Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Argentína III. - Jezsuita missziók, olajválság és az Iguazu (2008. június 2. - 6.) Nyomtat E-mail
2008 August 12, Tuesday
Az ördög torkánál
Az ördög torkánál
Június 2-án hétfőn este elhagytuk Uruguay-t és beléptünk Argentínába, immár harmadszor. Az elkövetkező rövid négy napos tartózkodásunk alatt elautóztunk északra az Iguazu-hoz, illetve út közben megnéztük a Posadas közelében egykor működő jezsuita missziók egyikét.

Argentínába való ismételt visszatérésünket egy, korábban az országban ennyire komolyan nem tapasztalt tény, az átmeneti olajválság árnyékolta be. A belépéstől
egészen a brazíliai határátlépésig folyamatosan küzdöttünk azért, hogy elegendő mennyiségű gázolajat tudjunk tankolni Defibe, és lehetőleg a helyiek számára szabott áron.

Közben hallottuk, hogy gondunkkal nem vagyunk egyedül, mert Európában és az USA-ban is súlyosbodik az olaj helyzet, és az USA persze kemény tárgyalásokat folytat a Közel-Kelet legnagyobb kitermelőivel. Hát az argentin benzinkutasokkal való közelharc közben nem nagyon nyugtatott meg bennünket a szaúdiak bejelentése arról, hogy napi 300.000 hordóval növelik kitermelésüket.
A bőrünkön az Argentínában kialakult válsághelyzetet és a helyi kormány reakcióinak eredményeit tapasztaltuk, melyek következtében egyes kutakon csak limitált mennyiséget (pl. maximum 50 litert) tankolhatunk, a határ menti állomásokon pedig külföldi rendszámú autó lévén kétszeres árat kellett fizetnünk egy liter gázolajért.


Az uruguayi - argentin határ átlépését követően azonnal észak felé kanyarodtunk és célba vettük a határvárostól, Concordia-tól kb. ~600 km-re fekvő Posadas-t. Szokás szerint hajnalban érkeztünk így megálltunk a város határában egy benzinkúton és ott töltöttük az éjszakát.

Kedden reggel késői ébredés és egy feledhető szállodában való zuhanyzást követően felkerestük Posadas belvárosának legszimpatikusabb éttermét és elköltöttünk egy tökéletes, igazán argentin ebédet. Később a szomszédos kávézóban egy kávé mellett összebarátkoztunk a hely tulajdonosával, aki hosszan fejtegette az argentinoktól már megszokott véleményt a korrupt kormányukról, de egyébként mégiscsak fantasztikus Argentínáról. Jó látni, hogy a politikai helyzettől és a napi szintű tüntetésektől függetlenül mennyire büszkék nemzetükre az itt élők.

Délután 5 körül továbbindultunk a ~300 km-re északra fekvő Puerto Iguazu-ba, mely város közvetlenül az Iguazu Nemzeti Park szomszédságában helyezkedik el az argentin oldalon.
Puerto Iguazu felé útba ejtettük a Posadas-tól nem messze található egykori jezsuita missziót, San Ignacio Mini-t. Szerencsénkre még pont odaértünk zárás előtt, így meg tudtuk nézni a misszió történetéről szóló kiállítást és kattinthattunk néhány fényképet.

San Ignacio Mini maradványai
San Ignacio Mini maradványai
San Ignacio Mini egyike azoknak a misszióknak (redukciók), melyeket a jezsuiták alapítottak a mai Argentína, Brazília és Paraguay területén a XVII. században.
A missziók az akkori koloniális társadalomtól eltérő szociális struktúrát hoztak létre a jezsuiták és az őslakosok között. A jezsuiták az evangelizáció eszközének tartották, a spanyol korona szemében a koloniális uralom fenntartásának egy módja volt, míg az őslakos guaranik számára védelmet nyújtott a külső támadókkal szemben. Érdekes kérdés persze, hogy a jezsuita missziók összességében inkább pozitív vagy negatív hatással voltak-e az őslakosok életére. Mindenesetre az biztos, hogy a régióban létrehozott redukciók egészen a XVIII. századig működtek, amikor is az Európát belengő jezsuitaellenes hangulatnak köszönhetően, a spanyol király rendeletére a jezsuitáknak el kellett hagyniuk az összes spanyol fennhatóság alatt álló területet.

