Keep on Discovering - Travel now, Work later - Pakisztán II. - Swat-völgy, Karakoram Highway, Islamabad (2007. március 15

Ajánlott böngészõ:

FireFox 2.x

Bejelentkezés

Hozzászólások

Szavazás

Támogatóink

Pakisztán II. - Swat-völgy, Karakoram Highway, Islamabad (2007. március 15 - március 22.)

2007 March 22, Thursday

Végre a természetben
Elõzetesen abban reménykedtünk, hogy – ha az idõjárás lehetõvé teszi, akkor – pakisztáni utazásunk highlight-jai az NWFP régióban (North-West Frontier Province) található Kalasha-völgy, Chitral, valamint a Karakoram Highway (KKH) észak-pakisztáni területei lesznek. Sajnos az idõjárás nem kedvezett tervünknek, és a havazás miatt lezárt területek helyett alternatív úti célokat kellett keresnünk. Így döntöttünk az egész évben megközelíthetõ Swat-völgy és a KKH déli részének bejárása mellett. Csütörtök reggel – az otthoni négynapos ünnephez hasonlóan – mi is megkezdtük hosszú hétvégi kikapcsolódást és útnak indultunk a Swat-völgyben található Mingora / Saidu Sharif ikertelepülések irányába. Annyira le voltunk fáradva a jó néhány napig elhúzódó hasfájós témától és Peshavar zsizsegésétõl, hogy leginkább természetre és nyugalomra vágytunk. Saidu Sharif-ben mindezt megtaláltuk, ráadásul bevállaltunk egy kis luxust és beköltöztünk a Swat-völgy – de szerintünk egyébként egész Pakisztán – legkirályabb szállodájába, a Swat Serena-ba. Innen bejártuk a környék nevezetes buddhista emlékhelyeit, sétáltunk a zöldben, illetve végre megírtunk egy csomó anyagot a weboldalra

.

Pastu kisfiú
Három nap feltöltõdés után, vasárnap reggel indultunk tovább a Swat-völgy felsõ része felé. Azt tudtuk, hogy északra akarunk menni, de fogalmunk sem volt, hogy pontosan meddig is akarunk és tudunk eljutni. Szerettünk volna felmenni a hegyekbe, amennyire lehet, a környéken élõ pastuk által lakott valamelyik kis faluba. Végül az ~1800 m magasan fekvõ Miandam mellett döntöttünk, ami a Saidu Sharif-tõl északra vezetõ útról letérve, egy gyönyörû völgyön keresztül érhetõ el. Az NWFP jelentõs részéhez hasonlóan, Maindam-ban is pastuk élnek, akik a világ egyik legnagyobb autonóm törzsi közösségét alkotják. Néhány pastu vezetõ jelentõs vagyonra és hatalomra tett szert, így mini államokat alapítottak Pakisztán területén, amelyek lényegében a saját szabályaik szerint mûködnek. Törvényeik négy fõ eleme a Melmestia (vendégszeretet minden idegen felé), Badal (avagy vendetta), Nanwatai (a másik fél gyõzelmének elismerése) és végül Nang (a család, vagyis elsõsorban a nõk becsületének védelme). Természetesen saját nyelvük is van, Pakisztán hivatalos nyelve – az urdu – helyett a pastut beszélik. A pastuk persze nem az egyetlen autonóm törzs Pakisztánban. Ott vannak például az elsõsorban az ország dél-keleti részét benépesítõ baluchik, akik ugyanúgy a saját törvényeik szerint élnek. Nem kevés hivatkozás található rájuk egyébként Bush – Irán – Pakisztán – „War on terror” vonatkozásban a nemzetközi hírmagazinok oldalain (ezekbõl persze mindenki döntse el, hogy mi igaz), és nem kevés fejfájást okoznak Pakisztán vezetésének is. A legutóbbi quettai robbantás bevallottan az õ nevükhöz kötõdik. Az ország elsõ nõi miniszterelnöke, a jelenleg számûzetésben élõ Benazir Bhutto – aki egyébként az idei választásokon is indulni készül – nemrégiben tett nyilatkozatában hangsúlyozta a törzsi probléma megoldásának mielõbbi szükségességét, ami nemcsak a belpolitikai helyzet, hanem Pakisztán nemzetközi kapcsolatainak javítása szempontjából is kiemelt jelentõségû.

Úton a KKH felé
A természetben eltöltött néhány nap után, hétfõn tovább kellett indulnunk, pakisztáni tartózkodásunk utolsó állomásai, Iszlamabad és Ravalpindi felé. A dél felé vezetõ út nagyon izgalmas volt. Elsõ nap átvágtunk a 2134 m magasan fekvõ – hó borította – Shangla Pass-on, második nap pedig leereszkedtünk a KKH déli részén. Az 1960-as és 1970-es években Pakisztán és Kína összefogásával épített út – amely összeköti a Selyem úton fekvõ kínai várost, Kashgar-t, Pakisztán fõvárosával, Iszlamabad-dal – csak nagyon jóindulattal nevezhetõ highway-nek (legalábbis az a része, amelyen mi végigzötyögtünk). Mindenesetre király érzés volt átutazni ezen a történelmi jelentõségû úton.

