Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
India IV. - Bombay, Goa (2007. április 7. - április 23.) Nyomtat E-mail
2007 April 23, Monday
Bombay-i Taxi
Bombay-i Taxi
Udaipur-ból Bombay-ba nyomtunk egy 750 km-es, elég eseménytelen autókázást. Egyetlen említésre méltó dolog, hogy dél körül, néhány perc alatt legalább 10C fokot emelgetett az autóban a hőmérséklet. Miután jól megvitattuk, hogy ez így elég kemény lesz, ha India déli része felé haladva ilyen tempóban megy fel a hőmérő higanyszála, rájöttünk, hogy egyszerűen begyengült a légkondi. Így eggyel izgalmasabb lett az út. Este 10 körül megérkeztünk Mumbai-ba, addigra mindkettőnket kellemes ragacsos massza borított be, a 100%-os páratartalmú, közel 40C fokos levegőnek köszönhetően.
Bombay hatalmas. Kb. 1 órát autóztunk, mire a külterületekről eljutottunk a 17 milliós város szívét jelentő legdélebbi részbe, Colaba-ba. Bombay első ránézésre azon nagyvárosok egyike, ahol egymás mellett láthatóak az utcán élő koldusok tömegei és a csillogó bevásárló központokban felnövő gazdagok. Egyébként kicsit az amerikai nagyvárosokra emlékeztet. Végignézve az éjszakára készülődő hajléktalanok tömegeit és az olcsó szállások előtt hancúrozó kövér patkányokat ismét ráébredtünk, hogy mennyire kivételezett helyre születtünk és milyen könnyű erről otthon megfeledkezni.


Vasárnap reggel ismét szállás kereséssel kezdtünk, mivel azon a helyen, ahol aludtunk összesen egy éjszakára tudtak szobát adni. Sajnos az autóban alvásról egy ideje már (konkrétan egy, a szúnyogok társaságában eltöltött, gőzfürdőszerű forró agrai éjszaka után) le kellett tennünk, így mostanában a középszerű indiai szállások örömeit élvezzük. A közeli pályaudvar környékén eltöltött hangulatos séta után, az egyik szűkfolyosós, miniatűr szobás hely mellett tettük le a voksunkat, majd belevetettük magunkat a napsütéses Bombay szépségeibe.
Városnézésünk legmaradandóbb pillanatait a város ikonjának számító Gateway of India-nál töltöttük. A kikötőre néző koloniális diadalíven keresztül hagyták el az utolsó angol csapatok Indiát 1948-ban. A boltív környéke ma a bombayiek egyik kedvenc gyülekező helye. Bármely napszakban erre sétálva, több száz itt lazuló városlakót láthatunk itt, akik mintha csak egy nagy hajó érkezésére várnának.

Gateway of India
Gateway of India
Az egész napos városnézés után, vasárnap este azzal feküdtünk le, hogy hétfőn délelőtt indulunk tovább délre, Goa-ra. Egy dolgot akartunk még megtenni hétfő reggel: feladni az útleveleinket haza, hogy a budapesti Thai Nagykövetségen benyomhassák okmányainkba az országba való belépéshez szükséges vízumokat. A biztonság kedvéért azért felhívtuk a Bombayben lévő Thai Konzulátust, hogy kiderítsük mennyi idő alatt kaphatnánk meg itt a vízumokat. Úgy gondoltuk, hogy ha 1-2 nap, akkor inkább megvárjuk, és nem küldjük haza az útleveleket. Azt az infót kaptuk, hogy ha ma leadjuk, akkor holnap már át is vehetjük a vízummal ellátott útleveleket, így már indultunk is sorba állni.
A vízumbeadás félnapos folyamata során kis mintát vehettünk az indiai ügyintézésből. A vízumkérelemhez csatolni kell a vízumdíj befizetését igazoló banki bizonylatot, így az egyébként is hosszúnak látszó folyamatba becsúszott még egy banki sorban állás is. (Szerencsére párhuzamosan tudtunk állni a konzulátuson és a bankban. Cry)
A banki ügyintézés egy élmény volt. 1 ablak: formanyomtatvány kitöltés helyességének ellenőrzése -> 2. ablak (a legösszetettebb lépés): formanyomtatvány feldolgozása, befizetendő összeg átvétele kizárólag készpénzben -> 3. ablak: befizetésről szóló nyomtatott bizonylat kiemelése a gépből és átadása az ügyfélnek. Szerencsére volt egy „Suggestion box” közvetlenül a pultok mellett, így az ablakok között várakozva hasznosan lehetett tölteni az időt és össze lehetett foglalni a folyamat gyorsítására vonatkozó észrevételeket.

