Főoldal   Ország infók   Útravaló   Rólunk   Csirkefej
 
Ajánlott böngésző:
FireFox 2.x

Bejelentkezés






Elfelejtettem a jelszavam
Regisztrálom magam

Szavazás

Támogatóink

Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement
India V. - Hampi, Hyderabad, Pench Tigris Rezervátum, Varanasi (2007. április 24. - április 30.) Nyomtat E-mail
2007 April 30, Monday
No distance too long
No distance too long
Kedden 2 körül sikerült búcsút intenünk Goa-nak. Hát, Patnem Beach is bevonult azok közé a helyek közé, ahol otthagytuk a lelkünk egy darabját, de a Hampi-ba vezető úton már ki is találtuk, hogy mikor / mivel / hogyan térünk majd vissza ide. (Reméljük 2008. őszén hírt tudunk adni tervünk megvalósításáról. ;))

Kedden késő este érkeztünk Hampi-ba, ami elsősorban nem a távolságnak (~450km), hanem az oda vezető tragikusan rossz útminőségnek köszönhető. Talán az utunk eddigi legrosszabb útszakasza címet is kiérdemli. Az zötykölődést külön emlékezetessé tette, hogy az egyik nagyobb bukkanónál a bal első hangfalunk lerepült a helyéről.




Templom részlet
Templom részlet
Szerdán bejártuk az egykori hatalmas hindu birodalom, Vijayanagar romjainak legfőbb épületeit, Hampi közelében. A XIV. században alapított hindu főváros a XVI. században érte el hatalma csúcsát, 500.000 fős lakosságával és 43 négyzetkilométer kiterjedésével. A birodalom kontrollálta a regionális fűszer és pamut kereskedelmet, a város bazárja pedig a nemzetközi kereskedelem egyik központja volt, ahová messzi földről érkeztek kereskedők és ahol sokat érő drágakövek cseréltek gazdát.

A romok körbejárása után, 5 körül tovább is indultunk az 500-600 km-re északra fekvő Hyderabad (legújabb nevén Cyberabad) felé. A város becenevét nem nagyon kell magyarázni, ma Bangalore mellett India egyik fő informatikai fellegvára. Hyderabad, az iszlám kultúra egyik fő központja, és egyben a mogul beütésű, észak-indiai Agra ellenpontja. A városban különlegesen ötvöződnek a muszlim és hindu tradíciók, mely szimbiózist még színesebbé tesz a város közepén fekvő Hussain tavon stratégiailag elhelyezett óriás Buddha szobor (17,5 m). Történetéhez tartozik, hogy amikor 1990-ben a helyére akarták állítani, a 350 tonnás szobor elsüllyedt. 2 évig pihent a tó fenekén, amikor is egy Goa-ról érkezett mentőcsapat sértetlenül kiemelte a vízből, és így a szobor elfoglalhatta méltó helyét.

Csütörtök reggel meglátogattuk a hatalmas Buddhát, majd északnak vettük az irányt, a ~750km-re északra fekvő Kanha Nemzeti Park felé. Mielőtt elhagytuk volna a várost, postára adtuk meggyengült fényképezőgépünket, Budapestre. Köszönjük a tippeket, mindent kipróbáltunk, de nem maradt más hátra, mint a garancia érvényesítése. Meglátjuk.
A fényképezést átmenetileg egy memóriakártya vásárlással oldottuk meg, kihasználva a videokameránk állókép rögzítési lehetőségét. A kép minőség így vélhetően nem lesz ugyanaz, de a lényeg, hogy a kamera javítás ideje alatt is meg tudjuk örökíteni a látottakat.

