Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Irán III. - Yazd, Shiraz, Zahedan (2007. február 19 - 28.) Nyomtat E-mail
2007 March 01, Thursday
Shirazi Faloodeh
Shirazi Faloodeh
Iránban töltött utolsó másfél hetünk krónikája a Közép-Iránban található sivatagi fekvésű Yazd-ban indult, ahol két nyugodt napot töltöttünk a széltornyok árnyékában. Majd tovább utaztunk a mára népi hősökké vált híres költők, Hafez és Sa'di szülőhelyére, Shirazba, a perzsa kultúra, az éltető vörösbor, a költészet és a fülemülék városába. Itt betekintést nyerhettünk az iráni fiatalok mindennapjaiba, szokásaiba és velük együtt látogathattuk meg azokat a zarándokhelyeket, melyek azon túl, hogy a város turista térképein kiemelt helyen szerepelnek, a helybeliek életének is meghatározó helyszínei. Így jutottunk el például Irán szerintünk "legiránibb" és legatmoszférikusabb teázójába Hafez sírhelye mellett, és kóstolhattuk meg a citromlével megöntözött helyi fagyi specialitást, a faloodeh-t.
Úton a pakisztáni határ felé ellátogattunk a földrengés sújtotta ősi agyagváros, Bam romjaihoz. Végül eltöltöttünk egy-két napot a Közel-Kelet vadnyugatán, úton az iráni Zahedán és a pakisztáni Taftan között. Itt arra a tapasztalatra is szert tettünk, hogy extrém körülmények között akár ajándékba is kapható gázolaj a benzinkutakon
.

Yazd látkép
Yazd látkép
Hétfőn meglepő reggel virradt ránk a sivatagban fekvő Yazd-ban, mivel az utcán nagy pelyhekben hullott a hó. Az időszakonként beálló változást a hóesés helyett az eső jelentette. Igazából nagyon nem is sajnáltuk a dolgot, mivel Irán érzésünk szerint leghangulatosabb szállásán (Silk Road Hotel) ültünk egy csodálatos belső kertben és a furcsa időjárás miatt egész nap nyugodtan olvashattunk. Napközben megismerkedtünk a Silk Road egyik menedzserével (Sebastiannal), aki meglepő módon egy holland srác. Másfél éve él Yazd-ban és a Silk Road menedzsmentje mellett egy új yazdi szálloda (Marco Polo) megnyitásán, illetve egy iráni művészeti fesztivál megszervezésén dolgozik, melynek helyszíne a holland főváros lesz. Az iráni művészeket és alkotásaikat bemutató amszterdami fesztivál célja, hogy népszerűsítsék az országot és ezzel közvetve több turistát vonzzanak Iránba. Amennyiben a fesztivál sikeres lesz, akkor más európai városokban is megszervezik majd. A listájukon Budapest is szerepel ;). (Rambodjan! Beszéltünk Sebastiannak Rólad és a filmjeidről. Azt mondta, hogy egyelőre annyi munkájuk van az amszterdami fesztivállal, hogy nem nagyon tud a következő városra fókuszálni, de amint lezárják a jelenlegi projektet, el fogják kezdeni keresni a következő helyszínhez az arcokat. A fesztiválokra meghívnak Iránban élő művészeket, illetve fontos, hogy helyi kontaktjaik is legyenek, akik meg tudnak jelenni a rendezvényeken. Ha érdekel a téma, akkor dobjatok egy e-mailt és össze tudunk kapcsolni Sebastiannal.)

Jameh (Péntek) Mecset - Yazd
Jameh (Péntek) Mecset - Yazd
A hétfő este a fesztivál jegyében zajlott, mert a rossz időre való tekintettel Sebastian levetített néhány filmet az amszterdami anyagból (pl.: Persepolis jelenlegi állapotát és az elképzelt eredeti állapotot bemutató film; Iráni ökoturizmusról szóló film). A filmeket egy ausztrál sráccal és egy Pekingben élő ausztrál lánnyal néztük végig. A filmeket követően Michelle, az ausztrál lány teljesen fellelkesített minket Kínával és Mongóliával kapcsolatban. Ha a felsorolt helyeket mind be akarnánk járni mostani utunk keretében, akkor az amerikai kontinenst ezzel el is felejthetnénk. Sebaj, van miért visszajönni ;).
Kedden bejártuk Yazd óvárosát. Yazd történelme egészen a III. századig nyúlik vissza és mint Irán legnagyobb része Yazd is a Safavid periódus végével, a XVIII. században kezdett hanyatlani. Az ősi sivatagi város ma elsősorban széltornyairól, az itt lakó jelentős zoroasztriánus közösségéről és környékbeli zarándokhelyeikről, illetve nem utolsó sorban romantikus éttermeiről, szállodáiról híres. (A város képekkel illusztrált bemutatását az "Országinfók"menüpont alatt Iránnál találhatjátok majd meg.)

