Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Uruguay - Dél-Amerika leglazább országában (2008. május 29. - június 2.) Nyomtat E-mail
2008 August 08, Friday
A lobogó és rajta Május napja
A lobogó és rajta Május napja
Amikor május 29-én csütörtökön átléptük Uruguay határát, még nem nagyon tudtuk, hogy mire számítsunk, de éreztük, hogy jónak kell lennie. Egyetlen egy határozott kép élt a fejünkben az uruguayiakról: egy vidám lomboki éjszaka emléke egy nagyobb társasággal, melynek egyik különleges színfoltja két montevideói arc volt.

Időközben azt is megtudtuk, hogy Argentína után igazi meglepetésben nem lesz részünk, sőt olyannyira szoros szálak fűzik össze a két országot, hogy az argentinok országuk egyik tartományaként tekintenek a szomszédos kis Uruguay-ra. Egy biztos volt: Uruguay-t látnunk kellett.

Mivel a sokadszorra újraálmodott és kitűzött hazatérési időpontunk aktuálisan július 1. volt, és addig még előttünk volt Brazília, illetve az egyelőre még részleteiben teljességgel kidolgozatlan hajóztatás, igyekeztünk a lehető legrövidebb idő alatt körbejárni a kiválasztott uruguayi országrészeket.


Romantikus időutazás
Romantikus időutazás
A határátlépést követően egyenesen legurultunk a határtól ~300 km-re délre, a Rio de la Plata partján fekvő Colonia del Sacramento nevű városba. A Colonia-ba vezető út elég ingerszegény környezeten keresztül vezetett, ezért rögtön el is kezdtünk izgulni, hogy túlzott várakozásaink voltak az országot illetően.
A néhány órás vezetés után egy valamelyest Szentendrére emlékeztető kisvárosba érkeztünk meg. „Ebből még bármi lehet” - gondoltuk magunkban, és egy felszínes első ismerkedés céljából rögtön körbe is jártuk a helyet. Colonia egy kb. 3 milliós ország egyik 30 ezres kisvárosa, ennek megfelelően túl nagy pörgés nem volt este, de találtunk egy jónak tűnő vacsorázó helyet. A rövid körbenézést és a feledhető vacsorát követően vegyes érzésekkel, de a folytatást illető kíváncsisággal telve lassultunk rá az éjszakára a főtér mellett.

Pénteken könnyed városnéző programot abszolváltunk elsősorban a történelmi városrészben (Barrio Historico). Az ország legidősebb településének arculatát a spanyolok és a portugálok formálták, melynek eredményeként a mai Colonia centrumának keskeny, macskaköves utcáin jó néhány gyönyörű koloniális épület található. Nem véletlen, hogy a történelmi városrészt az Unesco 1995-ben a Világörökség részévé nyilvánította.
Este 6-kor elcsattintottuk az utolsó fotókat, majd elindultunk a Colonia-tól kb. 200 km-re fekvő főváros irányába.

A hétvége kezdetekor való megérkezés Montevideo-ba tökéletes időzítés volt. A társaságra és party-ra vágyók lassan elindultak a belváros irányába, melynek parrilla-iban (argentin típusú steak house) már feltüzelték az óriási grilleket, a bárokban pedig lassan elkezdték hangolni a hangszereket.

Mi is rögtön beültünk a tuttiba, ami ezúttal a Sarandi és Bartolome Mitre utcák találkozásánál fekvő Don Peperone nevű hely volt. Olaszosan laza hangulatban és kellemes élőzenei aláfestéssel telt az egész este. Mókás egyébként, hogy Argentínához hasonlóan itt sem kezdődik el az igazi élet 11 előtt.
A Don Peperone után kipörögtünk a Bartolome Mitre-re, ahol addigra komoly tömeg gyűlt össze. A utcában egymást érik a különböző szórakozóhelyek, melyek közül mi helyismeret hiányában kénytelenek voltunk tapasztalati úton dönteni, így ezzel a lendülettel bele is kezdtünk egy szolid péntek esti pub crawl-ba.

A bárlátogatás után végig gördültünk az óceán partján vezető Rambla-n, hogy egy csendes lakónegyedre leljünk az éjszakára. Kb. 1 km-re a belvárostól meg is találtuk a tökéletes helyet, az Ibis Hotel környezetében.

Szombat reggel azzal keltünk fel, hogy aznap megrendezzük a „tökéletes nap Montevideo-ban” élményt.
A szálláskeresés ugyan kicsit hosszúra nyúlt, de kitűnő eredménnyel zárult, így túltettük magunkat az időveszteségen. Bejelentkezés és egy gyors felfrissülés után első utunk a Mercado del Puerto-hoz vezetett, mert tudtuk, hogy a szombati ebéd ott a hét eseménye. Út közben benéztünk Mercado de los Artesanos-ra, illetve keresztül mentünk egy, a buenos airesi San Telmo piacra emlékeztető antik vásáron, majd végül megérkeztünk a kikötői piachoz.

Keresztülvágtunk az épület előtt hömpölygő tömegen, majd a csarnokba belépve azonnal megértettük, hogy miért kellett idejönnünk. Egy szép vásárcsarnok tárult elénk, amelyben egymást érték a parrilla-k. A grilles sütödéket pultok és bárszékek, illetve további asztalok vettek körül, és amerre a szem ellátott, felszabadult arcok fogyasztották szombati ebédjüket. Rövid várakozás után elfoglaltunk két bárszéket az Estancia del Puerto nevű hely pultjánál és rendeltünk egy már régóta áhított queso provolone-t, avagy provoletta-t. Néhány másodpercen belül rákerült a grillre az ott sülő húsok közé egy korrekt méretű provolone sajt, melyet aztán megsütve, befűszerezve tálaltak elénk, salátával és tökpürével.