Élet a faluban
Élet a faluban
Észak felé haladva, este 8 körül Nagpur városánál meggondoltuk magunkat és a Kanha Nemzeti Park helyett a közelebbi Pench Tigris Rezervátum felé vettük az irányt. Iszonyú fáradtak voltunk, nem nagyon láttuk, hogy hogyan lehet eljutni a Kanha-ba és a Pench-hez ráadásul nem is nagyon kellett letérni az utunkról a következő állomás, Varanasi felé. Egyébként érdekes módon a két park korábban ugyanahhoz a dzsungel övhöz tartozott, és sajnos az erdőirtás választotta el őket. Állítólag itt játszódik Maugli története, melyhez egy „farkas fiúról” szóló, 1831-ben itt rögzített írás szolgált alapul. Kipling egyébként valószínűleg soha nem járt erre, de itteni vadőrök feljegyzéseit használta fel A dzsungel könyve elkészítéséhez.

Csütörtök és péntek este is a Pench-ben aludtunk, így kipihentük az elmúlt három napos folyamatos utazás fáradalmait. Pénteken bepróbálkoztunk egy hajnali szafarival, de a parkőrök mindenáron be akartak ültetni mellénk egy „guide”-ot az autóba, aki nélkül nem engedtek be a park elzárt területére. A Defender-es tigris keresést így kihagytuk, de anélkül is csodálatos volt a dzsungelben töltött két nap.

Bölények hűsölnek
Bölények hűsölnek
Szombat reggel, testileg és lelkileg is felkészülve indultunk el India legszentebb városa, a Gangesz partján fekvő Varanasi felé. Már a megérkezés is sokkoló volt. A város olyan, mint egy nagy szemétdomb. Ugyanakkor amolyan „kötelező” állomás Indiában. A szent Gangesz partján fekvő ghat-ok (különös a legnagyobb égető ghat) szertartásait az Indiába látogatók többsége a saját szemével szeretné látni. Vasárnap végigsétáltunk a Gangesz partján délről észak felé, ahol kicsit részesei lehetünk a szent folyó partján fürdőző, imádkozó, ruhájukat mosó, vagy egyszerűen csak heverésző helyiek mindennapjainak és rácsodálkozhattunk a folyóban hűsölő bölények tömegeire. A Manikarnika ghat-hoz (a legnagyobb égető ghat) érve már csak szótlanul sétáltunk, majd hosszan néztük, ahogy a társadalom legalsó kasztjába tartozó ún. dom-ok fáradhatatlanul teszik a dolgukat. Azt mondják, hogy aki itt távozik el, az kilép a születés és halál állandó földi körforgásából, vagyis felszabadul a szamszara alól. Varanasi (korábbi nevén Benares) a Hindu világ szíve, a Gangesz pedig a megváltás, a remény szimbóluma.
Kedvenc szállásunk tulajdonosa Goa-n néhány napja azt találta mondani Varanasi hallatán, hogy szép dolog a moksha elérése, de ő inkább újra és újra megszületik, ha lehet, mert nagyon jól elvan itt a Földön.
Majdnem 40 napos indiai tartózkodásunk utolsó állomás Varanasi volt, mely várost mi semmiképpen nem tennénk az India Top10-be.

