Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Brazília - Beach, samba és egy sikertelen hajóztatási kísérlet I. (2008. június 6. - 8.) Nyomtat E-mail
2008 August 30, Saturday
Ordem e Progresso
Ordem e Progresso
Június 6-án átléptük utunk utolsó igazi állomásának határát és megérkeztünk Brazíliába. Tervünk az volt, hogy mielőbb elvezetünk a határvárostól, Foz do Iguacu-tól a ~1500 km-re fekvő Rio de Janeiro-ba, ahol elintézzük Defi Európába hajóztatását. A szállíttatással kapcsolatban több lehetőséget fontolgattunk, melyek közül a két legesélyesebbnek ezeket tartottuk:

- Defivel együtt elhajózunk egy utasokat is szállító hajóval Dakarba, majd onnan hazavezetünk, vagy
- konténerben elhajóztatjuk Defit valamely európai kikötővárosba, majd odarepülünk és érkezéskor ott fogadjuk Defit.

Attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeztünk Rio-ba és elkezdtük az ügyintézést, napról napra sodródtunk a két fent felsorolttól eltérő, egyetlen lehetséges megoldás irányába, mely végül be is következett.


Itaipu gát
Itaipu gát
Brazíliai történetünk az Iguazu-hoz közeli Foz do Iguacu-ban kezdődött. Az önmagában jellegtelen Foz do Iguacu érdekessége számunkra a városhoz közeli Itaipu gát volt. A település lakossága egyébként pont a gát építésének köszönhetően duzzadt 1973 és 1991 között 35 ezerről 190 ezerre.
Az Itaipu - áramtermelő kapacitás tekintetében - ma a Föld legnagyobb vízerőműve. A mamut projekt kapcsán természetesen terítékre kerültek az ilyenkor aktuális nehéz kérdések, vérre menő viták és hatalmas korrupciós botrányok.
Több száz négyzet kilométernyi erdő kiirtása, az ökoszisztéma felborítása, egy csodálatos vízesés lerombolása, helyi őslakos települések felszámolása, szemben több tízezer megawatt energiával, melynek előállítása például egy olajtüzelésű hőerőműhöz képest minimális CO2 kibocsátással, vagy egy atomerőműhöz képest nulla veszélyes hulladék felhalmozással jár.

Tény, hogy a brazil - paraguayi koprodukció elkészült, utólag pedig ki-ki eltűnődhet rajta és mérlegelheti az előnyök és hátrányok tengerében, hogy vajon megérte-e a többtíz milliárd dolláros beruházás. Egy biztos: a projektben érintett politikusok jól jártak, viszont a brazil állam - a projekt kapcsán felhalmozott államadóságot figyelembe véve - már nem annyira.

A hatalmas vízerőmű meglátogatása után átautóztunk a városban lévő McDrive-on, majd délután 5 körül kikanyarodtunk Rio felé a 277-es útra.
Első igazi brazil vacsoránkat egy churrascaria-ban töltöttük el, ami errefelé az egyik legelterjedtebb étkezési intézmény. A körülbelül két szóra korlátozódó portugál nyelvtudásunkkal viszonylag gyorsan megértettük, hogy a következő lehetőségeink vannak:
- „livre”, azaz all you can eat egy adott összeg ellenében, illetve
- „livre” + kiegészítésként kedvünkre válogathatunk az asztalok között, hatalmas nyársakra tűzve, cikázó durvábbnál durvább húsok között.
Mi értelemszerűen csak a sajtos nyársra ugrottunk és egy röpke óra leforgása alatt, fejenként kicsit kevesebb, mint 10 dollárból szétesésig ettük magunkat. A vacsora tükrében már láttuk, hogy ez a brazíliai néhány nap / hét elég vicces lesz Surprised.

CarandiruÖsszesen kb. 600 km-es vezetés után, hajnalban megálltunk egy hatalmas benzinkúton, Curitiba után, néhány óra alvásra.

Szombat reggel egy tökéletes reggeli és zuhany után azonnal továbbindultunk Rio irányába. Út közben csak egy rövid megállót tettünk a számunkra a Carandiru-ról elhíresült Sao Paolo-ban.
A 2003-as azonos című filmből megismert - 2002-ben felrobbantott - börtönt eredeti formájában természetesen már nem tudtuk megnézni, de végigautóztunk a városon és így legalább egy villanásnyi áttekintő képet szerezhettünk Dél-Amerika legnagyobb metropoliszáról.

Egész napos vezetés után, késő este érkeztünk meg az elsőre nehezen átlátható szerkezetű és ridegnek tűnő Rio de Janeiro-ba. Hiányoltuk Buenos Aires kifinomultságát, illetve tudtuk, hogy aznap is az utcán fogunk aludni Frown.

Másnap már kezdett fogásunk lenni a városon, ráadásul találtunk egy elfogadható árú, parkolós szállodát az estére. Délután kipörögtünk a Copacabana-ra és lassan beleolvadtunk a tengerpart + homok érzésbe.
Naplemente után beültünk egy kicsi, műanyagszékes, parti bárba, hogy kipróbáljunk egy igazi brazil caipirinha-t, és ezzel rá is hangolódtunk egy kellemes, de szolid vasárnap estére.




A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
 
< < <   > > >