Iszlabamad büszkesége
Iszlamabad-tól északra, illetve a fõvárosban is számos tábort láttunk és több önkéntessel, illetve ENSZ munkatárssal is beszéltünk, akik a 2005-ös katasztrofális földrengés által okozott károk helyreállításán és a károsultak segítésén dolgoznak. Így ismerkedtünk meg az Elefántcsontparton született és kb. a világ összes nemrégiben katasztrófa sújtotta területén megfordult középkorú arccal, Pierre-rel. (Gondolj akár Koszovóra, Szerbiára, Szomáliára, Afganisztánra vagy Sierra Leone-ra. Õ ott volt.) Pierre építész és jelenleg földrengés-biztos épületek létrehozásán dolgozik, addig, amíg a következõ katasztrófa el nem szólítja a világ egy másik pontjára, ahol még nagyobb szükség van rá. Érdekes volt végighallgatni, hogy Pierre egész életét humanitárius munkának szentelte és életét adná érte, de a célországok sorsa igazából nem érdekli. Ahogy õ fogalmazott: „I don’t give a shit about Pakistan, I’m here for humanitarian work”. Elválásunkkor Pierre felajánlotta, hogy ha Kelet-Timorban járunk, akkor nyugodtan vegyük birtokba a házát, ugyanis az ottani „küldetése” során úgy megszerették, hogy utólag ajándékoztak neki egy házat, amelyben még soha nem tudott egy napot sem eltölteni.
Érdekes, hogy ha körülnézünk a világban a nemrégiben katasztrófa sújtotta területeken, akkor a turizmus egy új "dark"-ként emlegetett ágát figyelhetjük meg. Egyre több utazó tûnik fel ezeken a területeken elsõsorban természetesen a segítés szándékával, de másodsorban a katasztrófa nyomainak, illetve önmaguk és mások emberi reakcióinak megismerése érdekében.

Teherautó részlet
Két nap Iszlamabad után eljött a Pakisztáni-Indiai határátlépésünk napja. Csütörtökön 11 után indulunk útnak a híres Wagah határ felé. Kicsit elszámoltuk magunkat, mert azt gondoltuk, hogy ~200 km-re vagyunk a határhoz közel fekvõ Lahore-tól, azonban az autópályán a „Lahore 360 km” felirat villant a szemünkbe. A határ tudomásunk szerint paki idõ szerint 15:30-kor zár, így 4 óránk volt az út megtételére. Normál utazó sebességünk 120 km/h, egyszer meg kell állnunk tankolni, lesz egy fizetõ kapu és Lahore-tól a határig 30 km-t kutyák, bocik, riksák, buszok és zöldség árusok között kell megtennünk. Összeszorítottuk a fogunkat és arra gondoltunk, hogy este már Amritsar-ban vacsorázunk, az Arany Templom árnyékában, ráadásul így még a híres határzárási ceremóniára sem kell sokat várnunk az indiai oldalon.

Megérkeztünk
15:07-kor értünk a határra, ahol 1 perc alatt elköltöttük az uccsó pakisztáni rúpiáinkat és begurultunk a határra. (Bár az üdítõ árus le akart beszélni az aznapi határátlépésrõl, mondván, hogy az már reménytelen.) Kipattantunk az autóból és rohantunk a határfülke felé a papírjainkkal. Bevágódtunk a sorba, az ott várakozó indiai hazatérõk mögé, mire az adminisztrálandó útlevél-hegyek mögött ülõ határõr néhány tõmondatban vázolta a helyzetet: „Too late”, „Closed”, „Tomorrow”. Néhány perces kitartásunknak megvolt az eredménye: mi lehettünk az utolsók aznap, akik nekivághattak a határátlépési procedúrának. E fordulópont után közös érdekünkké vált a minél gyorsabb ügyintézés, így a megenyhült határõrök velünk együtt serénykedtek a papírmunka lebonyolításán. 16:45-re minden kész volt. Szabadok voltunk, a világ legnagyobb demokráciájában. Immár az indiai oldalról közelítettünk a határon felállított lelátók felé, ahonnan szemtanúi lehettünk a – korábban a pakisztáni oldalról már megcsodált – határzárási szertartásnak és ennek keretében a fél évszázada egymástól függetlenné vált két nemzet ceremoniális rivalizálásának.

Szólj hozzá Te is!

