Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Argentína I. - Első napjaink Dél-Amerika "legeurópaibb" országában (2008. május 6. - 13.) Nyomtat E-mail
2008 July 01, Tuesday
The Land of Mate
The Land of Mate
Május 6-án egy rövid városnézés után kikanyarodtunk a chilei San Pedro-ból és nekivágtunk az argentínai Salta-ba vezető ~600 km-es útnak. Nagyjából végig a „semmi közepén” autóztunk. Gyönyörű táj vett minket körbe és a nyugalmat csak nagy ritkán törte meg egy-egy autó közeledése. Délután egy laza határátlépést követően eljött az oly régóta várt pillanat: megérkeztünk Argentínába.

Maradona hazája, a korábban Dél-Amerikában látottakhoz képest egy teljesen új világ. Európai arcok, végtelen lazaság és sok-sok mosolygó tekintet, akik ráadásul mind azon az egyöntetű véleményen vannak - még ha ezt mi nem is így gondoljuk
Wink - hogy az ide vetődő idegenek folyékonyan beszélik az ő gyönyörű spanyol nyelvüket. Soha egy pillanatra nem zavarta őket, hogy mi csak „poquito” beszélünk spanyolul. Az már pont elég, és már záporoztak is ránk a dallamos kasztíliai mondatok, mi pedig tágra nyílt szemmel igyekeztünk követni latino barátainkat.

Kedden késő este érkeztünk Salta-ba és - kis segítséggel Laughing - egyenesen a helyi kempingbe vezettünk. Beparkoltunk az előttünk már felsorakozott német és francia utazóautók közé és néhány perc alatt álomba merültünk.
Reggel egy hirtelen jelentkező, intenzív gyomorrontás hatására gyorsan döntöttünk, és a WC-deszka nélküli kemping helyett az elegancia mellett döntöttünk. Néhány perc múlva már a Marilian Hotel porcelán trónján üldögélhettünk.

Utcakép
Utcakép
A szerdai nap kevés változatosságot hordozott magában, ellenben rendkívül pihentető volt. Az egész napot a szálloda kellemes környezetében és a fürdőszoba megnyugtató közelségében Innocent töltöttük. Még egy rövid városnézésre sem volt erőnk kimozdulni.
Ilyen monoton szállodai programon utoljára Peshavar-ban vettünk részt, a különbség csak annyi, hogy ott pontosan tudtuk, minek köszönhetjük a gyomorrontást. Most az állandó rohanása, illetve a korábbi napok gyenge higiéniai körülményeire és össze-vissza evéseire gyanakodtunk.
Csütörtökön már majdnem stabil volt az állapotunk, így belefért egy gyors autószereltetés. Még a város elhagyása előtt ki akartuk cseréltetni a terepváltóban az olajat, és mivel másnapra terveztük a továbbindulást, erőt kellett venni magunkon. Délutánra kész is volt az autó, így este már csak a gyógyulásra fókuszáltunk.

Péntek reggel kijelentkeztünk a „megmentő” Marilian Hotelből (ahol három nappal ezelőtt a „Donde esta el bano?” kérdéssel mutatkoztunk be a recepción Embarassed).
A szállodából kilépve egy rövid városnézésre indultunk Salta belvárosában. Megdöbbentő, hogy minden mennyire európai: az emberek, az épületek, az éttermek, stb, stb.

Tucuman főterén
Tucuman főterén
Más latin-amerikai országokhoz képest Argentína a bennszülöttek, illetve afrikai rabszolgák helyett az ideérkező európai emigránsok keze munkája által épült fel. Ma a lakosság közel 100 %-a európai ősök leszármazottjának vallja magát. A főként olasz és spanyol betelepülők mellett egyébként a kisebb számban érkező walesi, szír, bavariai, horvát és egyéb népek jelenléte és hatása is érzékelhető az országban.
Az teljesen egyértelmű, más amerikai országokkal összehasonlítva - az itt élő rasszok tekintetében - Argentína a legkevésbé vegyes ország. Ez a tény hihetetlenül érdekessé teszi az országot a földrészen, különösen, ha északról - más közép- és dél-amerikai országokból - érkezik az ember.

Az arról szóló pletykákat pedig, hogy az argentinok állandóan az európaiságukra hajaznak és fent hordják az orrukat más latin-amerikai országok lakóival szemben, mi nem tartjuk igaznak. Különben is van abban valami, hogy
- gazdasági szempontból még a peso összeomlása után is az élmezőnyben van az ország a régióban,
- az argentinok játsszák a legjobb focit a világon, illetve hogy
- az ő nevükhöz fűződik a világ egyik legkifinomultabb és legromantikusabb tánca, a tangó Tongue out.


Visszatérve a történetünkhöz, a városnézés után elfogyasztottunk Salta-ban egy búcsúebédet és átautóztunk a ~300 km-re délre fekvő Tucuman városába.

Casa de la Independencia
Casa de la Independencia
Szombat reggel tettünk egy kellemes sétát Tucuman-ban, melynek keretében megnéztük a Casa de la Independencia-t, ahol 1816-ban aláírták az ország függetlenségéről szóló nyilatkozatot. Az épület körbejárása után kicsit üldögéltünk a mellette lévő téren, így bepillanthattunk a szombat délelőtti tucumani mindennapokba.

Délután ismét autóba pattantunk és továbbindultunk az ország második legnagyobb városába, Cordoba-ba. A Cordoba-ban található egyetemek száma garantálta, hogy a szombat esti érkezésünk jól időzített legyen és még véletlenül se üres utcák fogadjanak bennünket.