Parfüm árus kislány Shirazban
Parfüm árus kislány Shirazban
Szerdán tovább indultunk a 450km-re lévő Shiraz felé, és az estét már ott töltöttük, a Grand Hotel Defenderben. (Hellocskáék kedvéért el kell mondanunk, hogy reggelre kisebb gikszer adódott a "12V-os Manóautóval", konkrétan kihűltek a fűthető takaróink :O, mivel szétesett egy forrasztás, de rövid keresés után megtaláltuk a "katasztrófa" okát.)
Épphogy befejeztük a hibakeresést, megállt mellettünk egy kínai gyártású Renault 5-ös (Saipa) és kipattant belőle 4 fiatal srác, akik hirtelen mindent meg akartak tudni az autónkról és az utunkról. Jól megbeszéltünk (vagyis közös nyelv hiányában inkább elmutogattunk) mindent, aztán amikor épp elváltunk volna még megkérdeztük tőlük, hogy hol lehet fagyálló ablakmosót kapni. Nem nagyon értették, hogy mit akarunk (ez a sivatag közepén végülis érthető), de a város autós kánaánjába vittek minket, ahol igaz, hogy kis szedett vedett üzletekben, de kb. minden kapható volt. Elbúcsúztunk a srácoktól, de mire megvettük és betöltöttük az ablakmosót, ők ismét ott voltak és ragaszkodtak hozzá, hogy következő nap találkozzunk és töltsünk egy kis időt együtt.

Darius palotája Persepolisban
Darius palotája Persepolisban
Délben meglátogattuk Persopolis-t, melyet Dárius és leszármazottai építtettek és amely Nagy Sándor "látogatásakor" égett le. Este jól megbeszéltük, hogy következő nap egy, az újdonsült ismerőseinkkel való gyors találka után továbbmegyünk Kermánba. Hát nem egészen így alakult. 11 körül hívtuk fel Hamidékat, és délután 5-kor találkoztunk velük (Soly, Hamid, Solmaz, Manzur azaz Mr. Beautiful, Bijan avagy Bijijun). Péntek délutántól vasárnap reggelig gyakorlatilag minden percet együtt töltöttünk. A srácokon kívül megismerkedtünk barátnőikkel / feleségeikkel, sőt tiszteletünkre további testvérek és unokatestvérek bukkantak fel Hammidék lakásán, időről időre. Jó néhány helyre elvittek minket és mindkét este perzsa és magyar zenével fűszerezett, laza kis táncos mulatság kerekedett ideiglenes szálláshelyünkön. Ők nagyon élvezték, hogy felpezsdítettük a hétköznapjaikat, számunkra pedig beteljesült a nagy álom és betekinthettünk a sötét kendők és csadrok mögötti világba, amely a felszínen hordott álarc tökéletes ellentéte. (Eszter 'Egér' és Gyuri! Ezúton is nagyon köszönjük a buliban elsődleges szerepet betöltő cigánymeggy csodát, mely igazán emlékezetessé tette a péntek estét az iszlám tanokat oly szigorúan nem követő iráni srácok számára.)
Az együtt töltött idő alatt nagyon sokat beszélgettünk Irán történelméről, illetve aktuális politikai és gazdasági helyzetéről, amely alapján nyilvánvalóvá vált, hogy Irán jelenlegi politikai struktúrája és vezetői mellett az emberek többsége messze nem úgy él, ahogy szeretne és a változás rövid távon nehezen képzelhető el. Az emberi szabadságjogok korlátozottak, a lakosság nagyobb része a mindennapi tevékenységek szintjén álarcot visel. Folyamatos az egyetemet végzett irániak kivándorlása Amerikába, Kanadába és Európába, és az így megvalósuló agyelszívás a jelenlegi vezetésnek látszólag még örömére is szolgál. A helyzetet tovább rontja, hogy a "War on terror" és az amerikai kereskedelmi embargó, illetve az iráni bankrendszer elsősorban ezekből adódó izoláltsága miatt, a külföldi befektetésekre és a turisták bankkártyáira Irán gazdaságának még egy ideig várnia kell. Érdekes egyébként azt látni, hogy Irán a rendelkezésére álló forrásaiból gyakorlatilag mindent előállít, amire szükség lehet és így úgy ahogy önállóan is elműködteti a gazdaságát. Azonban mind gazdaságilag, mind politikailag jelentős tér van még a továbblépésre.

