| Brazília - Beach, samba és egy sikertelen hajóztatási kísérlet II. (2008. június 9. - 15.) |
|
|
| 2008 August 30, Saturday | |
 Sunshine  Reggae Bementünk a belvárosba és elsőként meglátogattuk a Bolíviában megismert francia utazók által javasolt Grimaldi nevű céget. Úgy tudtuk, hogy ők üzemeltetnek olyan hajókat Dél- / Észak-Amerika, illetve Afrika / Európa viszonylatban, amelyek járműveket és utasokat is szállítanak. Hosszas keresés után végre megtaláltuk az időközben elköltözött céget, ahol gyorsan - és nem túl segítőkészen - kiábrándítottak minket azzal, hogy valóban vannak ilyen járataik, de a brazil kikötőkben nincs lehetőség személyi ki- és beszállásra. A Rio - Dakar opció tehát elúszott, így nekiálltunk összegyűjteni az ismert nagy hajózási társaságokat és azok elérhetőségeit, hogy másnap sorban fel tudjuk keresni őket. 10-én kedden sorban bejártuk a CSAV, Hamburg Süd, NYK, Savino del Bene cégek irodáit, illetve a hajózási társaságok kapcsán meglátogatott irodaházakban található számos hajózási ügynökséget, de sajnos kevés sikerrel. Változó válaszokat kaptunk, de két dolog határozottan kirajzolódott: - A brazil vámügyintézés minden bizonnyal felülmúlja az eddigi legrosszabb tapasztalatainkat. Nagyon nehézkesnek és hosszadalmasnak tűnik. - Magánszemélyek ingóságainak szállítására (különösen, ha egy autóról van szó) a hagyományos szállítmányozó cégek többsége nem vállalkozik. Sötétedéskor az utoljára felkeresett irodaházban még becsöngettünk egy, a recepción látott hajózási társasághoz (Mercotrade), ahol meglepően segítőkészen fogadott bennünket az irodát zárni készülő hölgy, Claudia. Elmondtuk, hogy mit szeretnénk, ő figyelmesen lejegyzetelt mindent és látszólag magabiztosan bevállalta az ajánlatkészítést, illetve a későbbi lebonyolítást. Vegyes érzésekkel, de legalább néhány ajánlat ígéretében tértünk nyugovóra a városközpontban. Szerda reggel megnéztük a leveleinket, majd folytattuk tovább a cégkeresést. Begyűjtöttünk jó néhány címet a FIATA weboldaláról és ismét nekivágtunk az irodák rengetegének. Ennyi cégről eddig még egyik hajóztatás alkalmával sem pattantunk le a kiválasztási fázisban. Alig találtunk olyan szállítmányozót, aki azt állította magáról, hogy el tudja intézni az autó vámoltatását és hajóztatását. Délután benéztünk a tegnap esti egyeztetés során Claudia által javasolt vámügynökségre, hogy meggyőződjünk a megbízhatóságukról, illetve megtudjuk az áraikat. A megbízhatóságukról nem győződtünk meg 100%-osan, azonban a kontakt emberünk bemondott a vámügyintézésre egy 3 ezer (!) dolláros árat. Mivel eléggé törte az angolt, csak nyelvbotlásnak tekintettük a dolgot és magunk között abban maradtunk, hogy majd lealkudjuk azt a minden bizonnyal 3 száz dolláros árat. Egyelőre nem hagytunk ott semmilyen dokumentumot, hanem először látni akartuk az összesített ajánlatukat a vámügyintézésre és hajóztatásra vonatkozóan.  Beach bar Sötétedés után elnéztünk a Lapa-ba, de szerda este lévén elég lapos volt a hangulat, így samba helyett egy kellemes sétával zártuk a napot. Az előző két és fél napos cégkereséssel a hátunk mögött csütörtökön csak ültünk a gép előtt, frissítettük a honlapunkat és közben vártuk a hajóztatásra vonatkozó ajánlatokat. Délután ismét kisétáltunk a Lapa-ba és felültünk Rio egyik ikonjára, a híres „Bonde”ra. A színes házairól híres Santa Teresa negyedbe felzötykölődő egy kocsis, síneken guruló szerkezet egykor a város jelentős részét behálózta. A