...és indulhat a nap!
...és indulhat a nap!
Délután 2-ig lehetett beadni a vízumkérelmeket. A kitöltött formanyomtatványokkal, útlevelekkel, fotókkal, banki befizetési bizonylatokkal a kezünkben, 1/4 2-kor sikerült az ügyintéző szemébe néznünk, aki néhány kérdés, majd rövid gondolkodás után azt mondta, hogy nem kaphatunk vízumot, mert nem látja, hogy hogyan jutunk el Thaiföldre. Elmondtuk, hogy az autó hajóval, mi repülővel, de egyiknek sem tudjuk a pontos dátumát és foglalásaink sincsenek. Az ezzel a mondattal magunk elé gördített akadályon még nem jutottunk túl, de már adódott is a következő. A jóindulatú, de szabályok vezérelte fiatalember az átadott útleveleinket lapozgatva összeráncolta a homlokát, majd megkérdezte, hogy mióta vagyunk Indiában és hol vannak a vízumaink. Elmondtuk, hogy a másik – szintén Magyarországon, törvényes keretek között kiállított – útleveleinkben vannak, melyekbe már hely híján a 2 oldalt igénylő thai vízum, illetve pecsétek nem férnek bele. Ezzel a mondattal - nem meglepő módon - még távolabb kerültünk a kívánt eredménytől, de nem adtuk fel. Néhány perc kitartó szívlágyítás után megvolt a félmegoldás. Holnap jöjjünk vissza megfelelő (az általunk igényelt kétszeri belépést alátámasztó) repülőjegy foglalásokkal, és holnap utánra megpróbálja elintézni a vízumunkat. Ekkor volt 1/2 2. A fiatalember ajánlata majdnem egyezett az elképzelésünkkel, már csak arról kellett meggyőznünk, hogy ha 2-ig visszaérünk, akkor fogadja be holnapi határidővel a kérelmeinket. Megkaptuk azt a sokat mondó indiai fejingatást, ami helyzettől függően az Igen / Nem / Talán / Fogalmam sincs válaszok valamelyikét jelenti. Mi ezt most „Igen”-nek vettük és kirohantunk a konzulátusról. 1:50-re minden megvolt, még bankkártya másolatokat is készítettünk. Az ügyintézőnek nem volt szíve „Nem”-et mondani.

Akkor most melyik?
Akkor most melyik?
Délután kihasználtuk a szabad óráinkat és elautóztunk egy légkondi szervizhez. Mi magunktól egyébként arra tippeltünk, hogy a hűtőközeg ment el, mert a belső ventillátorok működtek, de csak meleg levegőt fújtak. A szervizben rácsatlakoztatták a klímakompresszorra a nyomásmérőt és a légkondi bekapcsolása után kiderült, hogy a kompresszor sem működik. Ez mélypont volt. De a mélypontok után általában jön a „megváltás”, ami ez esetben is így történt. Mielőtt hagytuk volna, hogy nekiessenek a cuccnak, egy gyors felismeréstől vezérelve rájöttünk, hogy ha szerencsénk van, akkor csak nem kap áramot. Kellemes meglepetést okoztunk a szerelőknek, hogy egyrészt megtaláltuk a problémát okozó kiégett biztosítékot (természetesen az utolsó ellenőrzött darab volt az) és még volt is nálunk belőle csere darab. Így a szerelés kb. 5 percig tartott és a szerviz segítsége minimális volt, ezért a látogatásunk összesen néhány mosolyba és kézfogásba került.
Másnap 2-kor a délutáni vízumátvételnél mi voltunk az elsők a sorban. Az útleveleink ellenőrzésekor kétszeri belépésre vonatkozó tranzit vízumokkal szembesültünk. Első ránézésre ijesztő volt, de „megnyugtattak”, hogy kétszeri belépésre vonatkozó turista vízum errefelé nem ismeretes, helyette ez van, és ne aggódjunk, mert kétszer 30 napig maradhatunk vele. Reméljük, hogy ezt Thaiföldön is így gondolják.

Egy késői ebéd után útnak indultunk a több mint 500 km-re délre fekvő Goa tartomány, azon belül is Vagator Beach irányába.