Bam újjáépítés alatt
Bam újjáépítés alatt
Vasárnap reggel, két csodálatos nappal a hátunk mögött és az iráni mindennapokról alkotott pontosabb képpel a fejünkben, szomorúan indultunk tovább a majd 600km-re fekvő Kermán felé. Útközben megnéztük a 2003. decemberi - 6.8-as erősségű - földrengés során megrongálódott ősi agyag város, Bam maradványait, ami korábban minden Iránba vezető turista út egyik fő állomása volt. A több mint 26000 ember életét követelő földrengés sajnos alaposan megrongálta mind a történelmi városrészt, mind Bam városát. A város jelenleg egy nagy egybefüggő építkezésként tárul az utazó elé, az ősi városnak pedig csak egy kis része járható be, míg a korábban megközelíthető részletek most csak fantáziálásaink tárgyai lehetnek. Ezzel együtt úgy gondoljuk, hogy ha valaki erre jár, akkor érdemes benézni és körbesétálni az így is megdöbbentő hatású romokat.
Egy Kermánban töltött éjszaka után hétfőn folytattuk utunkat Zahedán, vagyis az iráni - pakisztáni határ felé. Iránnak ez az egyetlen része, amelyről ma azt mondják, hogy nem biztonságos, mivel ezen a területen hosszú évek óta, kitartóan vívják egymás elleni harcukat a helyi drogcsempészek és a rendőrség. Zahedán ráadásul a lopásokról is híres, így már mi is jó előre hallottuk azokat a legendákat, melyek szerint nem érdemes őrizetlenül hagyni az autót még egy kebab elfogyasztása erejéig sem, mert könnyen lába kelhet a járgánynak mire leteszed a villádat (itt kanaladat).

Légvédelem
Légvédelem
Hétfőn este Zahedánba érkezve - kisebb hezitálás után - úgy döntöttük, hogy a biztonságos utat járjuk és beleválasztottunk a legjobbnak tartott helyi szállodába, amelynek őrzött parkolója is van. Kedden reggel kijelentkezéskor a recepciós hölgy azzal zárta a beszélgetést, hogy várjunk 5 percet, amíg megérkezik a fegyveres kíséret, amivel el tudunk jutni a határig. Na itt kezdődött el a kisebb megszakításokkal zajló, fél napos várakozás, amelyet Zahedán különböző pontjain töltöttünk. A szállodában vártuk laza fél órát, amikor szóltak, hogy elindulhatunk kíséret nélkül. Azt hittük, hogy "szabadok vagyunk", amikor is kb. 5 perc múlva, a Zahedánból kivezető úton, egy katonai ellenőrző ponton leállítottak minket és megkértek, hogy várjuk meg a fegyveres kíséretet, mert anélkül nem lehet a határ irányába vezető szakaszt megtenni. Várakozás közben megtudtuk, hogy a határig már nem nagyon lesz lehetőségünk tankolni, így jeleztük, hogy visszaugranánk egy benzinkúthoz és így hasznosan tudjuk tölteni a várakozás hosszú perceit. Na azt már nem lehetett. Délre megérkezett a két pick-up-ból és összesen hat fegyveres katonából álló védelem, hogy elkísérjen minket a benzinkúthoz. Szépen beálltunk a két autó közé és elgurultunk a legközelebbi kúthoz, ahol a tankolást követően a kutas jó utat kívánt, de pénzt nem fogadott el. Hopp, egy teli tank ajándékba. Kigördültünk a kútról és a már jól ismert ellenőrző pontig farkasszemet néztünk az elöl haladó pick-up platóján ülő katona helyes kis AK-47-esével. Az ellenőrző ponton ismét leállítottak minket és újabb várakozás kezdődött.
Egy következő pick-up kíséretében már eljutottunk a városhatárig, majd rövid várakozást követően megérkezett az immár harmadik gárda, akik mostmár tényleg elvittek a ~80km-re lévő pakisztáni határig. Az úton több olyan pick-up-ot láttunk, amelynek a platóján fixen felszerelt géppuskák vagy golyószórók társaságában nézelődtek az "utasok". Kicsit olyan Sólyom végveszélyben érzés volt, ami még vicces is lett volna, ha nem gondolunk bele, hogy a határ után valószínűleg egyedül folytatjuk utunkat. A határ előtt rövid és nem kifejezetten érzékeny búcsút vettünk a katonáktól, majd átverekedtük magunkat a határt megelőző ellenőrzési ponton. Ezt követően sorban kipipáltuk a határokon már-már megszokott adminisztratív lépéseket, majd pont mielőtt kiléptünk volna Iránból, kattantak a vaskapuk és bezárt a határ. (Iráni idő szerint 15:30-kor, pakisztáni idő szerint 17:00-kor.) Így lehetőségünk volt eltölteni egy romantikus kis estét a határ iráni oldalán. A dolog nem nagyon rázott meg minket, sőt még jól is jött, mert úgysem tudtunk volna sötétedés előtt eljutni az első nagyobb pakisztáni városba, Quetta-ba.
Szerdán reggel mi léptünk át elsőként a határon és a pakisztáni oldalt látva nagyon hálásak voltunk, hogy előző este a kerítés túloldalán ragadtunk. A kis éjszakai pihenőt leszámítva egyébként gyorsan és problémamentesen zajlott a határátlépési procedúra. A határ túloldalán, a Pakisztánban megpillantott első képek alapján már első ránézésre láttuk, hogy egy Iránnal nem igazán összemérhető, másik világba csöppentünk.


