Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Történelmi áttekintés I: A kezdetektől - a XVIII. századig Nyomtat E-mail
Közel-Kelet - Irán
2007 March 21, Wednesday
Perzsia történelmét annyira változatosnak és érdekfeszítőnek találtuk, hogy két részben foglaltuk össze. Az első a kezdetektől a XVIII. századig foglalja össze az eseményeket, különös tekintettel a három nagy perzsa birodalom fénykorára.

Megjegyzés: Számunkra nem volt egyszerű a tanulmányaink során megismert magyar nevek, illetve elnevezések összevetése az angol nyelvű forrásokkal, ezért a szövegben az első előfordulásoknál zárójelben megadtuk az angol változatot. Nem biztos, hogy minden esetben sikerrel jártunk, de a leírtak talán nektek is segíteni fognak.

A történészek még napjainkban is vitatkoznak azon, hogy a mai Irán területén mikor telepedtek le az első ősemberek, de az archeológusok szerint a Neolitikumban már laktak vadászó törzsek a Zagros- és Alborz-hegységben, illetve az ország dél-keleti részén.

i.e. 2500-750: Elamita-birodalom
Az első szervezett állam - a Perzsa-öböl partvidékén található síkságon, a mai Ahvaz közelében - Elam-ban alakult ki, amely a i.e. XII. századra Nyugat-Irán teljes területét, a Tigris folyó völgyét, és a Perzsa-öböl partvidékét, is uralma alatt tartotta. Ebben az időszakban, egy az Asszírok felett aratott győzelmükkor a kőbe vésett Hammurabi-kódexet is megszerezték. (Az eredeti a párizsi Louvre-ban tekinthető meg, míg egy másolat a teheráni Nemzeti Múzeumban látható.)
Az elamita építészet legfontosabb emléke - az UNESCO világ örökség részét képező - Choqa Zanbil. (Mi idő hiányában sajnos kihagytuk.)

i.e. 750-550: Médek
Az i.e. X. század körül Indo-Európai árja (Aryan) törzsek telepedtek le Irán területén. A médek Ecbatana néven (a mai Hamadan mellett) alapítottak fővárost, míg a perzsák a mai Fars tartományt (az Elamita-birodalom hajdani központját) választották. Az i.e. VIII. századra a médek lettek a legjelentősebb katonai erő, amely többször is megtámadta a szomszédos Asszír-birodalmat, sőt i.e. 612-ben a babiloniakkal szövetkezve elfoglalták és lerombolták Ninivét, az Asszír-birodalom fővárosát.

i.e. 550-330: I. Perzsa-birodalom: Az akhamenidák (Achaemenid)
Az i.e. VII. században Akhamenesz az egyik perzsa törzs királya, Dél-Irán területén egy egységes államot hozott létre, amelynek a saját nevét adta.
Ie. 559-ben dédunokája II. (Nagy) Kürosz (Cyrus the Great) 21 éves korában már egy prosperáló állam trónjára került, alig 20 év múlva pedig a világ addigi leghatalmassabb birodalma alakult ki. Kürosz i.e. 550-ben vetett véget a Méd birodalomnak, majd - összesen 11 év leforgása alatt - nyugaton elfoglalta a mai Törökország nagy részét, keleten pedig Pakisztán területét, míg végül a babiloniakat győzte le. (A témáról bővebben Heródes (Herodotus): Perzsa háborúk című művében olvashattok.)
A hódításokon túl Kürosz a régi méd fővárost Ecbatana-t birodalmas szerves részévé tette, Shush-t - az új méd fővárost - újjáépítette, új otthonát pedig Pasargadae-nál alakította ki. (A hely Persepolis-tól kb. 50 km-re található, de nem túl jó állapotban maradt meg, így mi csak Persepolis-t látogattuk meg.)
Kürosz fia, II. Cambyses elfoglalta a mai Egiptomot, és Líbia Földközi-tenger melletti partvidékét, majd testvérének meggyilkoltatása, és saját rejtélyes halálat követően, i.e. 522-ben egy távoli rokon I. Dáriusz (Darius the Great)került hatalomra.
Dáriusznak komoly kihívást és kemény harcokat jelentett a 23 államból álló birodalom kormányzásának újjászervezése. A feladatot sikeresen oldotta és korának legnagyszerűbb civilizációját hozta létre, melynek adminisztratív ügyeit Shush-ból irányították, míg az új zoroasztriánus vallási központ Persepolis lenyűgöző palota komplexuma lett. További hódítások révén a birodalom fénykorában határai a Duna vonalától Indiáig terjedtek.
Egy - a mai Törökország területén történt - görög felkelést követően Dáriusz elhatározta, hogy elfoglalja a mai Görögország szárazföldi területeit, hogy uralma alatt tartsa a felkelést anyagilag támogató városállamokat. Ie. 490-ben - miközben Dáriusz Egyiptomban folytott el egy lázadást - csapatait legyőztéka Maratoni csatában.
Dáriusz i.e. 486-ban halt meg, is fia Xerxész (Xerxes) i.e. 480-ban ismét vereséget szenvedtek a görögöktől a Szalamiszi-csatában.
E ponton kezdődött meg az I. Perzsa-birodalom lassú, és hosszú hanyatlása, melynek végén már nem tudott ellenállni a leghíresebb makedón király támadásának.

