Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Chile II. - Santiago-tól a Lake District-ig (2008. május 13. - 17.) Nyomtat E-mail
2008 July 25, Friday
Vetélkedő
Vetélkedő
Egy hét Argentína után ismét átléptük az argentin - chilei határt, majd a következő négy napban Chile-n belül folytattuk észak - dél irányú haladásunkat.
A tervünk nagy vonalakban az volt, hogy Valdivia városáig autózunk le délre, és onnan a Puyehue Nemzeti Parkon keresztül, a híres tavak érintésével vágunk át ismét Argentínába. Az út során pedig útba akartuk ejteni Santiago-t, a bohém Valparaiso-t, illetve a fókáiról híres valdiviai halpiacot.

Sajnos idő hiányában és a tél legzordabb részének közeledte miatt, ezúttal nem lesz sem Torres del Paine, sem Tierra del Fuego, viszont ezzel újabb indokaink vannak arra, hogy visszajöjjünk Dél-Amerikába
Cool.

13-án este, egy késői határátlépés és az Andokon való átautózás után a chilei Vina del Mar egyik Shell kútján éjszakáztunk. Reggel ismét szembesültünk vele, hogy az akkumulátorunk az utolsókat rúgja, így ezzel a lendülettel le is állítottunk két kedves chilei lányt, akik épp arra autóztak kis terepjárójukkal, és megkértük őket Defi behúzására. 5 méter után röffent a motor, így már semmi akadálya nem volt, hogy benézzünk Vina del Mar belvárosába.
Egy Jerusalem nevű közel-keleti büfében (cím: Quinta 259) elköltött tökéletes és hosszú időre emlékezetes falafelezés, illetve egy rövid városnézés után, átgördültünk a néhány kilométerre fekvő Valparaiso-ba.

Valpo utcáin
Valpo utcáin
Megérkezés után lezuhanyoztunk és belevetettük magunkat Valpo felfedezésébe. A legtöbb időt a város fölé magasodó dimbes-dombos negyedben töltöttük, melynek kanyargós utcáit színesre festett, bohém házak szegélyezik, és ahol számos műterem és kávézó található.
A várossal való ismerkedés közben megtudtuk, hogy a ma közel 300.000-es Valparaiso lakossága az ország függetlenné válásakor (1818-ban) csupán 5.000 fő körül volt. Később, a kaliforniai aranyláz kapcsán megnövekvő búza iránti kereslet, illetve a Santiago - Valparaiso vasútvonal elkészülésének hatására, 1880-ra a város lakóinak száma meghaladta a 100.000 főt.
Ebben az időben Valparaiso a Csendes-óceán partjának egyik fő tengeri kereskedelmi központja volt. Később - egy 1906-os földrengésnek, a Panama-csatorna megépítésének, illetve a chilei ásványi anyagok exportja iránti kereslet csökkenésének köszönhetően - drasztikusan visszaesett a kikötő forgalma és lecsökkent a város korábbi jelentősége. A negatív folyamat egészen a II. Világháború utáni időkig tartott, amikor ismét megerősödött az ország ipara. Valpo kikötője egyébként ma is a dél-amerikai tengeri kereskedelem egyik fontos kikötője.

Művész galéria
Művész galéria
Délután átgurultunk a kicsit több mint 100 km-re fekvő Santiago-ba. A közel 5 milliós főváros felfedezését a Barrio Brasil negyedben kezdtük, majd folyamatosan haladtunk keletre, így még aznap este beautóztuk gyakorlatilag az egész várost: a kötelező Plaza de Armas-t érintve átgurultunk a belváros utcáin, majd továbbhaladva, az elegáns Barrio Bellavista-n folytattuk a várossal való ismerkedést. Éjszakára visszatértünk a Barrio Brasil-ba és ismét a már jól bejáratott szállodalánc egyik tagját kiválasztva, egy Shell kúton hajtottuk álomra fejünket.

Késői ébredés után beugrottunk a közeli La Casa Roja-ba egy gyors zuhanyra, és kiderítettünk, hogy hol tudunk gondozásmentes akkumulátort venni Definek, illetve hogy hol találunk egy HD-s mini DV-ket forgalmazó Sony üzletet. Már sötétedett, amikorra boldog akkumulátor és mini DV tulajdonosok lettünk és elindultunk dél felé, a közel 1.000 km távolságra fekvő Valdivia irányába.

Valdivia halpiacán
Valdivia halpiacán
Hajnalban érkeztünk meg a városba, ahol megkerestük az első barátságos benzinkutat és azonnal mély álomba szenderültünk.

Valdiviai városnézésünket a Rio Valdivia partján kezdtük, konkrétan a halpiacnál. A piac melletti partszakasz a folyóban élő fókák számára az ígéret földje. Az idők során kialakult szokás szerint a fókák gyakorlatilag egész nap itt lebzselnek és várják a piacról szájukba hulló mannát. Két leeső haldarab között pedig, vérmérséklettől függően, saját stégjükön sütkéreznek, vagy „enyém a vár” címmel közelharcot folytatnak.

Egy késői, de tökéletes ebéd után rövid időre felkerestük a helyi germán örökség egyik ékkövét, a Cafe Hausmann-t, majd jóllakott ovisként gördültünk tovább a Lake District-ben található Puyehue-tó irányába.

Jóval sötétedés után parkoltunk le a 2-300 km-re dél-keletre fekvő Entre Lagos nevű, tóparti településen. Az eső miatt nem nagyon volt kedvünk kiszállni az autóból, így a környék rövid autós felfedezése után azonnal mély álomba merültünk.

A szomorú, esős időre való tekintettel szombatra könnyed beltéri programot találtunk ki: meglátogatjuk a közeli Aguas Calientes, avagy Meleg Víz elnevezésű helység termál fürdőjét.
Ébredés és egy rövid internetezés után nem sokkal már Aguas Calientes valóban forró vizében lubickoltunk. A fürdőben megismerkedtünk néhány kedves chilei arccal, akik eléggé csodálkoztak rajta, hogy mit keresünk ezen az elsősorban belföldi turisták által látogatott helyen. A beszélgetés során igazán szükségünk volt az elmúlt hónapok során felszedett spanyol nyelvi ismeretekre, mivel újdonsült ismerőseink angol nyelvtudása még a mi spanyolunknál is hiányosabbnak bizonyult. Vidám fürdőzés volt, az biztos!

Estére kellőképpen rálazultunk egy újabb határátlépésre, illetve az előttünk álló néhány száz kilométer levezetésére, a szomszédos Argentínában található csoki fővárosig, Bariloche-ig.




A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
 
< < <   > > >