bonde ma olyasfajta látványosság, mint a san franciscoi Cable car, így majdnem annyi turista kíváncsiskodik rajta, mint ahány carioca (rioi lakos) utazik vele. A bonde-zés, illetve egy kellemes santa teresai séta után a kedden felfedezett és rögtön kedvencünkké vált Estacao Republica-ban vacsoráztunk. Az Estacao Republica egy tipikus churrascaria, ahol a svédasztalon található ételkölteményekből mindenki kedvére válogathat, majd megrakott tányérjáért tömeg alapján fizet (promóciós ár 2008-ban: 2,89 real/10 dkg). Az éjszakát teljes kényelemben a belvároshoz közeli Ibis-ben töltöttük, majd reggel egy késői kijelentkezést követően elautóztunk a híres Ipanema felé, amelyhez közel található a város botanikus kertje, a Jardim Botanico. Sajnos amikorra végigálltuk a városközpontból a Botafogo-n át Ipanemra-ig tartó dugót, addigra már túl késő volt ahhoz, hogy be is menjünk a kertbe. Cserébe körbejártuk a szomszédos Lagoa Rodrigo de Freitas-t, amely egy szép sósvizes lagúna a város egyik exkluzív területén.  A nemzet koktélja Péntek este lévén nem hagyhattuk ki a pörgést, így legurultunk Ipanema-ra, ahol meglátogattuk az egykori Bar Veloso-t, ahol annak idején Tom Jobim és Vinicius de Moraes jóvoltából megszületett a Garota de Ipanema. Ma már egyébként magát a bárt is így hívják. Egy-egy caipirinha és Ipanema esti utcaképének feltérképezése után visszavonultunk kedvenc utcánkba a Copacabana-n, majd becsöveztünk az autóba. 14-án szombaton ismét beköltöztünk a tutiba, ami ezúttal a Copacabana egyik szállodáját jelentette, ahol a hétvégén a business arcok számának lecsökkenésével kedvezményes áron tudtunk szobát foglalni.  Alkonyatkor A Copacabana - és persze az Ipanema - igazi különlegességét szerintünk az adja, hogy egyrészt a városban található, és így az egész környéknek egy állandó nyaralás hangulatot ad (főleg a városrész utcáin sétáló fürdőruhás, szörfdeszkás arcok miatt), másrészt pedig a nyaralók mellett tömegesen jelen vannak maguk a carioca-k is, ami jó lehetőség az „embernézegetésre” (ékes magyarsággal szólva people watching-ra). Este egy laza vacsi után ismét kisétáltunk a partra és leültünk a kedvenc kis bodegánkhoz egy levezető italra. Van abban valami különleges, amikor az ember caipirinha-t iszogat egy laza strandolós nap után Rio-ban a Copacabana-n  .Üldögélés közben, az út egyik záróakkordjaként, elkezdtük összegyűjteni, hogy kinek mit is szeretnénk vinni erről a nem éppen rövid utazásról. Ahogy telt, múlt az idő a caipirinha-k felett, fokozatosan egyszerűsödött az ajándéklistánk, és egyre több emberről kezdtük úgy gondolni, hogy biztosan örülne egy üveg - a caipirinha lelkét adó - cachaca-nak, avagy cukornád pálinkának. Meglátjuk, hogy jól gondoltuk-e  . A hippi piacon Piacozás után beültünk egy közeli kávézóba és hosszan gyűjtögettük az elmúlt közel másfél év emlékeit felidézve az út leg-jeit. A listát természetesen feltesszük majd az oldalunkra is. Estére visszasétáltunk a Copacabana-ra és lélekben már készülve a szürke hajóztatási ügyek másnapi intézésére, elköltöttük vasárnap esti vacsinkat egy már jól bejáratott churrascaria-ban.             No. 2 : Nem lőhetünk el minden képet a weboldalra  . Különben mit néznétek az élménybeszámolón?!  Egyébként, ha így haladunk a képválogatással, egy hónapon belül valszeg össze tudjuk hozni a vetítést. Meglátjuk  .No. 1 : sérelmezem, hogy nincs itt kép arról a cukornádcefréről ;) |
| < < < | > > > |
|---|
Hozzászólások