Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Pakisztán II. - Swat-völgy, Karakoram Highway, Islamabad (2007. március 15 - március 22.) Nyomtat E-mail
2007 March 22, Thursday
Végre a természetben
Végre a természetben
Előzetesen abban reménykedtünk, hogy – ha az időjárás lehetővé teszi, akkor – pakisztáni utazásunk highlight-jai az NWFP régióban (North-West Frontier Province) található Kalasha-völgy, Chitral, valamint a Karakoram Highway (KKH) észak-pakisztáni területei lesznek. Sajnos az időjárás nem kedvezett tervünknek, és a havazás miatt lezárt területek helyett alternatív úti célokat kellett keresnünk. Így döntöttünk az egész évben megközelíthető Swat-völgy és a KKH déli részének bejárása mellett. Csütörtök reggel – az otthoni négynapos ünnephez hasonlóan – mi is megkezdtük hosszú hétvégi kikapcsolódást és útnak indultunk a Swat-völgyben található Mingora / Saidu Sharif ikertelepülések irányába. Annyira le voltunk fáradva a jó néhány napig elhúzódó hasfájós témától és Peshavar zsizsegésétől, hogy leginkább természetre és nyugalomra vágytunk. Saidu Sharif-ben mindezt megtaláltuk, ráadásul bevállaltunk egy kis luxust és beköltöztünk a Swat-völgy – de szerintünk egyébként egész Pakisztán – legkirályabb szállodájába, a Swat Serena-ba. Innen bejártuk a környék nevezetes buddhista emlékhelyeit, sétáltunk a zöldben, illetve végre megírtunk egy csomó anyagot a weboldalra Smile.

Pastu kisfiú
Pastu kisfiú
Három nap feltöltődés után, vasárnap reggel indultunk tovább a Swat-völgy felső része felé. Azt tudtuk, hogy északra akarunk menni, de fogalmunk sem volt, hogy pontosan meddig is akarunk és tudunk eljutni. Szerettünk volna felmenni a hegyekbe, amennyire lehet, a környéken élő pastuk által lakott valamelyik kis faluba. Végül az ~1800 m magasan fekvő Miandam mellett döntöttünk, ami a Saidu Sharif-től északra vezető útról letérve, egy gyönyörű völgyön keresztül érhető el. Az NWFP jelentős részéhez hasonlóan, Maindam-ban is pastuk élnek, akik a világ egyik legnagyobb autonóm törzsi közösségét alkotják. Néhány pastu vezető jelentős vagyonra és hatalomra tett szert, így mini államokat alapítottak Pakisztán területén, amelyek lényegében a saját szabályaik szerint működnek. Törvényeik négy fő eleme a Melmestia (vendégszeretet minden idegen felé), Badal (avagy vendetta), Nanwatai (a másik fél győzelmének elismerése) és végül Nang (a család, vagyis elsősorban a nők becsületének védelme). Természetesen saját nyelvük is van, Pakisztán hivatalos nyelve – az urdu – helyett a pastut beszélik. A pastuk persze nem az egyetlen autonóm törzs Pakisztánban. Ott vannak például az elsősorban az ország dél-keleti részét benépesítő baluchik, akik ugyanúgy a saját törvényeik szerint élnek. Nem kevés hivatkozás található rájuk egyébként Bush – Irán – Pakisztán – „War on terror” vonatkozásban a nemzetközi hírmagazinok oldalain (ezekből persze mindenki döntse el, hogy mi igaz), és nem kevés fejfájást okoznak Pakisztán vezetésének is. A legutóbbi quettai robbantás bevallottan az ő nevükhöz kötődik. Az ország első női miniszterelnöke, a jelenleg száműzetésben élő Benazir Bhutto – aki egyébként az idei választásokon is indulni készül – nemrégiben tett nyilatkozatában hangsúlyozta a törzsi probléma megoldásának mielőbbi szükségességét, ami nemcsak a belpolitikai helyzet, hanem Pakisztán nemzetközi kapcsolatainak javítása szempontjából is kiemelt jelentőségű.

Úton a KKH felé
Úton a KKH felé
A természetben eltöltött néhány nap után, hétfőn tovább kellett indulnunk, pakisztáni tartózkodásunk utolsó állomásai, Iszlamabad és Ravalpindi felé. A dél felé vezető út nagyon izgalmas volt. Első nap átvágtunk a 2134 m magasan fekvő – hó borította – Shangla Pass-on, második nap pedig leereszkedtünk a KKH déli részén. Az 1960-as és 1970-es években Pakisztán és Kína összefogásával épített út – amely összeköti a Selyem úton fekvő kínai várost, Kashgar-t, Pakisztán fővárosával, Iszlamabad-dal – csak nagyon jóindulattal nevezhető highway-nek (legalábbis az a része, amelyen mi végigzötyögtünk). Mindenesetre király érzés volt átutazni ezen a történelmi jelentőségű úton.