A redukciók a ferencesek vezetése alá kerültek, akiknek fokozatosan kicsúszott a kezéből az irányítás. Az indiánok nagy része rabszolgasorsra jutott, a lassan elnéptelenedő települések pedig a XIX. század háborúi során súlyosan megrongálódtak, helyüket benőtte az őserdő.

A missziók építészeti hagyatékának megőrzése tekintetében állítólag San Ignacio Mini a legkülönlegesebb, itt azonosíthatóak a legjobban a missziókat jellemző ún. guarani barokk stílusjegyek.

A misszió bejárása után tovább indultunk észak felé. Az Iguazu-vízeséshez közeli kisvárosba, Puerto Iguazu-ba érkezve néhány percen belül ismét arcon ütött bennünket az olaj probléma. Ugyan volt gázolaj, de külföldi rendszámú autóval csak kétszeres áron lehetett tankolni.
A határ menti üzemanyag turizmus korlátozására vonatkozó rendelet kiötlői sajnos nem gondoltak külön a nem szomszédos országok valamelyikének rendszámtáblájával erre autókázó európai járművekre, így a brazilokra és paraguayiakra vonatkozó paragrafusok és árak vonatkoztak ránk is. Néhány liter gázolaj tankolásával másnapra halasztottuk a lehetséges benzinkutak felkutatását és a kérdés lezárását, majd az egykor állami tulajdonban lévő, de mára ~80 százalékban privatizált YPF benzinkút megnyugtató kék színei alatt álomra hajtottuk fejünket.

Szerdán, mire lenyomtuk a reggeli rutint és túltettük magunkat egy fontos internetezésen, addigra már pont nem volt értelme kimenni az Iguazuhoz, így egy kellemetlenebb, de hasznos programot választottunk: olajcsere Defiben.
Estére bent volt a gépben a helyi viszonyokhoz képest aranyárban megvásárolt tutti minőségű olaj, így felszabadultan tudtuk belevetni magunkat Puerto Iguazu egyik kellemes éttermébe.
Később kávé, süti és beszélgetés a mennyei kávézólánc, a Bonafide üzleteinek egyikében (ahol a fekete erdő Mutka süti költeményével vetekszik Tongue out), majd nyugodt éjszaka Defivel együtt a városka egyik szállodájának kertjében.

A dübörgő Iguazu
A dübörgő Iguazu
Csütörtökön végre eljött az Iguazu napja. Boldogok voltunk, mert az előző naphoz képest nagyon jól jártunk az időjárással. Sokkal tisztább volt az égbolt, és ez tökéletessé tette a vízesés látogatás élményét.
Az Iguazu mérete teljesen megdöbbentő volt. A korábban látott fotók alapján soha nem állt össze, hogy valójában milyen is lehet a vízesés teljes látványa és egyáltalán nem esett le, hogy az Iguazu majd 3 km széles és közel 300 vízesésből áll össze.
Az argentin oldalon sétálva sok helyen egész közel lehet menni a zuhataghoz, ezért igazi bensőséges kapcsolatba tudtunk kerülni a természeti csodával, amelyről egyébként a brazil oldalon állva inkább „csak egy” távoli, összkép látható. Eredeti tervünk szerint mindkét országból meg akartuk nézni, de az argentin rész meglátogatása olyan kielégítő élmény volt, mely után le tudtunk mondani a határ túloldalának részletes bejárásáról.

