| Chile II. - Santiago-tól a Lake District-ig (2008. május 13. - 17.) |
|
|
| 2008 July 25, Friday | |
 Vetélkedő A tervünk nagy vonalakban az volt, hogy Valdivia városáig autózunk le délre, és onnan a Puyehue Nemzeti Parkon keresztül, a híres tavak érintésével vágunk át ismét Argentínába. Az út során pedig útba akartuk ejteni Santiago-t, a bohém Valparaiso-t, illetve a fókáiról híres valdiviai halpiacot. Sajnos idő hiányában és a tél legzordabb részének közeledte miatt, ezúttal nem lesz sem Torres del Paine, sem Tierra del Fuego, viszont ezzel újabb indokaink vannak arra, hogy visszajöjjünk Dél-Amerikába  .
13-án este, egy késői határátlépés és az Andokon való átautózás után a chilei Vina del Mar egyik Shell kútján éjszakáztunk. Reggel ismét szembesültünk vele, hogy az akkumulátorunk az utolsókat rúgja, így ezzel a lendülettel le is állítottunk két kedves chilei lányt, akik épp arra autóztak kis terepjárójukkal, és megkértük őket Defi behúzására. 5 méter után röffent a motor, így már semmi akadálya nem volt, hogy benézzünk Vina del Mar belvárosába. Egy Jerusalem nevű közel-keleti büfében (cím: Quinta 259) elköltött tökéletes és hosszú időre emlékezetes falafelezés, illetve egy rövid városnézés után, átgördültünk a néhány kilométerre fekvő Valparaiso-ba.  Valpo utcáin A várossal való ismerkedés közben megtudtuk, hogy a ma közel 300.000-es Valparaiso lakossága az ország függetlenné válásakor (1818-ban) csupán 5.000 fő körül volt. Később, a kaliforniai aranyláz kapcsán megnövekvő búza iránti kereslet, illetve a Santiago - Valparaiso vasútvonal elkészülésének hatására, 1880-ra a város lakóinak száma meghaladta a 100.000 főt. Ebben az időben Valparaiso a Csendes-óceán partjának egyik fő tengeri kereskedelmi központja volt. Később - egy 1906-os földrengésnek, a Panama-csatorna megépítésének, illetve a chilei ásványi anyagok exportja iránti kereslet csökkenésének köszönhetően - drasztikusan visszaesett a kikötő forgalma és lecsökkent a város korábbi jelentősége. A negatív folyamat egészen a II. Világháború utáni időkig tartott, amikor ismét megerősödött az ország ipara. Valpo kikötője egyébként ma is a dél-amerikai tengeri kereskedelem egyik fontos kikötője.  Művész galéria Késői ébredés után beugrottunk a közeli La Casa Roja-ba egy gyors zuhanyra, és kiderítettünk, hogy hol tudunk gondozásmentes akkumulátort venni Definek, illetve hogy hol találunk egy HD-s mini DV-ket forgalmazó Sony üzletet. Már sötétedett, amikorra boldog akkumulátor és mini DV tulajdonosok lettünk és elindultunk dél felé, a közel 1.000 km távolságra fekvő Valdivia irányába.  Valdivia halpiacán Valdiviai városnézésünket a Rio Valdivia partján kezdtük, konkrétan a halpiacnál. A piac melletti partszakasz a folyóban élő fókák számára az ígéret földje. Az idők során kialakult szokás szerint a fókák gyakorlatilag egész nap itt lebzselnek és várják a piacról szájukba hulló mannát. Két leeső haldarab között pedig, vérmérséklettől függően, saját stégjükön sütkéreznek, vagy „enyém a vár” címmel közelharcot folytatnak. Egy késői, de tökéletes ebéd után rövid időre felkerestük a helyi germán örökség egyik ékkövét, a Cafe Hausmann-t, majd jóllakott ovisként gördültünk tovább a Lake District-ben található Puyehue-tó irányába. Jóval sötétedés után parkoltunk le a 2-300 km-re dél-keletre fekvő Entre Lagos nevű, tóparti településen. Az eső miatt nem nagyon volt kedvünk kiszállni az autóból, így a környék rövid autós felfedezése után azonnal mély álomba merültünk. A szomorú, esős időre való tekintettel szombatra könnyed beltéri programot találtunk ki: meglátogatjuk a közeli Aguas Calientes, avagy Meleg Víz elnevezésű helység termál fürdőjét. Ébredés és egy rövid internetezés után nem sokkal már Aguas Calientes valóban forró vizében lubickoltunk. A fürdőben megismerkedtünk néhány kedves chilei arccal, akik eléggé csodálkoztak rajta, hogy mit keresünk ezen az elsősorban belföldi turisták által látogatott helyen. A beszélgetés során igazán szükségünk volt az elmúlt hónapok során felszedett spanyol nyelvi ismeretekre, mivel újdonsült ismerőseink angol nyelvtudása még a mi spanyolunknál is hiányosabbnak bizonyult. Vidám fürdőzés volt, az biztos! Estére kellőképpen rálazultunk egy újabb határátlépésre, illetve az előttünk álló néhány száz kilométer levezetésére, a szomszédos Argentínában található csoki fővárosig, Bariloche-ig.     |
| < < < | > > > |
|---|
Hozzászólások