Az esti forgatag teljesen felülmúlta a várakozásainkat, különösen a vacsora kapcsán. Hosszas - de eredménytelen - szálláskeresés után, éjfélkor elhatároztuk, hogy beülünk valahova enni. Meg is találtuk a szimpatikus helyet, de mire sikerült leparkolnunk, addigra komoly sorban állás fogadott bennünket. Hihetetlen volt és egyben mulatságos, hogy ott állunk az utcán és a helyiekkel együtt a tömött étterembe való bebocsátásra várunk. (Néhány hét múlva aztán megismertük az érem másik oldalát is, amikor egy későbbi szombat estén, egy közepes méretű argentin városban túl korán szerettünk volna vacsorázni. A kevés nyitva tartó helyen csodálkozó és értetlen arcok fogadtak bennünket és értésünkre adták, hogy a konyhák itt 8-kor nyitnak.)

Cordoba belvárosában
Cordoba belvárosában
A késői, de tökéletes cordobai vacsora után, az étteremtől nem messze, egy érdekes utcában hajtottuk álomra fejünket. Az utcában egymás mellett két szálloda állt és mindkettőben 2 órás intervallumokra adtak ki szobákat. Otthon egy ilyen helyen jó eséllyel összegyűlő közönség helyett, itt jólszituált fiatal párocskák követték egymást fel-le a szálloda lépcsőjén. A szóban forgó „intézmények” a szüleikkel sokáig együtt élő helyi fiatalok tipikus randi helyei.

Nekünk csak annyi kellett, hogy egy éjjel (és nappal) is mozgalmas hely előtt tudjunk leparkolni, ez pedig maximális teljesült Kiss.

Reggel így a fürdésre is kész megoldásunk volt, ráadásul egy szállodai szoba árának a töredékéért. A recepciós hölgy épp csak azt nem értette, hogy ezek a messziről jött emberek miért felváltva vonulnak fel a szobájukba a titkos kis légyottjuk alkalmával.

Délután körbesétáltuk Cordoba belvárosát, megnéztük a város katedrálisát, a híres Jezsuita Tömböt és a központi Plaza San Martin-t, majd egy, az előző napi helyen elköltött késői ebéd és egy fagyizás után továbbindultunk Mendoza-ba.

800-900 km-es vezetés után hajnalban érkeztünk meg a borairól híres régió (La Tierra de Sol y Buen Vino) központjába. Az első éjszakát a gyönyörűen kivilágított és nyugodt Plaza Independencia-n töltöttük, majd reggel - hosszas parkolós hostel keresés után, türelmünk fogytán - bejelentkeztünk a csodálatosan csengő nevű parkolós Hotel Ritz-be.
Rövid városnézés után a délutánt írással töltöttük, másnapra pedig megálmodtuk, hogy úton a chilei határ felé megállunk a Mendoza határában lévő híres borászatok egyikében, így megismerhetjük a nedűt, amelyről a helyi legendák szólnak.

Másnap, mire kijutottunk a városból és túltettük magunkat egy rövid, saját kezű akkumulátor szerelésen, pont délután 3 óra lett, azaz véget ért a szieszta és sorban nyitottak ki a borászatok.

Kínai hordók
Kínai hordók
Egy kedves mendozai úriember javaslatára a Norton pincészetet választottuk, ahol részt vettünk életünk első igazi ültetvénybejárós, gyárlátogatós, pincenézős borkóstolásán. A kóstoltatáson nyilván semmi extrát nem ittunk, de a látogatás végén beruháztunk néhány üveg Malbec-re, vagyis egy ma döntően Argentínához kapcsolódó specialitásra, mely fajta eredete egyébként évszázadokkal ezelőttre nyúlik vissza, Franciaországba.

Sötétedéskor új barátokkal és néhány üveg borral gazdagodva, vidáman indultunk tovább az Andok túloldalán fekvő Chile-be, azon belül is a néhány száz kilométerre fekvő aznapi végállomásunkra, melyet útközben volt időnk konkretizálni. A fontolgatás eredményeként - a szóba jövő Santiago, Valparaiso és Vina del Mar közül - Vina del Mar-t hoztuk ki győztesként aznap éjszakára.




A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
No. 3 :
A borokkal kapcsolatos elso kerdesre termeszetesen az a valaszom, hogy igen, DE :
Minden nagyobb boraszatnak tobb termekvonala van.
Az also szinten savallo tartalyokat hasznalnak, a legfelson csak tolgyfa hordokat. (Kozepen pedig ezeket keverik.)
Eddig egyebkent kanadai es francia hordokat hasznaltak, de itt is megjelent a konkurencia. A kinai hordoteszt kep igy mar talan jobbban ertheto.

A masodik kerdesre csak azt mondhatom, hogy MALBEC a kiraly. Szerintem HUKK!
A tobbi fajtarol majd szoban.
Hozzászóló: chicken • 2008-08-19 22:44:02
No. 2 :
ugye az argentín borászatok is valójában jórészt hűtött, föld feletti raktárak, reduktív borok, saválló acél erjesztőtartályok? Milyen fajtákat termesztenek? Gondolom jórészt vörösbor...
Hozzászóló: gozolo • 2008-07-03 17:36:20
No. 1 :
felejtetetk magyarul? ;) a bavariai az nem a bajor?
Hozzászóló: gozolo • 2008-07-03 17:32:47
 
< < <   > > >