i.e. 330-323: Nagy Sándor (Alexander the Great)
A görögök és egyiptomiak legyőzését követően Nagy Sándor i.e. 333-ban Issus-nál (a mai Törökország területén), és i.e. 331-ben Guagamela-nál (a mai Irak területén) két fontos csatát nyert meg a perzsákkal szemben, melyet követően bevonult Persepolis-ba, menekülésre késztetve III. Dáriuszt.
Nagy Sándor több hónapot töltött Persepolis-ban, amely végül máig nem tisztázott körülmények között leégett. (Egyesek szerint egy ivászat közben történt baleset okozta a tüzet, míg mások úgy vélik, hogy Nagy Sándor Athén Xerxész általi lerombolását akarta megbosszulni.)
Érdekes adat, hogy Nagy Sándornak a persepolis-i kincstár tartalmának elszállításához 3.000 tevére, illetve szamárra volt szüksége. Így talán kézzel foghatóbbá válik, hogy mit jelent "Dáriusz minden kincse".

i.e. 323-162: A makedón Seleucid dinasztia uralma
i.e. 323-ban Bagdadban betegség miatt meghalt Nagy Sándor , és birodalma három részre szakadt. Perzsia a makadón Seleucid dinasztia uralma alá került, akik megpróbálták hellenizálnia a területet (a görög lett a közvetítő nyelv, új városokat alapítottak, stb.)
A különböző kisebbségek folyamatos ellenállása azonban igencsak megnehezítette a terv megvalósítását, míg végül a párthusok fokozatosan átvették a hatalmat.

i.e. 162-i.sz. 224: Párthus (Parthian) hatalom átvétel
A Kaszpi-tenger és az Aral-tó között évszázadokkal korábban letelepedett nomád párthusok, Mithridates király uralkodása idején (i.e. 171-138.) kiterjesztették hatalmukat az Eufrátesz folyó és a mai Afganisztán közötti területre. Melyet követően folyamatos harcban álltak a Római Birodalommal (elsősorban Szíria, Mezopotámia, és Örményország miatt), amely végül felőrölte az erejüket.
Mindenképpen említést érdemel, hogy a perzsa építészet uralkodásuk idején élte első virágkorát.

224-642: II. Perzsa-birodalom: A Sassanian-ok
224-ben a viszonylag kis dinasztiából származó I. Ardeshir lett a perzsák új uralkodója, aki átvette a hatalmat a meggyengült Párthusoktól.
241-272 között fia, I. Shapur elfoglalta Bactria-t, és folyamatosan harcban állt a Római birodalommal. Minden idők legelismertebb perzsa győzelmét 260-ban, Edessa-nál aratta, amikor elfogta és haláláig fogságban tartotta Valerian római császárt.
A Sassanian-ok új - görög, mithrász (Mithraic) és ókori animista - elemekkel frissíték fel a zoroasztrianizmust, hivatalos vallássá tették, és a többi hitvilág - a frissen terjedő kereszténységet is beleértve - elnyomásával gondoskodtak egyeduralmáról.
Saját nyelvüket a pahlavi-t használták (később ebből fejlődött ki a farsi), fővárosuk Ctesiphon pedig a mai Irak területén helyezkedett el. Támogatták a kézművességet, az urbanizációt és sokat tettek a Perzsa-öböl körüli kereskedelemért, de a Bizánci birodalommal folytatott véget nem érő harcok, őket is meggyengítették.
Különös, hogy birodalmuk utolsó éveiben volt a legnagyobb, amikor II. Khusro (590-628) visszafoglalta Egyiptomot, Szíriát, Palesztinát, és Törökországot.
628-ban azonban Khusro-t megölte saját fia, és az elkövetkező öt évben tizenegy uralkodó - köztük Perzsia első két női vezetője - váltotta egymást. Ebben a helyzetben az birodalom nem volt képes ellenállni a 633-ban érkező arab támadásnak.