Iszlabamad büszkesége
Iszlabamad büszkesége
Iszlamabad-tól északra, illetve a fővárosban is számos tábort láttunk és több önkéntessel, illetve ENSZ munkatárssal is beszéltünk, akik a 2005-ös katasztrofális földrengés által okozott károk helyreállításán és a károsultak segítésén dolgoznak. Így ismerkedtünk meg az Elefántcsontparton született és kb. a világ összes nemrégiben katasztrófa sújtotta területén megfordult középkorú arccal, Pierre-rel. (Gondolj akár Koszovóra, Szerbiára, Szomáliára, Afganisztánra vagy Sierra Leone-ra. Ő ott volt.) Pierre építész és jelenleg földrengés-biztos épületek létrehozásán dolgozik, addig, amíg a következő katasztrófa el nem szólítja a világ egy másik pontjára, ahol még nagyobb szükség van rá. Érdekes volt végighallgatni, hogy Pierre egész életét humanitárius munkának szentelte és életét adná érte, de a célországok sorsa igazából nem érdekli. Ahogy ő fogalmazott: „I don’t give a shit about Pakistan, I’m here for humanitarian work”. Elválásunkkor Pierre felajánlotta, hogy ha Kelet-Timorban járunk, akkor nyugodtan vegyük birtokba a házát, ugyanis az ottani „küldetése” során úgy megszerették, hogy utólag ajándékoztak neki egy házat, amelyben még soha nem tudott egy napot sem eltölteni.
Érdekes, hogy ha körülnézünk a világban a nemrégiben katasztrófa sújtotta területeken, akkor a turizmus egy új "dark"-ként emlegetett ágát figyelhetjük meg. Egyre több utazó tűnik fel ezeken a területeken elsősorban természetesen a segítés szándékával, de másodsorban a katasztrófa nyomainak, illetve önmaguk és mások emberi reakcióinak megismerése érdekében.

Teherautó részlet
Teherautó részlet
Két nap Iszlamabad után eljött a Pakisztáni-Indiai határátlépésünk napja. Csütörtökön 11 után indulunk útnak a híres Wagah határ felé. Kicsit elszámoltuk magunkat, mert azt gondoltuk, hogy ~200 km-re vagyunk a határhoz közel fekvő Lahore-tól, azonban az autópályán a „Lahore 360 km” felirat villant a szemünkbe. A határ tudomásunk szerint paki idő szerint 15:30-kor zár, így 4 óránk volt az út megtételére. Normál utazó sebességünk 120 km/h, egyszer meg kell állnunk tankolni, lesz egy fizető kapu és Lahore-tól a határig 30 km-t kutyák, bocik, riksák, buszok és zöldség árusok között kell megtennünk. Összeszorítottuk a fogunkat és arra gondoltunk, hogy este már Amritsar-ban vacsorázunk, az Arany Templom árnyékában, ráadásul így még a híres határzárási ceremóniára sem kell sokat várnunk az indiai oldalon.

Megérkeztünk
Megérkeztünk
15:07-kor értünk a határra, ahol 1 perc alatt elköltöttük az uccsó pakisztáni rúpiáinkat és begurultunk a határra. (Bár az üdítő árus le akart beszélni az aznapi határátlépésről, mondván, hogy az már reménytelen.) Kipattantunk az autóból és rohantunk a határfülke felé a papírjainkkal. Bevágódtunk a sorba, az ott várakozó indiai hazatérők mögé, mire az adminisztrálandó útlevél-hegyek mögött ülő határőr néhány tőmondatban vázolta a helyzetet: „Too late”, „Closed”, „Tomorrow”. Néhány perces kitartásunknak megvolt az eredménye: mi lehettünk az utolsók aznap, akik nekivághattak a határátlépési procedúrának. E fordulópont után közös érdekünkké vált a minél gyorsabb ügyintézés, így a megenyhült határőrök velünk együtt serénykedtek a papírmunka lebonyolításán. 16:45-re minden kész volt. Szabadok voltunk, a világ legnagyobb demokráciájában. Immár az indiai oldalról közelítettünk a határon felállított lelátók felé, ahonnan szemtanúi lehettünk a – korábban a pakisztáni oldalról már megcsodált – határzárási szertartásnak és ennek keretében a fél évszázada egymástól függetlenné vált két nemzet ceremoniális rivalizálásának.