A pálmafák alatt
A pálmafák alatt
Goa a ’60-as évek óta vonzza és teszi boldoggá a kontinensen átutazó, tengerpartot, homokot, partyzást és ki tudja még mi mindent kutató hippiket. Korunk neo-hippijei ma is itt vannak Wink, de mellettük egyes beach-ekre már betette a lábát a tömegturizmus és az azt kiszolgáló intézmények is. A Goa-i élményt színesítik az egykori portugál gyarmatosítók által itt hagyott különleges épületek, az Indiában összességben 2%-os kisebbséget jelentő keresztény vallás híveinek jelenléte, a színes piacok és gyakori kulturális rendezvények.
Összefoglalva, mindenkinek csak a számára legszimpatikusabb partot kell kiválasztania a kínálatból és minél előbb átadnia magát a Goa érzésnek.

A Goa felé vezető úton, éjfél után, kis meglepetés ért minket. Néhány arra utaló, de félreérthető jelölés után, egyszer csak egy lezárt útszakaszhoz érkeztünk. Rendőrök fogadtak minket, és készségesen elmondták, hogy itt bizony egy ideig sehova, mert egy kamion egy laza bukfenccel ledobta az útra veszélyes anyag szállítmányának jelentős részét, és amíg azt el nem takarítják, addig nem lehet áthajtani. Kicsit vártunk, aztán belecsaptunk a bozótba és kisebb útkeresés után boldogan folytattuk utunkat, együtt érző pillantásokat vetve az úttorlasz túloldalán várakozó hosszú kocsisorra.

Szerdai Market Anjuna-n
Szerdai Market Anjuna-n
Hajnali 3 körül a part mellett leállítottunk a motort és bealudtunk. Reggel körülnéztünk Vagator-on, illetve a szomszédos Anjuna-n, és mivel a szezon végének közeledtével Vagator sokkal kihaltabbnak tűnt, Anjuna mellett döntöttünk. A következő 5 napot és 5 éjszakát Anjuna-n töltöttük, ahol végre kiolvastuk az eddig szorgosan gyűjtögetett könyveket / újságokat, kimostuk a 2,5 hónapja halmozódó ruháinkat, és még majdnem egy jógatánc kurzust is sikerült elkapni a helyi jóga központban, de egy óra megnézése után már nem volt olyan hívogató, mint a szórólap alapján.
Hát, becsüljük meg a Trafót és az ottani tanárokat, mert az első külföldi mintavétel alapján nagyon jó dolgunk van. Itt egy angolszász vendégtanár óráját nézhettük meg, aki egy DJ pult mögött cserélgette a lemezeket és a 3 órás foglalkozás alatt minimális tudást adott át a résztvevőknek. Legalább kellő teret és improvizációs lehetőséget biztosított nekik. (Az 5 napos kurzusért egyébként 100 angol fontot kellett fizetni.) A szezon vége miatt már véget ért rendszeres órákat sajnos nem tudtuk megnézni, de a helyiekkel való beszélgetés alapján azok jók lehetnek.
Anjuna-i tartózkodásunk egyik színfoltja volt, hogy immár másodszor akadtunk össze valamilyen indiai TV szereplés „kecsegtető” lehetőségével. Még északon, néhány órás Jaipur-i tartózkodásunk alatt egy Reuters interjúra akartak megfűzni minket az utunkkal kapcsolatban, most Anjuna-n pedig egy Bollywood-i film néhány jelenetében fehér statisztaként való táncolásra akartak rábeszélni bennünket. Mivel túl kényelmesek vagyunk, így mindkét remek karrier lehetőségről lemondtunk. (Pedig az utóbbiért 1000 rúpiát Money mouth és egész napi ellátást is kaptunk volna. Sealed)

Fűszer hegyek
Fűszer hegyek
Goa-i tartózkodásunkra már az út elejétől fogva úgy gondoltunk, mint az utunk első igazi lazuló pontjára, ahol kipihenhetjük az addigi kalandokat és felkészülhetünk az előttünk állókra. Hát ez így is lett Cool. Az Észak-Goán eltöltött 5 csodálatos nap után hétfőn ebéd után (szokásos duma következik) szomorúan, de kíváncsiságtól fűtve indultunk tovább a tartomány déli részén található Patnem / Palolem Beach-ek felé, ahol a következő 5 napot terveztük eltölteni. Megérkeztünk, és a tervezett 5-ből gyorsan 8 éjszaka lett.
Végtelen fehér homok, szélben lengedező pálmafák, homokban heverő kókuszdiók, kék tenger, színes ruhákban tökéletes fotótémaként sétáló helyi nők, lelassult neo-hippik, és a nap végén egy csodálatos naplemente. Na ez Patnem Beach, Goa. A jó hír az, hogy képeink erről nem lesznek, mivel Vagator óta fényképezőgépünkön bekapcsoláskor a „FOCUS ERROR” felirat látható, manuális üzemmód esetén is Frown, és Goa-n nem túl esélyes a megjavíttatása. Ha van valakinek ötlete, hogy a fenti hibaüzenet esetén, az érzékelő tisztítgatásán kívül, milyen szervizen kívüli javítási lehetőségek vannak egy Fuji FinePix S9600-os géppel, azt örömmel fogadjuk Innocent!