637-876: Az arabok és az iszlám térhódítása
Szomorú fejezet kezdődött az ország történelmében, amikor 637-ben az arabok Qadisiriya-nál győzelmet arattak a perzsa csapatok felett. A következő, Nehavand-nál (Hamadan mellett) elszenvedett vereség pedig teljesen véget vetett a Sassanian uralomnak.
Mohammed próféta halálnak idejére (632) az arabok már szinte tejles egészében az iszlám követői voltak, amely vallást tanításait a perzsák is örömmel vették át. A zoroasztrianizmus követői csak néhány területen (Kerman, Yazd, és néhány elszigetelt törzs a Kaszpi-tenger közeli hegységekben) maradtak többségben.
A kezdeti időszakban a damaszkuszi Umayyaad kalifátus uralma alá került Perzsia, de egy 750-ben történt síita lázadás a Bgdad melletti, Abbasid dinasztia felemelkedéséhez vezetett.
Az Abbasid kalifák egy intellektuális környezetet teremtettek, amelyben a perzsa kultúra főszerepet játszhatott. A perzsák az állam irányításában is részt vehettek, de a mindennapi kommunikáció nyelve az arab lett. A IX. századra befolyásuk hanyatlani kezdett, amely jó alkalmaat teremtett a helyi kormányzók számára önálló hatalmuk kialakítására. A kis kelet-iráni dinasztiák - Tahirid-ek (820-872), Safavid-ok (868-903), illetve Samanid-ok (874-1042) - természetesen nem tudtak sokáig hatalmon maradni, de így is fontos szerepet töltöttek be a farszi (perzsa) nyelv újjáélesztésében. (A farszi nyelv egyik megmentőjének tartott Ferdosi 1010-ben 70 éves korában fejezte be - 30 éven keresztül írt, ennek megfelelően élete fő művének tartott - epikus költeményét, a Királyok könyvét (Shahnamah), amely több mint 50.000 versszakot tartalmaz.)

1051-1220: A szeldzsuk (Seljuk) törökök
A szeldzsuk törökök 1051-ben elfoglalták, és fővárosukká tették Iszfahánt, a XII. század végére pedig Kelet-Törökországot is birodalmukhoz csatolták.
A szeldzsuk dinasztia - a nagy létszámú és jól fizetett hadsereg révén - a sok felkelés ellenére is kezében tartotta az irányítást, és uralkodásuk idején új fejezet kezdődött a perzsa művészetben, irodalomban és tudományos életben. (E korban alkotott például a matematikus és költő Omar Khayyam.) Teológiai iskolák nyíltak szerte az országban, ahol az iszlám vallás szunnita ágát terjesztették.
A tényleges szelzsuk fenhatóság Malik sah 1092-ben bekövetkezett halálával ért véget, amelyet követően egy újabb birodalom hullott darabjaira.

1220-1335: A tatárjárás és a mongol uralom
A XIII. század elején a Szeldzsuk-birodalom vérés véget ért , amikor tatár hordák söpörtek keresztül Perzsia területén. I. Dzsingisz kán (Genghis Khan), majd unokája Hulagu uralkodása idején Pekingtől Isztambulig terjedő birodalmuk részeként, egész Perzsiát hatalmuk alatt tartották. Fővárosukat a mai Tabriz mellett alakították ki, amely mint később kiderült túl közel esett a török birodalomhoz.
Hulagu kán a kereszténységgel, illetve a buddhizmussal való ismerkedés után - társadalmi nyomásra - az iszlám követőjévé vált, és önmagát egyszerűen csak "il khan"-nak (tartományi vezető) nevezte. (Ennek hatására az utókor később a teljes dinasztiának (1259-1335) az Ilkhanid nevet adta.)
A mongolok számos általuk elfoglalt perzsa várost leromboltak, rengeteg történelmi dokumentumot semmisítettek meg. Később - talán bűntudatot érezve -  a művészetek legnagyobb partónusaivá váltak, és ismét a farszit tették meg közvetítő nyelvnek az arab helyett.  Marco Polo is e korszakban utazott keresztül az országon, a Selyem úton.
A mongol uralom 1335-ben ért véget, amikor Abu Said szultán utód nélkül maradt.

