkolós hostel keresés után, türelmünk fogytán - bejelentkeztünk a csodálatosan csengő nevű parkolós Hotel Ritz-be. Rövid városnézés után a délutánt írással töltöttük, másnapra pedig megálmodtuk, hogy úton a chilei határ felé megállunk a Mendoza határában lévő híres borászatok egyikében, így megismerhetjük a nedűt, amelyről a helyi legendák szólnak. Másnap, mire kijutottunk a városból és túltettük magunkat egy rövid, saját kezű akkumulátor szerelésen, pont délután 3 óra lett, azaz véget ért a szieszta és sorban nyitottak ki a borászatok.  Kínai hordók Sötétedéskor új barátokkal és néhány üveg borral gazdagodva, vidáman indultunk tovább az Andok túloldalán fekvő Chile-be, azon belül is a néhány száz kilométerre fekvő aznapi végállomásunkra, melyet útközben volt időnk konkretizálni. A fontolgatás eredményeként - a szóba jövő Santiago, Valparaiso és Vina del Mar közül - Vina del Mar-t hoztuk ki győztesként aznap éjszakára.     No. 3 : A borokkal kapcsolatos elso kerdesre termeszetesen az a valaszom, hogy igen, DE  :Minden nagyobb boraszatnak tobb termekvonala van. Az also szinten savallo tartalyokat hasznalnak, a legfelson csak tolgyfa hordokat. (Kozepen pedig ezeket keverik.) Eddig egyebkent kanadai es francia hordokat hasznaltak, de itt is megjelent a konkurencia. A kinai hordoteszt  kep igy mar talan jobbban ertheto. A masodik kerdesre csak azt mondhatom, hogy MALBEC a kiraly. Szerintem HUKK!  A tobbi fajtarol majd szoban. No. 2 : ugye az argentín borászatok is valójában jórészt hűtött, föld feletti raktárak, reduktív borok, saválló acél erjesztőtartályok? Milyen fajtákat termesztenek? Gondolom jórészt vörösbor... No. 1 : felejtetetk magyarul? ;) a bavariai az nem a bajor? |
| < < < | > > > |
|---|
Hozzászólások