| Argentína II. - Visszatérés a parilla-k, borok és milonga-k földjére (2008. május 17. - 29.) |
|
|
| 2008 July 31, Thursday | |
 Mi Buenos Aires Querido Valdesről, vagyis dél-amerikai kalandozásunk legdélebbi pontjáról egyenesen észak felé indultunk, Buenos Aires-be. Hatalmas várakozásokkal érkeztünk és a legmeglepőbb az volt, hogy nem csalódtunk. A várost izgalmasnak, lendületesnek és nagyon romantikusnak találtuk. Néhány nap múltán, amikor úgy éreztük, hogy kielégítő mennyiségű élménnyel gazdagodtunk a bohém fővárosban ahhoz, hogy búcsút tudjunk inteni neki, autóba pattantunk és tovább gurultunk a szomszédos Uruguay irányába.  Kerek csokoládé, lyukas ... Gyorsan be is ültünk egy étterembe, hogy rálazuljunk az estére. Finom, de feszült vacsora után - melyet a vegetarianizmus előnyeinek és hátrányainak boncolgatása jegyében töltöttünk el - beültünk egy édesség üzletbe, ahol vigasztalásként teletömtük magunkat a helyi desszert különlegességgel, az Alfajores-szel. Másnap reggel egy tökéletes kávézó - pékség féleségben ismét rácsattantunk a tegnap levegőben maradt vegetarianizmus kérdésre, melyet ezúttal teljes egyetértésben zártunk le.  Bariloche főterén Már út közben éreztük, hogy Bariloche valószínűleg nem fog tudni versenyezni azzal a nyugalommal és meghitt hangulattal, amit Villa la Angostura-ban megtapasztaltunk. Érzéseink a megérkezést követően gyorsan igazolást nyertek. Ez persze nem jelenti azt, hogy Bariloche nem egy jó hely, a kérdés csak az, hogy mihez viszonyítjuk. Sajnos a napok óta tartó esőzés Bariloche-ban is folytatódott, így aránylag kevés időt töltöttünk az utcán és inkább mindig behúzódtunk valahova. Az érkezés estéjén konkrétan egy kelta pub-ba, ahol aztán elég jó hangulatban töltöttük az időt. Bariloche több dologról híres, így sok jó indokot találhat magának az utazó az idelátogatásra. A hegymászásra, vadvízi evezésre, vagy kirándulásra alkalmas helyek mind közel vannak a városhoz, azonban a nekünk jutott esős - nyálas időben mindezek nem annyira ütős programok, így a városnézést választottuk. A városi séta után délután 3-kor elindultunk a ~700 km-re fekvő, és a vadon élő állatairól híres Valdes-félsziget irányába, ahova terveink szerint egy késői vacsorára akartunk megérkezni.  Patagónia útjain Hajnali 1 körül ismét aszfaltot éreztünk a kerekek alatt, majd hamarosan begördültünk Puerto Madryn városába. Május 20-i keddi napunk az út egyik legkiábrándítóbb napja volt. Gáz idő, tompultság és a teljes nap során összesen egy vacsorát sikerült abszolválnunk. Mondjuk az legalább ötös volt. A délelőttre nincs mentségünk, viszont a délutánra vonatkozóan levontunk egy fontos tanulságot: egy átlagos argentin településen nem szabad azt a hibát elkövetni, hogy a délután 3 és 8 közötti időszakra tartogatsz bármilyen fő étkezést!  Bálnalesen A félszigetre két út is vezet, mi a part melletti földutat választottuk, mivel ezen a szakaszon a legesélyesebb, hogy megpillantsuk azt a várva várt farok csapást, ami annyi természetet szerető ember álma. Legnagyobb megdöbbenésünkre alig, hogy kiértünk a partra és elkezdtünk figyelni, azonnal szemtanúi lehettünk a bálnák táncának, melyről aztán hosszú ideig nem tudtuk levenni a szemünket. Később beljebb autóztunk a félszigeten fekvő nemzeti park irányába, ott azonban kiderült, hogy az elmúlt napok esőzései miatt le vannak zárva a park azon részei, ahol állatok láthatóak. Így nem sok értelme volt kifizetni a tetemes összegű belépőt, ehelyett inkább visszafordultunk és ismét elfoglaltuk bálnaleső helyünket. Amikor kigyönyörködtük magunkat a hatalmas emlősökben, kikanyarodtunk a főút felé és visszaautóztunk Puerto Madryn-ba. A rossz időre való tekintettel az estét az El Gaulicho hostel-ba behúzódva írással, és az aznap este összegyűlt utazókkal való beszélgetéssel töltöttük. Csütörtök délelőttre fergetegesen izgalmas programot tűztünk ki: Puerto Madryn temérdek mosodájának egyikében kimostuk az elmúlt hónapokban felhalmozódott szennyesünket. Érdekes volt arra gondolni, hogy legközelebb már otthon mosunk majd a hangulatos kis lakásunkban.  