Souvenir az Iguazutól
Souvenir az Iguazutól
Az estét reggeli elképzelésünk szerint már Brazíliában szerettük volna tölteni, de mivel a nemzeti parkot záráskor hagytuk magunk mögött és még ma ki akartuk cseréltetni Defiben a hátsó fékbetéteket, ezért a határátlépést másnapra hagytuk. Találtunk egy nagyon jó szerelőt, aki röviddel a szervizbe való érkezésünket követően örömmel neki esett a feladatnak, és rövid idő alatt el is készült vele. (Természetesen az alkatrészeket mi vittük, így nem kellett a szerelést megelőzően neki elővarázsolnia a Land Rover fékbetéteket.)

Laza vacsit, kávézást és alvást követően, másnap, Argentínát lezárva (legalábbis ekkor még ezt hittük) gördültünk át Brazíliába, Foz do Iguacu városába.





A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
No. 4 :
Hello Zozo,

A többrészes cikksorozat készül, de a lassú munkához idő kell .
A kérdésekre röviden válaszolva a vezérlés láncos, gyakorlatilag nem kell cserélni. A szivattyúkat szíj hajtja, de azt sem kellett cserélni. A biztonság kedvéért induláskor (60.000 km) tettünk bele egy újat, most 144.000 km van a gépben és még bírja.
Egyértelműen dízel: olcsóbb az üzemanyag és gazdaságosabb. (Most egy picit kormoz a szerkezet, remélem nem lesz komoly ára a rossz minőségű üzemanyagnak.)
Defi egyébként gyakorlatilag hibátlanul teljesítette az utat. Erre a célra nagyon jó választásnak tartjuk, és ha újra elindulnánk ugyanígy döntenénk.
Kidobásról, illetve zsírbaállításról szó sincs.
Most, hogy végre sikerült bejáratni, arra gondoltunk, hogy lassan el is indulhatnánk vele valamerre .
Hozzászóló: tomcsi • 2008-09-02 21:48:50
No. 3 :
tényleg: nem t§om, van-e még más ilyen madás, de engem érdekelne egy kis műszaki összefoglaló (jöhet lánytól is :) Defiről - mi vált be, mi nem

Pl. a vezérlés láncos/szíjcsere kellett? Könnyebb volt-e dízellel, mint egy benzinessel lett volna? Hogy vizsgázott az ánglius (?) teknika? Most kidobjátok a gépet, vagy zsírba álllítjátok-e a kertben? Legközelebb is defivel vágnátok-e neki?
Hozzászóló: gozolo • 2008-08-29 16:22:10
No. 2 :
Hengerfej nem, de generátor igen .
Egyébként vittünk egy LR Defi kiskereskedésnyi alkatrészt: olaj szűrők (4), gázolaj szűrők (3), rotor szűrő (2), légszűrők (2), hátsó félbetét (2 pár), elő fékbetét (1 pár), ékszíjak, szimering, kardánkeresztek, kerékcsapágyak, menesztőtárcsa, kormányösszekötő gömbfej, agy szimering, meg mindenféle folyadékok.
Pont elfért minden a hajszárító, a manikűr készlet és a vasaló deszka helyén .
Egyébként a cuccok nagy részére valóban szükség volt.

Ja, és indulás előtt (60.000 km-nél) volt egy nagyszerviz, ahol kicserélték a féktárcsákat és fékbetéteket, az összes folyadékot és szűrőt, a szivattyúkat/hűtőventillátort hajtó szíjat.

Út közben pedig szép lassan apasztottuk a készleteket a 20 ezres szervizeknél, ahol alapként olajat és szűrőket cseréltettünk, iletve minden mást, ami aktuálissá vált.
Hozzászóló: pip • 2008-08-28 14:21:55
No. 1 :
hogy a fenébe maradt a Defiben a 15. hónapra még fékbetétetek? Ez olyan, mint annak idején Skóciába Trabanttal menni: volt Nálad komplett hengerfej is :)
Hozzászóló: gozolo • 2008-08-28 11:44:03
 
< < <   > > >