1380-1502: Timur Lenk (Tamerlane, Lame Timur), majd a türkmének
A mongol birodalom maradványait egy Üzbegisztán felöl érkező török-mongol klán foglalta el Timur Lenk vezetésével, aki uralkodása során megszüntette a törökökkel való állandó háborúskodást, és a fővárost Tabriz-ból Qazvin-ba helyezte át.
Timur Lenk a perzsa történelem legellentmondásosabb uralkodója volt. Amellett, hogy a művészetek támogatásának elkötelezett híve volt, egy felkelést követően egyedül Iszfahánban 70.000 embert végeztetett ki. Halálát (1405) követően birodalma azonnal hanyatlani kezdett, és a keleti országrészbe szorult vissza.
Nyugaton a türkmén Fekete bárány (Kara Koyunlu) törzs szerzett hatalmat, és Tabriz-ból folytatták Kelet-Törökországra is kiterjedő közel két évszázadon kereszül (1275-1468) fennálló birodalmuk irányítását, majd a Fehér bárány (Ak Koyunlu) törzs került uralomra, egészen 1514-ig.

1502-1722: III. Perzsa birodalom: A Safavid-ok
A harmadik perzsa birodalom névadója egy Ardabil-ból származó, szufi (LINK wikipedia) dervish, Sheikh Sufi od-Din (1253-1354) volt, míg megalapozója egy távoli leszármazottja, az 1502-ben hatalomra került Ismail Safavi nevéhez fűződik. (Sheikh Sufi od-Din mauzoluma ma Ardabil egyik legfőbb látnivalója.)
Ismail Safavi 1524-ig tartó, perzsa sahként történő uralkodása során Bagdad-tól (Irak) Herat-ig (Afganisztán) egész Perzsiát elfoglalta, és annak ellenére, hogy az Ottomán Kegyetlen Szelim (Selim the Grim) kiszorította a mai Nyugat-Irán területéről a Safavid dinasztiának hatalmas szerepe volt a perzsa kultúra ismételt felvirágoztatásában.
Ismail fia Tahmasp uralkodása alatt (1524-1576) Tabriz helyett Qazvin lett a főváros, majd a Safavid éra I. Abbas sah (Abbas the Great) idején (1587-1629) élte fénykorát, miután valamennyi török, illetve türkmén csapatot legyőztek.
A főváros ezúttal Iszfahánba költözött, és az állam hivatalos vallása az iszlám síita ága lett. A művészetek és az építészet virágzott, ebben a korszakban nyert el például mai formáját az Imam tér Iszfahánban. Az ország, mint potenciális piac az európai országok érdeklődését is felkeltette, és az angol vállalatok különböző koncessziókat szereztek.
I. Abbas sah halála után ismét kiújultak a harcok a környező országokkal, míg végül 1722-ben az afgánok elfoglalták Iszfahánt, amellyel megkezdődött 9 éven át tartó uralkodásuk.

1729-1747: Nader Shah
1729-ben egy Nader Shah nevű katona vezetésével a perzsák - az oroszokkal és törökökkel együtt - szerencsésen elüldözték az afgánokat. Az ország tényleges irányítása - a Safavid-ok jelenléte mellett - Nader Shah kezébe került, aki végül 1736-ban döntött úgy, hogy sahnak nyilvánítja magát, így vetve teljesen véget a Safavid dinasztiának.
Az új sah megalomániával társuló magabiztossága rengeteg - általában szerncsésen végződő - háborút vont maga után. 1738-ban megtámadta Indiát és olyan kincseket szerzett meg, mint Kuh-e Nur (Kohi-Nor) és Darya-e Nur (A teger fénye) gyémántok. (A Darya-e Nur a teheráni ékszer múzeumban (National Jewels Museum) látható, a Kuh-e Nur azonban valahogy az angolokhoz került, akik azóta a Tower-ben őrzik Londonban.) Az állandó harcok azonban nagyon megviselték az országot, és a sah 1747-ben történt meggyilkolása Perzsián belül és kívül egyaránt megnyugvást jeletett.

1747-1779: Karim Khan Zand
Nader Shah halála után a Perzsia nyugati részéből származó lór nemzetiségű Karim Khan Zand szerezte meg a hatalmat, aki a korábbi uralkodókkal ellentétben - gyakorlatilag egyedülálló módon - nem mutatott különösebb érdeklődést a hadügyek iránt, amely igen pozitív hatást gyakorolt a békés fejlődésre. Az ország új fővárosává Shiraz -t tette meg, ahol az ő nevéhez fűzödik az Arg-e Karim Khani erőd és a Masjed-e Vakil (Régens mecset) megépíttetése.
Elődeinél sokkal együttérzőbben és emberségesebben kormányzott, amely az is jól alátámaszt, hogy a sah cím helyett a vakil (régens) titulust használta.


A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
 
< < <   > > >