Uruguayi Nemzeti Bank
Uruguayi Nemzeti Bank
A hasi vérbőség állapotában lassan visszasétáltunk a belvároson keresztül a szállásunkhoz, és közben rászántuk magunkat egy rövid internetezésre. Gyors és fájdalommentes weboldal frissítés után megkezdődött a tökéletes délelőtt méltó folytatása, a szombat este. Letettük minden értékünket és visszasétáltunk a városközpontba és közben a nap során korábban látott programlehetőségeket fontolgattuk: a felmerülő piaci tangó est vagy egy éttermi flamenco összejövetel bármelyikét el tudtuk képzelni az estére.

Rögtön az esti sétánk kezdetekor egy dobos felvonulásba botlottunk, akiket elkísértünk egy darabon, majd útba ejtettük az esti tangónak helyt adó művészpiacot. Éreztük, hogy nem pont erre vágyunk, így tovább indultunk a flamenco est helyszínére. Mire odaértünk, addigra egy korábbi rossz döntésnek köszönhetően már túl voltunk egy katasztrofális pizzán, de tudtuk, hogy ki kell javítani az estén esett csorbát, így beültünk a hangulatos étteremben hamarosan kezdődő flamenco összejövetelre. A franciás vacsora és az összegyűlt flamenco-s társaság által megteremtett atmoszféra tökéletesen kiegészítették egymást. Hosszan elidőztünk a helyen, majd elindultunk a szombat éjszaka felfedezésére.

A buli negyed központjában a tegnapit jóval meghaladó tömeg gyűlt össze a szórakozóhelyek bejáratánál. Elhaladtunk a tömött sorokban várakozó arcok mellett és a híres grappa con miel, vagyis a helyi mézes törkölypálinka megismerésére indultunk, amely nélkül tudtuk, hogy nem hagyhatjuk el Uruguay-t.

Néhány érdekes hely felfedezése után végül 2 körül megtaláltuk a tökéleteset. Egy Museum Cukrászda szerű létesítmény volt, ahol a helyiek éppen a vacsora utáni kávéjukat kortyolgatták. Barátságos pincér köszöntött bennünket, és annak ellenére, hogy a helyi nedű az itallapon nem szerepelt, kérésünkre kisvártatva feltűnt a kezében egy grappa-s üveggel, majd gálánsan mért belőle.
Várakozáson felüli íz hatás, majd várakozáson felüli hangulatú este követte az eseményeket.

Steak house
Steak house
Vasárnap reggel ránk virradt június 1. és ezzel megkezdtük utunk 15. hónapját. Délelőtt neteztünk, majd a kedvenc Don Peperonénkban nyomtunk egy késői ebédet, és a már jól bevált indulás előtti „Have a cup of tea!” jegyében, ugyanott legurítottunk egyet a világ szerintünk legjobb capucchino-jából.

Sötétedéskor szomorú szívvel kanyarodtunk nyugat felé, hogy az éjszakát már Uruguay észak-nyugati részén, az argentin határnál tölthessük el.
Késő éjszaka érkeztünk meg Termas del Dayman településre, ami első látásra egy csodálatosan hangulatos, maradásra késztető fürdő városka. Az első impulzussal be is kanyarodtunk a főutcára és egy csendesnek ígérkező helyen mély álomba merültünk.

Délelőtt igyekeztünk rálassulni a hely ritmusára, bár a helyiekhez képest itt egy európai csak kapkodó idegbolond lehet. Alámerültünk a hatalmas helyi fürdőkomplexumban, ahol a számos medencében és azok partjainál már javában lazultak mate-jukkal a pihenni vágyók (leginkább helyiek és argentinok).
Feledhetetlen fürdőzés volt egy feledhetetlen helyen, amit minden Uruguayba látogató számára külön ajánlunk. Lubickolás közben ki is osztottuk Termas del Dayman-nak a dél-amerikai termas-hopping túránk értékelése alapján az első helyet. A fürdőkomplexum igényes, laza, ár-érték arányban pedig viccesnek nevezhető.

Hangulatos ebéd és egy rögtönzött - de, a helyi szakértőkkel való egyeztetést követően történő - mate felszerelés vásárlása után ismét (immár harmadszor is) átléptünk a szomszédos Argentínába.

A mate-ről röviden, és a teljesség igénye nélkül annyit, hogy a szárított yerba de mate levelekből készített mate elsősorban az argentinok és uruguayiak által fogyasztott zöld teára hasonlító meleg nedű. Az italt a helyiek gyakorlatilag egész nap fogyasztják egy, az indián hagyományok szerint eredetileg tökből készített ivótégelyből - a mate-ból -, a szűrővel ellátott, leginkább ezüstből készített szívócsövön - a bombilla-n - keresztül.
Fő hatóanyaga a matein, de tartalmaz még különböző ásványi anyagokat, vitaminokat, koffeint és csersavat is. Természetesen a szokás szociális jellegén túl, a mate-zásnak számos jótékony egészségügyi hatása is van.

Ha valaki mate-t és bombilla-t szeretne vásárolni, szívesen segítünk azzal, hogy átadjuk a megfelelő minőségű cucc kiválasztásához és a megfelelő mate élmény eléréséhez elengedhetetlenül szükséges információkat. Persze lehet, hogy Csirke még le is írja majd ezeket Cool.




A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
 
< < <   > > >