Trelew utcáin Éjfélkor egy tökéleteset vacsoráztunk Viedma városában, majd Bahia Blanca-nál egy újabb kitérő erejéig lekanyarodtunk a sok utazó által magasztalt Sierra de la Ventana-ba. Sierra de la Ventana egy kellemes, és a Puerto Madrynból Buenos Aires-be vezető úton ráadásul ideális helyen fekvő „megálló”. Ébredés után tettünk egy gyors kört a napsütéses kis falucskában. Noha a település hangulata Villa la Angostura-hoz nem fogható, de rendkívül megnyugtató mivolta miatt úgy döntöttünk, hogy ott töltünk még egy éjszakát. Kiválasztottuk a falucska szerintünk legtökéletesebb szállását (Valle Soleado), hogy pénteken rápihenjünk a következő napok pörgésére. Bár tudtunk volna még egy újabb napot lazulni, de szombat reggelre megálmodtuk, hogy most már visszavonhatatlanul indulnunk kell Buenos Aires-be, nehogy lemaradjunk a híres vasárnapi San Telmo-i antik piacról. Előző nap jól összebarátkoztunk a háziakkal, így nem bánták, hogy egy kicsit későn, délután 4-kor  , jelentkeztünk ki a szállásról. Elbúcsúztunk vendéglátóinktól és most már egyenesen és megállíthatatlanul Buenos Aires felé indultunk.A fővárosba vezető út önmagában is nagyon kellemes élmény volt (legelők, bocik, szélkerekek a lemenő nap fényében), de egy néhány perces esemény igazán különlegessé varázsolta. A pusztában autózva, az út jobb oldalán egyszer csak feltűnt ellőttünk egy lovas. Ahogy odaértünk hozzá, lelassítottunk és néhány szemvillanás, illetve egy rövid szóváltás erejéig megálltunk mellette. A középkorú ember számunkra az argentin pampák western hősét, a gaucho-t testesítette meg, aki szabad, boldog és megdöbbentően barátságos. Este 10 körül kanyarodtunk be Buenos Aires-be. Az érkezés oly régóta várt pillanataiban becsúsztattuk a jól ismert Gotan Project számot és úsztunk a gyönyörben.  BA utcáin Kicsit beleolvadtunk a palermoi éjszakába, majd 3 körül nyugovóra tértünk egy közeli McDonald’s parkolójában, ahol iszonyatosan pörgött az élet, így egy pillanatra sem volt kétségünk afelől, hogy ne lenne megnyugtató mennyiségű ember egész éjszaka az autó mellett.  Az antik piacon Este visszasétáltunk a belvárosba és kerestünk egy milonga-t, ahol aznap este tangót nézhetünk, illetve tanulhatunk. A kezdeti bizonytalankodás után 9 körül megvolt a tökéletes hely, egy valódi milonga, a maga eredeti klasszikus formájában. Szerencsénk volt, mert fél10-től részt vehettünk egy heti rendszeres tangó kurzuson (két lenyűgöző tudású tanár vezetésével), majd 11-től szemtanúi lehettünk egy igazi buenos airesi milonga-nak. Fél11-től elkezdtek beszállingózni a vasárnap estére elegánsan felöltözött helyiek, majd amikor elaludtak a fények, ugyanezek az arcok elszánt tekintettel felemelkedtek kávéscsészéik és teasüteményeik mögül, és szép lassan párosával megtöltötték a táncteret. Hétfőn besétáltunk a belváros híres bevásárló utcájába, vettünk néhány tangó CD-t, klasszikusat és elektronikusat, majd bevonultunk írni egy hangulattalan Net kávézóba (sajnos Panama óta csak monitor csatlakoztatásával tudjuk használni a laptopunkat). A hosszú órákon át tartó tartalom szerkesztés után, késő este visszasétáltunk Defihez és belazultunk éjszakára.  Caminito A délután hátralévő részét az Av Florida, illetve az elegáns Plaza San Martin környékének bejárásával töltöttük, majd egy tökéletes vacsorával és éjszakai kávézással zártuk a napot. Hihetetlen, hogy hogyan tud Buenos Aires minden nap így pörögni késő éjszakáig. Utazóként ez nyilván elképesztően izgalmas, de a helyiek hogyhogy nem alszanak? Előző napi sétánk során véletlenül összefutottunk két magyar arccal, akik néhány hétre ugrottak el egy Argentína - Uruguay körre és most töltik utolsó napjaikat a városban. A megbeszéltek szerint szerdán beugrottunk a hostel-jükbe és úgy alakult, hogy késő délutánig velük töltöttük az egész napot. Együtt lesétáltunk a hírhedt történetű Puerto Madero negyedbe, melyet a XIX. században a város modern kikötőjévé akartak formálni. A projekt az elszállt költségvetés, illetve a kikötőt időközben túlnövő kereskedelmi árumennyiség miatt elbukott. Öröm az ürömben, hogy a téglából épített egykori raktárakat mára a város legelegánsabb ingatlanjaivá varázsolták, melyek presztízs irodáknak és lakásoknak, illetve csini kis éttermeknek adnak helyt. Amolyan elegáns Duna-korzó flash. Egy késői ebád és azt követő teázás után elbúcsúztunk újdonsült barátainktól és kigurultunk a városból, miközben ismét meghallgattuk a Gotan Projectet, illetve a legfrissebb elektronikus tangó szerzeményeinket. Az éjszakát a néhány száz kilométerre északra fekvő Colon településen töltöttük, ahol csütörtök reggel egy hangulatos kávézás után leteszteltük a város termál fürdőjét. A fürdő a dél-amerikai termas-hopping túránk második állomásaként egész jól szerepelt az összehasonlításban. Alacsony árak, laza hangulat, csak a medencék lehettek volna jobbak (igaz a chilei Aguas Calientes egyetlen medencéjéhez képest itt 100%-os medence többlet állt az ázni kívánók rendelkezésére). A fürdőzés után lelazultan (bár ráncos bőrrel  ) autóztunk át a Colon-t (Argentína) Paysandu-val (Uruguay) összekötő közeli Puente Internacional-on, és kíváncsian tekintettünk az előttünk álló néhány napra, melyet - az eddigi infóink alapján - Dél-Amerika leglazábbnak ígérkező államában, Uruguayban töltünk majd el.                        No. 1 : Arcsi, Külön neked küldjük az extra mennyiségű képet  |
| < < < | > > > |
|---|
Hozzászólások