A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
No. 6 :
Csá Puri,

Aztán lassan a sales testtel, nyomd a pszicho vonalat is.
Nagyon ciki, még mindig nem tudtuk végignézni a Babel-t. Egyszerűen annyi dolgunk van.
Figyu! Te üzemeltetsz egy busztársaságot Dharamsala környékén, mert képzeld, fényképeztünk Neked egy Puri feliratú buszt. (Életünk kockáztatásával. )

Puszkó
Hozzászóló: pip • 2007-03-29 19:54:07
No. 5 :
Szerintem Murau még erős határeset. Főleg, ha így haladunk .

Inkább egy toeside back roll a javaslatom . Utána pedig jöhetnek a Raley alapú trükkök .
Hozzászóló: tomcsi • 2007-03-29 19:49:41
No. 4 :
Hello Sipi,

Welcome home! Örülünk, hogy - a szó szoros értelmében - megúsztátok Ugandát.
Murau-t sajnáljuk, de jövőre már valszeg mi is ott leszünk .

Reméljük, hamarosan nyitnak a wakeboard pályák és kezedben lesz a szezonjegy . Aztán húzzál rá valami új trükkre (backside 540?)!

Respect
Hozzászóló: pip • 2007-03-29 19:46:07
No. 3 :
Hello hello milyen India? Nagyon sokan vannak nem? Nagyon más világban vagytok. itthon tépik egymást a jobb oldal baloldal, a szabadság téri orosz emlékmű miatt, hajtjuk a sales-t a cégben, Ti meg a Gangesz partján hullaégetést néztek.
Hozzászóló: gaborhor • 2007-03-29 12:11:36
No. 2 :
Sziasztok Skacok!
Köszi a bőséges élmény beszámolót Pakisztánról ! Kicsit sajnálom ,hogy a Kalash walley-t nem sikerült lecsekkolnotok . ( majd legközelebb )
Lélekben veletek vagyok ! Ne sporoljatok a memorival !!!! Már most alig várom, hogy lássam a képeket a filmes anyagról nem is beszélve .
Minekünk sikerült túlélni Ugandát a szó szoros értelmében ... Én az első nap majdnem belefulladtam a Nilusba raftingozás közben , túránk végefelé pedig a Borcsa beleszaladt egy maláriás szunyogba .... Ezért ha maláriával veszélyeztetett környékre értek akkor védekezzetek ellene, mert nem volt vicces !
A képzeljétek a Tatsunak született egy gyereke a Nancy-től és most Olaszországban éldegélnek .
Túl vagyunk a muraui snowboard záróbulin. A Zazával összehoztunk egy snowboard magasugróversenyt un. Ollie Jam-et és utána egy óriási bulit a kocsmába !
A Shanteehouse logó már a finishben van tudjátok minőségi munkához idő kell . Amint meg lesz jöhet a weboldal .
Egyenlőre annyi .....Ne felejtsetek lefékezni ha izgi részhez értek !!!!!!!! Jaisalmer, Pushkar...etc
Pííííííííííísssssssz
Sipi
81.183.144.174
Hozzászóló: sipi • 2007-03-28 18:08:49
No. 1 :
Sziasztok Skacok !
Nagyon izgatottan olvastam bő élménybeszámolótokat .Sajnálattal olvastam ,hogy nem jutottatok fel a Kalash valleybe...(sebaj majd legközelebb...) Gondolom sok szépet láttatok, sok izgalmas dolog történt ezidáig veletek !Remélem sokat fotóztok és filmeztek ! Már most alig várom ,hogy láthassam őket !
Mi sikeresen túléltük Ugandát a szó szoros értelmében! Képzeljétek én az első napon majdnem belefulladtam a Nilusba raftingozás közben ! Több mint egy percig voltam a víz alatt ! A turánk végefelé a Borcsa belefutott egy maláriás szunyogba és egy hét telt el mire a harmadik klinika megállapította ,hogy mi a baja addigra ugy legyengült ,hogy majdnem belehalt ! Emiatt azt ajánlom hogyha maláriával veszélyeztetett területre érkeztek akkor védekezzetek ellene mert nem volt vicces ! Más ... A Tatsunak született gyereke a Nancy-től és Olaszországban éldegélnek boldogan .
Túl vagyunk a Muraui Snowboard záróbulin !
Nagyon jó időnk volt ismét .Rendeztünk a Zazával egy snowboard magasugró versenyt un. Ollie Jam-et és utána egy nagy bulita kocsmába !Az Ervin bátyó is kijött velünk lazítani, pihengetni.
A Shanteehouse logó lassan de biztosan kezd összeállni és utána jöhet a weboldal !
Egyenlőre ennyi .... nektek további jó utat ...
ne felejtsetek el néha kicsit lelassulni egy pár napra ha izgi helyre értek !
Píííííííísssssssszz
Sipi&Borcsa+backpack
81.183.144.174
Hozzászóló: sipi • 2007-03-28 17:39:34
 
< < <   > > >