No. 6 :

Csá Puri,

Aztán lassan a sales testtel, nyomd a pszicho vonalat is.
Nagyon ciki, még mindig nem tudtuk végignézni a Babel-t. Egyszerûen annyi dolgunk van.
Figyu! Te üzemeltetsz egy busztársaságot Dharamsala környékén, mert képzeld, fényképeztünk Neked egy Puri feliratú buszt. (Életünk kockáztatásával.

)

Puszkó

Hozzászóló: pip • 2007-03-29 19:54:07

No. 5 :

Szerintem Murau még erõs határeset. Fõleg, ha így haladunk

.

Inkább egy toeside back roll a javaslatom

. Utána pedig jöhetnek a Raley alapú trükkök

Hozzászóló: tomcsi • 2007-03-29 19:49:41

No. 4 :

Hello Sipi,

Welcome home! Örülünk, hogy - a szó szoros értelmében - megúsztátok Ugandát.
Murau-t sajnáljuk, de jövõre már valszeg mi is ott leszünk

.

Reméljük, hamarosan nyitnak a wakeboard pályák és kezedben lesz a szezonjegy

. Aztán húzzál rá valami új trükkre (backside 540?)!

Respect

Hozzászóló: pip • 2007-03-29 19:46:07

No. 3 :

Hello hello milyen India? Nagyon sokan vannak nem? Nagyon más világban vagytok. itthon tépik egymást a jobb oldal baloldal, a szabadság téri orosz emlékmû miatt, hajtjuk a sales-t a cégben, Ti meg a Gangesz partján hullaégetést néztek.

Hozzászóló: gaborhor • 2007-03-29 12:11:36

No. 2 :

Sziasztok Skacok!
Köszi a bõséges élmény beszámolót Pakisztánról ! Kicsit sajnálom ,hogy a Kalash walley-t nem sikerült lecsekkolnotok . ( majd legközelebb )
Lélekben veletek vagyok ! Ne sporoljatok a memorival !!!! Már most alig várom, hogy lássam a képeket a filmes anyagról nem is beszélve .
Minekünk sikerült túlélni Ugandát a szó szoros értelmében ... Én az elsõ nap majdnem belefulladtam a Nilusba raftingozás közben , túránk végefelé pedig a Borcsa beleszaladt egy maláriás szunyogba .... Ezért ha maláriával veszélyeztetett környékre értek akkor védekezzetek ellene, mert nem volt vicces !
A képzeljétek a Tatsunak született egy gyereke a Nancy-tõl és most Olaszországban éldegélnek .
Túl vagyunk a muraui snowboard záróbulin. A Zazával összehoztunk egy snowboard magasugróversenyt un. Ollie Jam-et és utána egy óriási bulit a kocsmába !
A Shanteehouse logó már a finishben van tudjátok minõségi munkához idõ kell . Amint meg lesz jöhet a weboldal .
Egyenlõre annyi .....Ne felejtsetek lefékezni ha izgi részhez értek !!!!!!!!

Jaisalmer, Pushkar...etc
Pííííííííííísssssssz
Sipi

Hozzászóló: sipi • 2007-03-28 18:08:49

No. 1 :

Sziasztok Skacok !
Nagyon izgatottan olvastam bõ élménybeszámolótokat .Sajnálattal olvastam ,hogy nem jutottatok fel a Kalash valleybe...(sebaj majd legközelebb...) Gondolom sok szépet láttatok, sok izgalmas dolog történt ezidáig veletek !Remélem sokat fotóztok és filmeztek ! Már most alig várom ,hogy láthassam õket !
Mi sikeresen túléltük Ugandát a szó szoros értelmében! Képzeljétek én az elsõ napon majdnem belefulladtam a Nilusba raftingozás közben ! Több mint egy percig voltam a víz alatt ! A turánk végefelé a Borcsa belefutott egy maláriás szunyogba és egy hét telt el mire a harmadik klinika megállapította ,hogy mi a baja addigra ugy legyengült ,hogy majdnem belehalt ! Emiatt azt ajánlom hogyha maláriával veszélyeztetett területre érkeztek akkor védekezzetek ellene mert nem volt vicces ! Más ... A Tatsunak született gyereke a Nancy-tõl és Olaszországban éldegélnek boldogan .
Túl vagyunk a Muraui Snowboard záróbulin !
Nagyon jó idõnk volt ismét .Rendeztünk a Zazával egy snowboard magasugró versenyt un. Ollie Jam-et és utána egy nagy bulita kocsmába !Az Ervin bátyó is kijött velünk lazítani, pihengetni.
A Shanteehouse logó lassan de biztosan kezd összeállni és utána jöhet a weboldal !
Egyenlõre ennyi .... nektek további jó utat ...
ne felejtsetek el néha kicsit lelassulni egy pár napra ha izgi helyre értek !
Píííííííísssssssszz
Sipi&Borcsa+backpack

Hozzászóló: sipi • 2007-03-28 17:39:34

< < <		> > >