Varanasi utcáin
Varanasi utcáin
Hétfő reggel elindultunk északra, a nepáli határ irányába, ahová este 7 körül meg is érkeztünk.
Olyan már volt életünkben, hogy a szavannán autózva észrevétlenül átléptünk egyik afrikai országból a másikba, de az indiai – nepáli határátlépésünkhöz hasonló tapasztalatban még nem volt részünk. A határvárost, Sunauli-t elérve mindkét oldalon házakat, majd továbbhaladva sűrűn egymást követő üzleteket láttunk, mintha csak egy nyitott bazárban lennénk. Nem nagyon láttuk, hogy hol a határ és hol kellene megállnunk, aztán egyszer csak a következő feliratra lettünk figyelmesek egy, a fejünk felett átívelő boltíven: „Welcome to Nepal”. Leparkoltunk és elkezdtük gyalog felderíteni a „határállomást”.
A nepáli oldalon egyértelműen látszottak a határállomás épületei, míg az indiai oldalon csak üzleteket láttunk az út mindkét oldalán. Az úton mindkét irányban hosszú kocsisor állt, melyek között emberek tömegei vándoroltak egyik országból a másikba. Az indiaiak és nepáliak számára nyitott a határ, csak akkor kell megállniuk a határon, ha vámköteles árut szállítanak. Útbaigazítást kértünk a helyiektől, majd visszasétáltunk az indiai oldalra, ahol aztán számunkra is kirajzolódtak a boltok között itt-ott elszórt vámépületek. Visszahoztuk az autót is, majd megkezdődött a határátlépés nevű érdekes és vicces akadályverseny. Itt töltsd ki ezt a papírt, ott mutasd be az autót, stb., stb. Ha nem láttuk volna a saját szemünkkel ezt az egész határátlépési forgatagot, nem hinnénk el. A bonusz feladat a nepáli oldalon, a frissen megszerzett vízumról készítendő fénymásolat volt, helyi rúpia nélkül. Egy negyed doboz csokis keksz bezsírozta a fénymásolót. Egyébként itt is azt tapasztaltuk, mint amit az eddigi összes határátkelés során, hogy különösen figyelmes elbánásban részesítik a messziről jött utazókat.
A határátlépéssel elbúcsúzunk Indiától, de csak egy rövid időre, mivel Nepál után a tervek szerint visszajövünk, hogy Kalkutta kikötőjében felrakjuk az autót egy Thaiföldre tartó hajóra.


A hozzászóláshoz jelentkezz be, vagy regisztrálj, ha még nem tetted!
No. 7 :
Hi Im,

Ezekre (Pipre és Tomcsira) aztán várhatok , így az általad küldött linket egy picit pontosítottam és kiegészítettem.
Íme: http://href.hu/x/bzih
Most az egész indiai és nepáli szakasz benne van.

A legjobb: Udaipur helyett a Google Udaipurwati-t jeleníti meg . Pedig 500km távolság nagyon nem mindegy. Főleg Indiában
Hozzászóló: chicken • 2010-04-06 23:02:26
No. 6 :
Vegre nekialltam Gugli Maps-on kovetni az utatokat, mert a terkep sokat segit azert, hogy meglegyen a fejemben, hogy merre voltatok, es hova erdemes menni. Ime a link:
http://href.hu/x/aq0t
Patnem Beach, Goa, Pushkar tunik a TOP3-nak szamomra a beszamolok alapjan.
Pushkar-rol talaltam is egy videot youtube-on, ami meg kivancsibba tett: http://www.youtube.com/watch?v=3kmJfzMp8sc
Hozzászóló: hayim • 2009-11-29 09:47:03
No. 5 :
Hello Markomirko,

Zsírság, köszönjük! Szingapúr és Las Vegas úgy néz ki, hogy útba esik. Ha Eritreában és összecimbizel valakivel, legfeljebb arra is elkanyarodunk .

Manók
Hozzászóló: pip • 2007-05-13 19:46:01
No. 4 :
Hello Bukta,

Szívesen írunk, és jó érzés olvasni a hozzászólásokat ;).
Nemsokára felzúzzuk a következő híreket, immár Nepálból.

Időközben visszakerült a hangszóró a helyére, ismét pörög a zene .
Hozzászóló: pip • 2007-05-13 19:25:58
No. 3 :
szegasztok

kairoban lelazultam egy nem vart kethetes vizumravaras kozben, es kozben megismerkedtem

1. tay, aki szingapuri, es orommel fogad majd titeket ha arra jartok

2. lopez, aki argentin, de las vegasban lakik, es megszallhattok nala

reszletek nemsokara emailben.
csaa-csaa
Hozzászóló: markomirko • 2007-05-09 14:36:37
No. 2 :
Jó olvasni kalandjaitokat, csak nehéz elképzelni a repülő hangszórót. Kiváncsi leszek, hogy meddig lesz ennyi energiátok a beszámolók összeállítására, amelyek elolvasásakor egy kicsit veletek utazunk.
Hozzászóló: Bukta • 2007-05-08 16:44:21
No. 1 :
Látom, haladtok...lassan megváltok a defitől is.
Hozzászóló: sero • 2007-05-07 15:24:40
 
< < <   > > >