A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
No. 8 :
Húúúúrráá, Már én is tudok írni, persze ehhez kellett a Pakisztánból érkező útmutatásotok . Köszönöm, hogy hívtatok, ez volt a legnagyobb meglepetés mostanában :-)
Remélem sürübben fogtok írni, legalább hetente! Jó utat!
Hozzászóló: simin • 2007-03-16 19:57:04
No. 7 :
Na, most jön a Kaland maga :) izgatottan várom...yo utat
Hozzászóló: gozolo • 2007-03-12 16:37:03
No. 6 :
Jó lenne valami kis térképvázlat az újabb és újabb szakaszok leírásaihoz.... lehetne?
Hozzászóló: gozolo • 2007-03-12 16:22:35
No. 5 :
Boldog Szülinapot Tomcsi! Hát Pakisztánban kellett ezt megérned! Hallottuk a cafe-n, hogy mik vannak veletek és hogy jól vagytok. Király. Hasítsatok tovább. És tényleg felesleges fegyvert innen hozni, van ott elég. Peace.
Hozzászóló: gaborhor • 2007-03-12 13:37:12
No. 4 :
Nagy kalandok vannak!
Remélem tetszik a meglepetésünk amit az Initon csapat készített a drága Fönökünk születésnapjára! ;)

További jó utat és vigy. magatokra! :)
Hozzászóló: sero • 2007-03-11 19:57:09
No. 3 :
Mi meg bent nyomjuk az irodában. Én lőnék is egyet azzal a szimpatikus puskával. Szóval benéztetek a csador alá. Ez a családi hétvége az irániakkal nagyon különleges lehetett. Egyébként, nagyon olvasmányos a stílusa a beszámolóknak.
Hozzászóló: gaborhor • 2007-03-09 17:45:08
No. 2 :
Hínnnye!!! Ez aztán a kaland!
Nem semmi...

Azért nem semmi, hogy fegyveres kísérettel menjetek tankolni...minden tiszteletem...

Élmény volt olvasni a sok-sok írást, de most már itt az ideje, hogy a munka is teret kapjon...ugye Tomcsi :D

További jó utat, és vigyázzatok magatokra :)
Hozzászóló: Atika • 2007-03-07 10:32:21
No. 1 :
Hihetetlen kalandokon mentek keresztül,pedig még nagyon az út elején vagytok. Szerintem lehetnétek egy kicsit óvatosabbak is az idegenekkel, bár a bizalom mindig a helyszínen ítélhető meg.
Hozzászóló: Bukta • 2007-03-06 23:30:31
 
< < <   > > >