Goa-i asszony
Goa-i asszony
Egy kis parti bungalóban laktunk, hallgattuk a tenger zúgását, néztük a helyiek életritmusát, írtunk, olvastunk, naplementét néztünk és figyeltük a monszun közeledtét. Hihetetlen, hogy a halászok a tenger színéből meg tudják mondani, hogy melyik nap lehet közvetlenül a part közelében halászni. Ilyenkor családostul kijönnek a partra, a férfiak hálóval és botokkal kifogják a halakat, amelyeket a nők, gyerekek és idősek ott rögtön megpucolnak, majd összecsomagolnak, a maradék pedig a madarak dolga.
A monszun közeledtével egyébként szép sorban zárnak be a helyek Goa-n és az itt dolgozók jelentős része utazik fel északra, Dharamsala környékére, ahol ilyenkor kezd enyhülni a hideg és így kellemesen el tudják tölteni a monszun végéig tartó hónapokat. Kicsit olyan most itt lenni, mint amikor ott maradsz a buli végén utolsónak: szomorú, de egyben különleges.
Kedden mi is tovább állunk, de mielőtt felautóznánk északra, még ellátogatunk a Goa fővárosától ~400 km-re keletre fekvő Hampiba. Ahogy egyik helyről a másikra utazunk, érdekes átélni, hogy „soha” nincs vége az útnak, és így nem is kell igazán búcsút mondani. Ráadásul nincs egy olyan végállomás, ahonnan el kell indulni visszafelé a már végigjárt úton, hanem mindig csak előre kell menni. A rossz emlékű helyekre és nehéz szakaszokra nem kell visszatérni a hazafelé vezető úton, a kellemes helyektől való búcsúzáskor pedig könnyű erőt meríteni a következő országok, városok megismerésére gondolva. Hát most Hampi-ra és már egy kicsit Nepálra gondolunk.


A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
No. 5 :
Halihó!
Nagyon vártuk a RADIO CAFE műsorát, de valami miatt ismét kimaradtatok.Pedig most igazán érdekes helyen vagytok, ami mindenki számára nagyon érdekes lehetne.
Hozzászóló: Bukta • 2007-05-06 15:37:54
No. 4 :
Hello kicsit lecsúsztam az utóbbi időben, mert sokat utaztunk, Brüsszel, Pozsony. Hát úgy hangzik Goa Titeket is boldoggá tett, megint jó lenne Rólatok is látni képeket, ahogy lazultok a koktélokkal. Milyen gyakran szagoltátok a szentséget Indiában?
Hozzászóló: gaborhor • 2007-05-04 21:58:02
No. 3 :
Sziasztok! A kamera optikájába por mehetett. Vigyázzatok, mert ha kis ütögetésre megszorul a zoom, az itthon is 12eFt körül van. Lehet, h lassan megéri egy kis, de nagyzoom-ú újat venni (itthon már 40eFt körül van ilyen)

Emlékezzetek. Olympus :) mint anno is :)

Légkondi: jó ötlet a hűtőpucolás, mint az előttem szóló Kolléga mondta, de a lamellák naon érzékenyek, csak óvatosan (sürített levegő kéne neki), ne menjen rá a nagynyomású mosó direktben!

Klassz a legutolsó beszámoló (is)! Várom a hegyeket!
Hozzászóló: gozolo • 2007-04-24 19:39:39
No. 2 :
Ejjj kar hogy gyengelkedik a fenykepezogepetek, pedig epp most akartam irni hogy postolhatnatok tobb kepet. :)

A legkondinak meg szerintem nem art neha kipucolni a hutojet(marmint azt ami az auton van kivul). Hatha belepte az ut pora.
Hozzászóló: Sanyi • 2007-04-24 11:15:37
No. 1 :
Helló Utazók!
Azért az egy jó dolog, hogy olyan normális, leküzdhető bajok történnek veletek, (légkondi,fényképezőgép,vízum,...stb) semmi különleges. A rázós, veszélyes ügyek legalábbis eddig elkerültek benneteket. Szurkolunk, hogy ez a szerencse megmaradjon, de azért fő a biztonság!
89.133.35.111
Hozzászóló: Bukta • 2007-04-23 20:13:20
 
< < <   > > >